Az első, a menekültválsággal is foglalkozó európai tanácsi csúcstalálkozó 2015 júniusában volt, ekkor negyvenezer menedékkérő Olaszországból és Görögországból történő áthelyezését szavazták meg a tagországok. Vállalást tettek még húszezer, politikai védelemre jogosult ember betelepítésére Szíriából és Eritreából. Ez az a rendkívüli időszak volt, amikor naponta ezres nagyságrendben érkeztek migránsok Európába.
Őszre azonban kiderült, hogy tarthatatlanok az eddigi számok, így a belügyminiszterek tanácsa arról döntött, hogy 120 ezer (első lépésben 66 ezer) menedékkérő helyezhető majd át Olaszországból és Görögországból a többi tagállamba. Ez ellen Magyarország, Románia, Szlovákia és Csehország nemmel voksolt, de a javaslat csak többségi döntést igényelt, ezért átment. Eszerint Magyarország 1294 embert kellene átvegyen a menekültstátus jogosságának eldöntése céljából, a döntés érvényben van.
A tanácsi döntés ellen hazánk és Szlovákia az Európai Bíróságnál tiltakozott, a jogi eljárás tavaly decemberben indult. Ha az Európai Bíróság valamikor év végére ígért döntésében igazat adna a beadványozók érvelésének, amely szerint a tanács jogellenes módon (tehát nem teljes konszenzusos döntéssel, hanem többségivel, ráadásul a nemzeti parlamentek megkérdezése nélkül) döntött igen fontos kérdésben, nevesül a menekültkvótákról, még az is előfordulhat, hogy a 2017 végéig előirányzott jelenlegi menekültáthelyezési eljárást ki kell dobni az ablakon. A 120 ezres „kontingens” feltöltéséért semelyik tagország nem nyújtózkodik. Mi sem mutatja jobban, hogy az áthelyezés nem működik, hogy most szeptemberig mindössze 4947 személyt utaztattak Görög-, illetve Olaszországból főként nyugati országokba.
Mindeközben 2016 májusában újabb szám látott napvilágot Brüsszelben. A bizottság új javaslata alapján a menekültáthelyezésben együtt nem működő országok 250 ezer euró szolidaritási hozzájárulás megfizetésével válthatnák meg a rájuk osztott menekültenként az elhelyezés költségét. Ez ellen a magyar kormány legalább olyan hevesen tiltakozott, mint az 1294 ember hazánkba telepítése ellen. Ám még jelenleg sem világos, és nincs kidolgozott iránymutatás arra, hogy az áthelyezésben együttműködő tagállamok a befogadottakat hogyan tarthatnák vissza, ha azoknak mégsem lenne megfelelő az ideiglenes állomáshelyük, ahol menekültkérelmüket elbírálják. Az ügyek összehangolásának szükségessége miatt épp ezért van születőben egy, a bizottság által javasolt állandó áthelyezési mechanizmus, illetve az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) megerősítése.
Idén márciusban nagyon fontos döntés történt a migrációs krízis kezelésében: megszületett az Európai Unió és Törökország közötti megállapodás. Ennek fő csapásiránya a menedékkérők államközi cseréjén (áttelepítésen) keresztül rendezett viszonyokat teremteni a bevándorlásban, a menedékkérők soraiban. Mindez azért szükséges, mert több százezer személy tartózkodik úgy az EU területén, hogy szinte bizonyosan nem kaphat menekültstátust. Így egy ilyen személyért cserébe Törökország egy bizonyosan védelemre szoruló szíriai illetőt küld. Azonban a 3 milliárd eurós keretű program – amelyhez hazánk 18 millióval járul hozzá – nehezen halad.
Az egy hete véget ért pozsonyi EU-csúcs záródokumentuma fordulópontot is jelenthet az uniós tagállamok nagy megosztottságát kiváltó kvótaügyben. Eszerint ebben a kérdésben fel kell adni az eddigi politikát, közös megoldásokat kell keresni „azokban az ügyekben is, amelyekben megosztottak vagyunk”. Ennek alapján az valószínűsíthető, hogy a következő EU-csúcson nem többségi, hanem konszenzusos döntéssel fognak határozni a menekültpolitikáról a tagországok.
Persze ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy hazánkat minden kötelezettsége alól felmentenék. Fontos, hogy a jelenleg tanácsi döntések által életbe léptetett áthelyezési mechanizmus 2017 végéig szól, az ezt követő időszakra egy fenntartható, ugyanakkor egy nagyobb, hirtelen menekülthullámot is kezelni képes mechanizmus kellene hogy életbe lépjen, de erről még igencsak kevés szó esett. Az is belátható, hogy a jelenlegi programban meghatározott legfeljebb százezres nagyságrendek nincsenek összhangban a menedékkérők milliós nagyságrendjével.
