Az 1950-ben alapított Sződliget mára már csak egy módon tud terjeszkedni: befelé. Van ugyanis egy háromhektáros terület a házak között, játszótérrel, szánkódombbal és kiserdővel, ez utóbbit pedig parcellákra osztották már évekkel ezelőtt, még Soós Gábor 2006-ig tartó polgármestersége idején, ez ellen pedig nem volt kifogása utódának, a 2006-ban megválasztott fideszes Bábiné Szottfried Gabriellának sem.
Németh Géza, akinek a kertjéből a közparkba lépünk, ma is élénken emlékszik rá, hogy a Tiszta Forrás civil egyesület polgármesterjelöltjével, Juhász Bélával ülnek a nappalijukban a kiterített tervrajzokkal, és „szörnyülködnek, hogy mit tervez a Bábiné”. Németh Géza és Tóth István a kiserdő beépítésének legnagyobb ellenzői: ezért aztán különösen neheztelnek Juhászra, amiért 2014-es megválasztása után szószólója is lett a kiserdő fái kivágásának, valamint az ottani földterület felparcellázásának és eladásának.
Két dologtól tartanak igazán: az egyik, hogy a kiserdő után az önkormányzat eladja majd a parkosított részt is, játszóterestül, szánkódombostul. A másik félelmük pedig az, hogy nem látják, mi lesz majd az ingatlanokból származó bevétellel.
Juhász már nekünk mondja el, hogy a tíz parcella eladásából származó mintegy százmillió forintos bevételre miért van nagy szükségük: mert az ötezer fő alatti településekre szerinte nem vár jó világ, ezért ez az összeg hosszú távon nagyon jól jöhet például fejlesztési forrásként. A polgármester azt is kijelentette, hogy csak a kiserdőt fogják felparcellázni. Szerinte ez nem lesz nagy veszteség, mivel főként zöldhulladék-lerakónak használják. Arra vonatkozóan pedig, hogy ő azt ígérte volna a választási kampányban, hogy leállítja majd a parcellázást, azt mondja: vesz nekünk egy fagylaltot, ha a kampányprogramjában találunk bármit, ami erre vonatkozik. A fakivágás és a parcellázás ellen tiltakozók erre a passzusra hivatkoznak: „A Tiszta Forrás nem »zöldszervezet«. De tiszteli, szereti és féltve óvja a természeti értékeket. Vallja, hogy környezetünket mi csak kölcsönkaptuk unokáinktól, és kötelességünk nekik azt minden értékét megőrizve és megszépítve visszaadni.”
– Hét-nyolc ott lakó ember ügye ez, akik nem akarnak szomszédot – magyarázza a polgármester. Ám amikor a helyi tiltakozók által összegyűjtött 320 aláírásra és népszavazási kezdeményezésre hívjuk fel a figyelmet, rögtön hozzáteszi: jó, ha 300 aláírás jött össze, amiben ráadásul szerinte rengeteg váci lakos és gyerek is van.
Ha kellő számban összegyűjtik az aláírásokat, részéről akár meg is lehet majd tartani a szavazást betelepítési kvótáról szóló voksolással együtt. De Juhász mindjárt hozzá is teszi a kérdést: mondjunk csak egy példát, mikor volt utoljára eredményes helyi népszavazás Magyarországon. A választ tudja a népszavazást kezdeményező Németh Géza is – ő viszont André Kostolany közgazdász nyomán vallja, hogy aki nem hisz a csodában, az nem realista.
Csodák pedig léteznek, például Nagykovácsiban, ahol annyian mentek tüntetni májusban egy CBA-központú beruházás ellen, mint 1956 óta még soha. A többszázas demonstrációnál is beszédesebb azonban két számadat. 1303-an írták alá a tiltakozó petíciót, míg a jelenlegi polgármester, a Fidesz–KDNP-s Kiszelné Mohos Katalin 1200 szavazatot kapott a 2014-es önkormányzati választáson, amelyen egyik legfőbb kampányígérete épp az volt, hogy ő majd megakadályozza, hogy 150 férőhelyes parkolóval, kétszintes fitneszteremmel, dohánybolttal, kifőzdével, drogériával felszerelt pláza épüljön a nagykovácsi bölcsőde és óvoda közvetlen közelébe.
