Íme az igazi magyar merénylet a nők ellen

Rengeteg nő éveken keresztül hordozza a szülést követő traumát, sokan emiatt nem vállalnak több gyereket.

„Egészen addig zajlott rendben a szülés, amíg az orvos arra nem kért, hogy feküdjek fel az ágyra. Bepánikoltam, onnantól kezdve az oxitocin sem használt. A gyerekem beszorult a szülőcsatornába, már nem tudtak megcsászározni. Három orvost láttam homályosan magam körül, akik sűrű káromkodások közepette nyomták-húzták-vonták ki belőlem a fiam vákuummal. Úsztam a vérben” – így emlékszik vissza gyermeke világra segítésére egy 28 éves édesanya, aki nagymértékben emiatt a – szavai szerint – „borzasztó élmény” miatt jól meggondolja, hogy vállal-e még gyermeket. Ugyan pontos statisztikai adatok nincsenek, a tavaly szeptemberben indult, anonim és ingyenesen hívható EMMA vonalra érkező 150 megkeresés jó része a megrázó szülésélmény kibeszélésének igénye miatt érkezett – mondta az MNO-nak Fazakas Pálma, a Születésház Egyesület elnöke.

Hogy ne a fent említett hasonló élmények miatt ne szülessenek meg a tervezett gyermekek, a Népesedési Kerekasztal – a szülészeti ellátásban sürgős szemléletváltást kérve – javaslatokat nyújtott be az Emberi Erőforrások Minisztériumához (Emmi).

„A szülés nem betegség, csak akkor van szükség orvosra, ha probléma lép fel a folyamat közben”

– fogalmazta meg Székely András, a Népesedési Kerekasztal koordinátora portálunknak a szervezet legfőbb javaslatát. Ajánlásai szerint jó lenne hazánkban is bevezetni azt a már külföldön alkalmazott gyakorlatot, hogy a komplikáció nélküli szüléseket szülésznők vezethessék le, valamint a társadalombiztosítás finanszírozza az intézményen kívüli szülést. Mint mondta, javaslataik egy része – mint például, hogy szülés után ne válasszák szét azonnal az anyát és az újszülöttet, vagy tekintsék partnernek a nőket a szülés során, illetve hogy a szülésznők is végezhessenek várandósgondozást – alacsony költségvetés mellett is véghezvihető. Székely szerint jó lenne megvalósítani az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1985-ben kiadott ajánlásait a szülés körüli ellátásról, aminek jelentős részét tőlünk nyugatra már rég bevezették, de nálunk még mindig sok a hiányosság ezzel kapcsolatosan.

A WHO ajánlása szerint az összes szülés 15 százalékánál volna indokolt csupán, hogy császármetszéssel végződjék, ezzel szemben hazánkban egyre többen szülnek műtéti beavatkozással. Míg 1990-ben 10 százalék körüli volt ez az arány, addig tavaly elérte a 39-et, sőt vannak kórházak, ahol a szülések 60 százaléka végződik műtéti beavatkozással.

„Már az orvosképzésnél is szemléletváltásra volna szükség, tarthatatlan, hogy a hallgatók nem látnak beavatkozásmentes szülést”

– nyilatkozta portálunknak Fazakas Pálma. A császármetszéseken kívül, bár egyre kevesebbszer, de még még mindig magas számban alkalmaznak gátmetszést: egyes adatok szerint a hüvelyi szülések 60 százalékánál végeznek ilyen beavatkozást, az első szülések alkalmával ez az arány 90 százalék.

Fazakas szerint a szemléletváltáshoz elengedhetetlen, hogy a nők visszajelezzenek a kórházaknak, és beszámoljanak szülésélményükről, mert minél több nő teszi meg ezt, annál nagyobb az esély, hogy változzon a bevett gyakorlat. A Születésház Egyesület elnöke szerint szörnyű, hogy sokan azért nem mernek szüléssel kapcsolatos élményeikről beszélni, mert a társadalom nem veszi őket komolyan. Ha beszélnek is róla, együttérzés helyett gyakran sűrű legyintések közepette, „a szülés ilyen, majd meggyógyulsz, inkább örülj, hogy van egy egészséges gyermeked!” – válasz érkezik a szűk családi, baráti környezettől. „Pedig a család akkor lesz ép, ha a nők jól vannak” – emelte ki Fazakas, aki szerint a szülés egész életre szóló megerősítő élmény tudna lenni, ha a nők végigcsinálhatnák szükségtelen beavatkozás nélkül.

