„Titkolom, hogy a Hős utcában lakom, nagyon kínos itt élni. Nézzetek csak körül, nem vagytok vakok” – mutat végig a körfolyosón az éppen kilakoltatás előtt álló Anita. Fiával együtt 25 négyzetméteren él egy szoba-konyhás lakásban a Hős utca 15/A-ban. Megfogadjuk a tanácsát, körülnézünk. Mi tagadás, a látvány valóban nem túl szívderítő. Eldobott sörösdoboz, rengeteg csikk és konyhai maradék mindenfelé. Az egykor szebb napokat látott omladozó lépcsőházban kallódnak a fiatalok is: a magnóból vad zene szól, amit néha gyereksírás nyom el. A két házban összesen 300 lakás van, de nem könnyű megsaccolni, valójában mennyien élnek itt. A nehéz sorsú nyugdíjasok kivert fogú korlátokra könyökölve fújják a levegőbe a dohányfüstöt, hátha ezzel együtt a gondok is odébbállnak. Az itt lakók szerint még az éjnek sem kell leszállnia ahhoz, és a folyamatos rendőrségi jelenlét sem akadálya annak, hogy drogosok bukkanjanak fel a telepen. Ennek mi is láttuk nyomát: az utcán eldobált fecskendők hevernek.
Így nem csoda, ha egyesek titkolják állandó lakcímüket. Anita lassan búcsút vesz lakásától, két napja maradt, hogy elhagyja otthonát, melyben kilenc évig lakott. A harmincas éveiben járó nőnek a lakbér fizetésével akadt gondja, az ügy a bíróságon landolt, a vége az lett, hogy menniük kell. Ablakával szemben a készenléti rendőrség tömbjei magasodnak, pár fegyveres posztol kinn a tűző napon. Anita úgy tudja, azért bontják el az épületüket, mert terjeszkedik a rendőrség. Ám ezt hivatalosan cáfolja Weeber Tibor fidesz–KDNP-s alpolgármester.
Arról már hat-nyolc éve született döntés, hogy a Hős utcát ki kell üríteni és le kell bontani – idézi fel Weeber. Ennek egyik oka az elképesztő szegregáció, a másik pedig, hogy statikailag sem biztonságos az épület. A 15/B akkor lett életveszélyes, amikor egy szabálytalan gázvételezés miatt robbanás történt. A kerületvezetésnek 100 milliójába került egy olyan épület helyreállítása, amely bőven nem ér ennyit. Több lakástulajdonos nem fizeti a közös költséget, és a szociális bérlakásban élők is el-elmaradoznak a bérleti díjjal, így állagmegóvására gyakorlatilag egy fillér sem jut. A két épület tetemes tartozást halmozott fel, több tízmillió forinttal adósak az önkormányzat felé. Ráadásul se a víz-, se a csatornaszolgáltatás díját nem fizetik.
A házak sorsa tehát megpecsételődött, de a telep teljes felszámolása még odébb van. „Amennyiben szerencsénk van, a B épület 3-4 éven belül kiüresedik, ám az A épület esetében ez el fog húzódni” – vázolja a helyzetet Weeber Tibor. Ha egy bérlő kiköltözik, nem keresnek új lakót, az ajtót és az ablakokat is azonnal befalaztatják, hogy még véletlenül se telepedjenek meg illegális lakásfoglalók. A B épületben ötven olyan lakás van, ahová már sosem jut be a napfény.
A Hős utca 15. egyes lakók szerint is megérett a pusztulásra. Számukra már az is megnyugtató lenne, ha a kerületvezetés minden olyan lakást befalazna, amelynek lakója nem fizeti a bérleti díjat. Sokkal többen vannak azonban az ellentétes véleményen lévők. A közösség nagy része háborog, és esküdt ellenségének tekinti az önkormányzatot, amely hiába szajkózza, hogy senkit nem kíván utcára tenni. A lakókat szavakkal nem lehet meggyőzni. „Korábban hétezer forint volt a lakbér, most a tripláját kell fizetnünk, aki nem bírja, mehet” – bosszankodik egyikük, aki szerint a környékbeliek ellehetetlenítésére megy ki a játék. A rokkant férfi hozzáteszi: az öröklakásokért a „helytartóság” mindössze egy-másfél millió forintot kínál. Ezt nem cáfolja az alpolgármester sem, ennél többet nem érnek az itteni lakások.
A két épület közötti lehangoló játszótéren a srácok rúgják a bőrt. A szomszédos B épületbe szemétkupacon keresztül vezet az út, a kacskaringós ösvényen haladva hátulról érjük el a házat, ahol csapatba verődött fiatalok cigiznek. Egyebet nem is nagyon csinálnak, lopják a napot. Az első emelet folyosóján hangosan panaszkodik az egyik asszony: nincs itt más, csak mocsok, fertő és poloskák. „Aki életében sosem szedett pirulát, már az is gyógyszerezi magát, ha meghallja, hogy kilakoltatják! Ezeket az sem érdekli, hogy a családok kisgyerekekkel kerülnek utcára!”
A hatvanéves asszony hozzáteszi: jön a nyári szünet, mi lesz a gyerekekkel? Még programot sem szervez a kerület. Ám ez nem egészen igaz: a Kontúr Egyesület civil aktivistái rendszeresen szerveznek eseményeket a Hős utcába, például gyereknapot is tartottak. Volt ott minden: arcfestés, drámajáték, fociedzés, ebédre libazsíros kenyér. Weeber Tibor pedig hozzáteszi: a szervezettel jó viszonyt ápol az önkormányzat is, és szó sincs arról, hogy a gyerekek ne kapnának ellátást a nyáron. Hiszen abban az intézményben, ahol tanulnak, megvan erre a lehetőségük.
A B épület kidőlt-bedőlt kerítésen üldögélő srác szerint életveszélyes az ingatlan, mivel megsüllyedt, és a lépcsőház sem egy életbiztosítás. Viszont sehol a környéken nincs olyan olcsó albérlet, mint itt. Több mint hét éve él a Hős utcában, bár nemrég szabadult a börtönből, piti ügyekért összesen nyolc évet ült. Amikor arról faggattuk, miért nem lép fel a rendőrség a drogosokkal szemben, csak annyit válaszol: én is az vagyok. Naponta ötször-hatszor lövi magát, de itt csak rossz minőséget árulnak, jobb cuccért a Józsefvárosba jár.
A kőbányai városvezetés nem fogja magára hagyni az ittenieket. Akik önkormányzati lakást bérelnek, azokat kötelező egy felújítottban elhelyezni. A kerület mindent megtesz: már felvette a kapcsolatot több Hős utcaival, hogy ajánlatot tegyen.
