Magyarország fordít anyagilag az egyik legkevesebbet az oktatásra a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) országai közül. Oktatási intézményekre a GDP 3,8 százalékát költjük, ami jóval kisebb, mint a 35 országot tömörítő OECD átlaga (5,2 százalék) – derült ki a nemzetközi szervezet napokban kiadott 2016-os jelentéséből. A több száz oldalas anyag szerint itthon az általános iskoláktól a felsőoktatásig egy-egy diákra éves szinten 2013-ban körülbelül másfél millió forintot költött az állam. Ennek majdnem a kétszerese az OECD-átlag, annak ellenére, hogy közben Magyarországon még mindig sokkal könnyebb diplomával munkát találni, mint alacsonyabb iskolai végzettséggel. Ráadásul a diploma a bérek terén is jelentős előnyt jelent, s akár kétszer akkora fizetéshez is juttathatja a munkavállalót, mint azokat, akiknek csak középfokú végzettségük van. Ekkora különbségek a nemzetközi szervezet összehasonlítása szerint csak Dél- és Közép-Amerikában vannak, ez pedig a szakemberek szerint összefügghet azzal, hogy eleve kevés a diplomás. A 25 és 64 év közötti felnőttek közül Magyarországon kevesebb mint minden negyediknek volt felsőfokú végzettsége.
Kitért a felmérés a tanári állomány összetételére is, amely a más országokban tapasztaltakhoz hasonlóan nálunk is folyamatosan öregszik. Az általános iskolákra és a középiskolákra is igaz, hogy a pedagógusok mintegy harmada ötvenévesnél idősebb. Noha a helyzet nem jó, még mindig messze jobb, mint Olaszországban. Ott az általános iskolákban tanítóknak ugyanis körülbelül 58 százaléka 50 évesnél idősebb, olyan tanár pedig, aki még nem töltötte be a 30. életévét, alig akad. Ebből a szempontból a skála másik végén Indonéziát találjuk, ahol az általános iskolák esetén a 30 év alatti tanárok aránya körülbelül 38, az 50 év felettieké pedig 10 százalék körül mozog. A jelentés rámutat, hogy bár 2012 és 2014 között a pedagógusbérek jelentősen emelkedtek, továbbra is igaz, hogy a tanárok jóval kevesebbet keresnek, mint más, felsőfokú végzettséget igénylő szakma képviselői.
A további megállapítások közt szerepel, hogy 2010 óta folyamatosan csökken a gimnáziumban és növekszik a szakképzésben végzettek aránya, valamint 2008 óta csökken az egyetemisták száma.
A számos negatív eredmény közt találunk pozitívat is: Magyarország esetében az iskola-előkészítő foglalkozásokat látogató gyermekek aránya magas. 2014-ben az ilyen oktatási formában részt vevő háromévesek aránya 79 százalék (az OECD-átlag ehhez képest 69 százalék), a négyéveseké pedig 94 százalék (az OECD-átlag 85 százalék) volt. Többségük (91 százalékuk) állami intézménybe járt.