„Ez az igazi merénylet nemcsak a nők, de az egész nemzet ellen, hogy elveszik ezt az erőt a nőktől. Ha ezt megtapasztalhatnák, soha többé nem lenne előttük lehetetlen”

– hangsúlyozta.

További probléma, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint, míg a szülészorvosok száma folyamatosan növekszik, addig a szülésznőké drasztikusan csökken. Magyarországon jelenleg egy orvosra egy szülésznő jut, míg például az Egyesült Királyságban egy orvosra 30 szülésznő. „Szinte minden osztályon túl kevés szülésznő dolgozik, és rengeteg a pályaelhagyó, vagy külföldön munkát vállaló. Mivel évtizedekig nem kísérhettek önállóan szüléseket, szinte csak azok maradtak a pályán, akik elégedettek az asszisztensi szereppel. Alig találni hazánkban szülésznőt, aki hajlandó arra, hogy ilyen komoly munkát végezzen minimális pénzért, és ehhez még az önállóság felelősségét is szeretné” – mondta az MNO-nak Schimcsig Nóra dúla, a Más állapotot a szülészetben mozgalom tagja, aki örömmel üdvözölte a Népesedési Kerekasztal kezdeményezését. Hazánkban gyakorlatilag majdhogynem az összes szülést orvosok vezetik le, pedig nem egy kutatás szerint az anya jobban járna, ha szülésznőké lenne ez a feladat. A dúla szerint ettől a változástól akár a hálapénzrendszer leépülését is várhatnánk.

Változtatni kellene továbbá a várandósgondozás gyakorlatán is – jó lenne, ha azt ugyanaz a szülésznő végezhetné, mint aki szülés levezetésében is részt vesz – a szakértők szerint.

„A várandósgondozás célja a nő megerősítése abban, hogy végig fogja tudni csinálni a szülést, és minden rendben lesz”

– hangsúlyozta Schimcsig Nóra. Elvileg 2014 óta már szülésznők is végezhetnek ugyan várandósgondozást, ennek megfelelően módosították is a gyermeket várók kiskönyvét, de a gyakorlatban ez még nem működik – tette hozzá. Úgy tudja, élesben még csak engedéllyel rendelkező otthonszülés praxisok végzik, és egyelőre csak néhány kórházban kezdték előkészíteni a lehetőséget. Sajnos manapság a „futószalag gondozásba” a vérnyomásmérésen és a beutalók kiállításán túl más nemigen fér bele, pedig az általunk kérdezett dúla szerint akár 30 perces lelki gondozás és felkészítés is jó irányba befolyásolná a szülés folyamatát. Ehhez azonban több OEP-finanszírozásra volna szükség.

Nem segíti a nőket az intézmény- és/vagy orvosválasztásban az a tény sem, hogy a kórházak honlapján nincsenek feltüntetve statisztikai adatok az elvégzett szülésekről és beavatkozásokról. Információ híján pedig nehéz választani.

Magyarországon az utóbbi években csökkent a szülészeti intézmények száma, az ország mintegy 70 intézménye közül mindössze 18 rendelkezik „bababarát” minősítéssel. Ennek kapcsán az illetékes minisztériumot is megkerestük, kíváncsiak voltunk arra, hogy tervezik-e és ha igen, milyen eszközökkel, hogy az országban több intézmény kaphassa meg a „bababarát” minősítést, illetve hogy eddig mit tettek annak érdekében, hogyan a minősítés kiérdemlésére ösztönözzék az intézményeket. Azt is szerettük volna megtudni, hogy mit tesz a kormány, hogy többen válasszák a szülésznői hivatást, és hogy a magyarországi szülésznők ne külföldön vállaljanak munkát, de egyelőre kérdéseinkre nem érkezett válasz.