„Szinte egymásnak adják a kilincset a segítséget kérő sorstársak a Mozgássérültek Zala Megyei Egyesületének Széchenyi téri irodájában” – írta nemrégiben a Zaol.hu. A legtöbben füstbe ment közlekedési kedvezményeiket siratják.
A probléma finoman szólva sem új keletű, pláne nem korlátozódik Zalára, ám a szaktárcával folytatott egyeztetések egyelőre nem vezettek eredményre. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségétől (MEOSZ) megtudtuk: hozzájuk is sok panasz érkezik, hiszen az érintettek nem vagy csak nagyon nehezen tudnak parkolási igazolvány nélkül közlekedni és ügyeket intézni, ami életük gyakorlatilag minden területén hátrányt jelent.
Különösen visszássá teszi a helyzetet, hogy a szigorítás ellenére százak rendelkeznek illetéktelenül parkolási kártyával. A rendőrségtől kapott adatokból kiderül: 2012-ben összesen 205 efféle visszaéléssel kapcsolatos eljárást zártak le, 2013-ban 239-et, 2014-ben 415-öt, 2015-ben 424-et, idén januártól júniusig pedig 139-et. Vagyis, legalábbis ha a teljes éveket nézzük, a tendencia emelkedőnek mondható. Ez a cselekmény nem mellesleg közokirat-hamisításnak minősül, s így egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A MEOSZ rámutatott: a 2012-ben bevezetett, a mozgássérültek közlekedési képességének felmérésére is használt vizsgálat erre valójában nem alkalmas, mert azt a munkaképesség-változás nyomon követésére dolgozták ki. A parkolási igazolványhoz 40 százalékos egészségkárosodás megállapítása szükséges, ezt azonban ebben a rendszerben csak igen kevesen érik el. Csak harminc százalékot „ér” például a csökkent járástávolság vagy az, ha valaki sétáláshoz segítséget igényel. De még az sem jogosult a kedvezményre, akinek combközéptől amputálták a lábát vagy egyik végtagja közepesen bénult. Nem kapnak könnyítést a csípő-, térd- és bokaízületek merevségétől szenvedők sem. Így csupán az összes érintett mintegy 40 százaléka jogosult kártyára.
A MEOSZ korábban részletes előterjesztést küldött az Emberi Erőforrások Minisztériumának, melyben a közlekedőképesség-minősítés felülvizsgálatát, kétféle parkolási igazolvány bevezetését és a gépjárművásárlás-támogatási rendszer korrekcióját javasolták. Nyitrai Imre helyettes államtitkár akkor ezeket elutasította, egy későbbi találkozón azonban mégis megállapodtak abban, hogy létrejön egy munkacsoport, amely felülvizsgálja a minősítési rendszert.
Létezik még egy súlyos visszásság a rendszerben. Bár az állam minden fogyatékos ember számára támogatást nyújt autóvásárláshoz (ezt a közösségi közlekedés problémái különösen szükségessé teszik, a témáról itt írtunk bővebben), ezzel a kerekes székesek, vagyis éppen a vélelmezhetően legsúlyosabb egészségi állapotúak legnagyobb része nem tud élni. Csak négy Suzuki típus – Swift, S-Cross, Vitara és Baleno – közül lehet ugyanis választani, ezekben pedig a székek egyszerűen nem férnek el. Az a vonatkozó kormányrendeletből nem derül ki, hogy ez miért van így. Kerestük mi is a minisztériumot, de annyit a MEOSZ-szal levelezve már korábban leszögeztek, hogy a támogatott új autók köre egyelőre nem bővíthető. Mégpedig azért nem, mert az „felveti az azonos szabályozási koncepción belüli indokolatlan különbségtétel veszélyét az egyéb fogyatékossággal élő emberek hátrányára”. Vagyis ha a mozgássérülteket megkülönböztetetten segítenék, azzal diszkriminálnák a többi fogyatékossággal élőt. Ezzel a gondolkodásmóddal akár még lehetne is azonosulni, ha nem az lenne a helyzet, hogy így meg de facto kizárják az érintettek egy meghatározott körét a segítségnyújtásból. Pedig a könnyítés összege típustól függetlenül egységesen egymillió forint – nehezen belátható, hogy miért ne lehetne bármilyen kocsira igénybe venni ezt.
A MEOSZ ezek után azt kérte, hogy legalább a legsérültebbek számára legyen egy külön pályázati rendszer, amelyben az egyéni igényeknek megfelelő járműveket lehetne vásárolni. Ezt a javaslatot nem söpörték kapásból le a tárcánál: jövőre 50 milliós keretet biztosítanak a célra, amiből tehát maximum ötven ember autóvásárlását támogathatják. A MEOSZ egyébként nem megkülönböztetést szeretne, hanem azt, hogy a mostani támogatási rendszert változtassák meg úgy, hogy minden mozgássérült megtalálhassa a számára megfelelő gépkocsit.
További, első ránézésre érthetetlen eleme a szisztémának, hogy használt autóra is jár támogatás, de nem egymillió, hanem (legfeljebb!) csak 600 ezer forint. Ráadásul használtnak minősül minden olyan jármű, amit nem a gyárból vagy a szalonból hoznak el, tehát akár a szinte új, mondjuk pár hónapos is. A rendelet egyetlen megkötést tartalmaz: a kocsi nem lehet idősebb ötévesnél.
Ha mindez netán még nem lenne elég, már eleve a vezetői engedély megszerzésekor falakba ütközhetnek a fogyatékkal élők. Nem mintha alkalmatlanok lennének a tanulásra, inkább az orvosok nem megfelelő szemlélete, valamint a műszaki megoldások és a speciális oktatás feltételeinek hiánya okoz gondokat – így a szövetség. Ausztriában, Németországban kitűnő megoldások léteznek, ott a legsúlyosabban mozgássérült emberek is vezethetik a saját, átalakított autóikat, elég lenne ezeket átültetni – hangsúlyozzák. Épp ezért kérték a kormánytól, hogy készüljön egy koncepció, amely a vezetés feltételrendszerének kidolgozásától kezdve a személyre szabott gépjárművek műszaki hátterének megteremtéséig komplexen foglalkozik a témával.
###HIRDETES###