Megkérdeztük erről a polgármestert, aki „az új kereskedelmi egység méretének csökkentését” nevezte célként. Beszámolója szerint így az eredetileg tervezetthez képest több mint húsz százalékkal csökkent az alapterület, a komplexum pedig „a legmodernebb, a fenntarthatóság követelményeinek eleget tevő technológiával üzemel” majd. Kiszelné szerint a Linum Udvar mai képe, mérete illeszkedik Nagykovácsiba, és „a legtöbb itteni lakó támogatja a megépítését, de legalábbis nem tiltakozik ellene”.
A történetnek azonban nincs vége a tüntetéssel. A Civilek Nagykovácsiért Egyesületbe (Cinke) tömörült tiltakozók megpróbálkoztak a népszavazással, kétszer is, sikertelenül. A referendum megakadályozása és a tüntetés után kerekasztal-beszélgetést szerveztek május 25-re. Ezen részt vett az önkormányzat, a beruházó, a térség kormánypárti országgyűlési képviselője, Csenger-Zalán Zsolt, és a Cinke képviselői. Illetve a civilek csak részt vettek volna, ha az önkormányzat nem hívta volna meg a „beruházás támogatóit” is az egyeztetésre. Így azonban értelmezésük szerint lakossági fórummá alakult az egyeztetés, amit ebben a formában okafogyottnak találtak.
Utólag derült ki, hogy Kiszelné Mohos Katalin napra pontosan egy hónappal az egyeztetés előtt már aláírt egy előszerződést a Vörösvár Invest Kft.-vel, vagyis a CBA-val. Erre a polgármester lapunknak azt nyilatkozta, hogy azt az előszerződést írta alá a beruházóval, amely a leendő önkormányzati épület bérlésére vonatkozott.
Csenger-Zalán Zsolt hangoztatta ugyan lapunknak, hogy mediátorként vett részt az egyeztetésen, ám korábban ő győzködte a civileket arról, hogy hatalmas kártérítést kellene fizetni, ha nem épülhetne meg a bevásárlóközpont, még egymilliárd forintos összeg is elhangzott. Megkérdeztük, hogy mire alapozva mondta be ezt az összeget, mire a képviselő egy másik, meg nem nevezett település példájára hivatkozott. A Cinke szerint egyébként lenne eszköz arra, hogy az önkormányzat veszteség nélkül megakadályozza a pláza felépítését, például azzal, hogy nem adja meg az úthasználati engedélyeket, vagy szigorít a beruházónak szabott feltételeken.
Nem valószínű azonban, hogy mindez bekövetkezik, mivel a nagykovácsi önkormányzat tervei szerint egy 700 négyzetméteres hivatali bérleményben folytatja majd a munkáját – a felépülés előtt álló plázában, természetesen. Csenger-Zalán Zsolt szerint a testületnek „joga és feladata a hivatalt és a polgárokat kiszolgáló ügyfélfogadó helyiségek meghatározása, kialakítása és fenntartása”. Szerinte a „jelenlegi, volt pajtaépület méltatlan Nagykovácsihoz, a polgáraihoz és az épületben dolgozókhoz”. Szinte szó szerint ezt írta nekünk Kiszelné Mohos Katalin is, hozzátéve, hogy „az épület felújítása önmagában nem megoldás, mert a bővítésére nincs lehetőség”. A Cinke viszont úgy látja, hogy ez az ingatlan Nagykovácsi egyik ikonikus épülete, már csak azért is, mert itt működött a forradalmi bizottság 1956-ban. Amikor ugye utoljára hasonló tüntetés volt a faluban.
