A nagyfőnök Farkas Flóriánt keresik? Menjenek a sarokig! – így igazít útba minket Tiszaroffon egy uborkás vödröket cipelő nő abban az utcában, ahol az utóbbi hónapokban elérhetetlen miniszterelnöki biztos édesanyja lakik. Kalauzunk egyébként tanítónő volt a faluban, Farkas testvéreit tanította. Csak dicsérni tudja a kormánypárti politikust – csodálja, „hogy megtanult beszélni, ahhoz képest, hogy honnan indult” –, azt pedig szóbeszédnek tartja, hogy sikkasztott vagy börtönben ült volna Orbán Viktor bizalmasa. Névtelenséget kérve beszélt csak a Magyar Nemzetnek. – Nagyon fontos neki a család, szerintem legalább havonta egyszer eljön a faluba – mondja.
Ugyanezt mondják néhány házzal arrébb is, de egészen más éllel – és persze megint csak név nélkül. – A szűk család olyan jól él, hogy már szinte lebeg felettünk, azoknak nagyon megyen, de a többiek, azok lent vannak – mondja egy szakállas férfi, miközben próbálja túlkiabálni egy düledező ólhoz láncolt, ugató kutyáját. A férfi felesége éppen ezért nem is Farkas Flóriánra haragszik, hanem a Tiszaroffon maradt családra, akik szerinte „elfelejtették, hogy honnan jöttek”.
Elmondása szerint azt a szegénysori házat, ahol a romaügyi megbízott felnőtt, több más ingatlannal együtt eldózerolták már évekkel ezelőtt. Így igazítanak útba: „Látni fognak egy házat, ami olyan, mint a többi, csak térkövekkel van lerakva a nagykapu előtti rész, a házzal szemben meg egy eladó telek áll, oda akart irodaházat építtetni a Farkas Flórián.”
A térkő és az eladó telek stimmel. A két ingatlan között egy melegítős cigány embertől érdeklődünk, hogy jó helyen járunk-e, és egyúttal megkérdezzük, tiszaroffiként mit gondol Farkas Flóriánról. A férfi kérdésünket hallva hátranéz, majd amikor látja, hogy üres a Farkas-porta, így felel: – Ha a nevem nem lesz benne a cikkben, akkor elmondom maguknak, hogy ez az ember egy mocskos, korrupt, sikkasztó tolvaj! – Miközben folyamatosan a ház felé tekintget, azt mondja, mindezt nem arra alapozza, amit a tévéből hall, hanem amit Farkas Flórián még kisebbségi képviselőként művelt Tiszaroffon. Részletekről viszont nem akar beszélni.
A roma politikus édesanyját találjuk otthon. Tőle megtudjuk, az üresen álló terület Farkas féltestvérének a tulajdonában van, de hogy mit akart oda építeni, arra már nem emlékszik. Arra sem, hogy politikus fia miért nem jelenik meg nyilvános rendezvényen. Viszont beinvitál minket, és felhívja a menyét. Amikor Farkas Flóriánné meghallja, hogy a Magyar Nemzettől keresik a férjét, azonnal velünk akar beszélni. Ingerülten kérdezi, hogy mit keresünk az anyósánál, majd közli, hogy semmiféle riportot nem írhatunk. Azt is megkérdezi, kerestük-e a férjét. Beszélgetésünket azzal zárja, hogy rögvest hagyjuk el az anyósa házát.
Így is teszünk, sőt még Tiszaroffot is elhagyjuk. Szolnokra megyünk, ahol a Lungo Drom irodáját keressük, ám a város civil szervezeteinek fenntartott helyiségben nem találjuk a Fidesszel szövetséges cigány szervezet irodáját. Egy könyvelőiroda működik a helyén; egy ott dolgozó hölgytől tudjuk meg, négy éve éppen abban a szobában működött a Lungo Drom helyi szervezete, de elmondása szerint azóta egy Lungo Drom-os sem jelent meg, a címhez rendelt vonalas telefont pedig hiába hívjuk, nem veszi fel senki.
Farkas Flóriánt szolnoki otthonában is szerettük volna megkeresni kérdéseinkkel. Az utcában egy helyi lakos igazít útba minket, akitől a politikus felől is érdeklődünk, de csak annyit mond: időnként autóval szokta látni őt, amint elsuhan. Különben is: addig megtartja magának a romaügyi biztosról alkotott véleményét magának, amíg nem lesz igazi rendszerváltás Magyarországon.
A házba be sem kell csengetni, mert már az utcán Farkas Flóriánnéba botlunk. – Fogadjunk, hogy maguk jöttek a Magyar Nemzettől! – mondja. Azt is hozzáfűzi, a férje majd akkor ad nekünk interjút, „ha eljön az ideje”. Biztos, ami biztos, azért zaklatás miatt feljelentést tesz, és hívja a rendőrséget.
– Apu azt mondja, ne menj ki! – ezt már lányának mondta Farkasné, aki az intés ellenére mégiscsak kijött hozzánk, hogy ő is elmondja: kihívták a rendőröket. Mivel semmi törvénybe ütközőt nem követtünk el – közterületen fényképeztük egy közszereplő házát –, megvárjuk a helyszínre érkező rendőröket, hogy tisztázzuk az esetet. Mintegy fél óra múlva meg is érkeznek az egyenruhások, akik igazoltatnak minket, ellenőrzik az adatainkat, és „jogi felvilágosításban” részesítenek.
Végül további szép napot és jó munkát kívánva köszönnek el.
Lapunk az alábbi kérdéseket szerette volna feltenni Farkas Flóriánnak.
– Miért nem jelent meg az OLAF, az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala meghallgatásán, amit azért szerveztek, hogy megkérdezzék a miniszterelnöki biztost a szabálytalanságok miatt megbukott Foglalkoztatási szövetkezetek – Híd a munka világába, valamint az Út a szakmaválasztáshoz című projektekről?
– Kihallgatták-e tanúként a magyar hatóságok ezek miatt a szabálytalanságok miatt?
– Miután az aláírása szerepel a legtöbb megbukott Híd-projekt szerződésén, számít-e arra, hogy a hatóságok látókörébe kerül?
– Ebben az esetben lemond-e majd mentelmi jogáról? (MN)
