Lázár gőzerővel kampányol

Interjú a kancelláriaminiszterrel az Ambrózfalva és Csanádalberti közti kocsiúton.

Hutter Marianna
2016. 09. 19. 4:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Lázár János kifejtette, hogy bár a társadalomban nő az EU-ellenes szkeptikusok aránya, messze többen vannak azok, akik úgy vélik, Magyarországnak jobb, ha az unió tagja, mint ha nem lenne az, így „kilépésről nincsen szó”.

– Van itt baj éppen elég, a faluban is sokakról kell gondoskodni – ezt pár órával korábban a Nagyéren tartott utcafórumán jelentette ki Lázár János, hogy meggyőzze a helyieket, szavazzanak nemmel a migránsok „betelepítése” ellen október másodikán. Az alig több mint 500 fős településről maroknyi, 35-40 fős csoport verődött össze, hogy meghallgassa a kormányinfóról, illetve a kormányzati propagandából már jól ismert szlogeneket.

A Miniszterelnökséget vezető miniszter elmondta, ha „gyönge lesz a népszavazás”, akkor a kormány előbb-utóbb meg fog hátrálni Brüsszelben („lenyomnak minket, mint a bélyeget”), és migránsok százezrei jöhetnek Magyarországra, akikkel nem tudni, hogyan tudnánk együtt élni. – Hiszen 600 éve élünk együtt cigányokkal, akiknek nem tudtuk megoldani a problémáit – érvelt a politikus, aki később rátért a segélyek kérdésére is.

Ugyanis szerinte ha szétosztanák a migránsokat, Európa minden országában egységesen 300-500 euróval (nagyságrendileg 150 ezer forint) kellene őket támogatni például majd Makón is, miközben itthon, „aki bajba kerül, roma vagy hátrányos helyzetű, az húszezer forintot kap”.

Az érvelés van, akinél hatott, egy idősebb ősz hajú úr katonai mintás nadrágban és pólóban megjegyezte: ő nem fajgyűlölő, de „azok csak enni akarnak, nem dolgozni”. E mondatot Lázár azzal támogatta meg, hogy elmesélte: Németországban a közel egymillió bevándorló közül mindössze 800-an jelentkeztek dolgozni, „nem nagy az érdeklődés a munkára”.

A nagyérieknek saját külföldi útját is példaként hozta fel a migránsok befogadása ellen. Kifejtette, egyszer meg akarta látogatni Párizsnak azt a városrészét, ahol 133-féle nemzetiség él, ám a buszsofőr azt tanácsolta neki este hatkor: inkább szálljon le a buszról, mert nem jut ki onnan élve. Másik példát is említett: meglátogatott egy Stuttgart melletti német várost, ahol török migránsok gyerekei nem tanultak meg németül, így az ottani tanároknak kellett megtanulniuk törökül. – Eszük ágában nem volt németül megtanulni Németországban, így élik a hétköznapjaikat – sommázta. Ám a kötelező kampányszöveg elhangzása után kiderült: Nagyérnek jelenleg akad nagyobb gondja is, mint a migránsok betelepítése. Nevezetesen: ihatatlan az ivóvíz annak ellenére is, hogy három és fél milliárdnyi uniós forint ment a vízminőség javítására. Emiatt az egyik idősebb asszony meg is jegyzi: „Ide nem jönnek a migránsok, meg is pusztulnának.”

A kampánykörút későbbi településén, Ambrózfalván is előkerült a roma téma, ott a helyi polgármester maga mesélte el, hogy egy nyolcadik gyermekét váró roma család kívánt beköltözni a településre, ám a lakosok arra kérték őt, „csináljon valamit”. A településvezető ezért később intézett másik vevőt az ingatlanra. Ezzel kapcsolatban a miniszter megjegyezte, hiába születik kevés gyermek, az embereknek mégsem az jut eszükbe, hogy másokat fogadjanak be. Bár az esettel összefüggésben azt elismerte és megértette, hogy „vannak olyan jogvédők, akiknek ez szúrja a szemét”, de ez a valóság.

Az ambrózfalvaiaknak arról is beszélt, hogy csak idén 28 ezren jöttek a határainkhoz, ám mindössze öt százalékuk vallotta magát menekültnek. De ennél jóval nagyobb számok is elhangzottak. Mint Lázár mondta, eddig összesen 370 ezer menekültet regisztráltak Magyarországon, őket pedig a nemzetközi jog alapján visszaküldhetnék hozzánk. – Atyaúristen! – szörnyülködött hangosan a számon egy idősebb nő. Lázár János végig a tőle megszokott karizmatikus stílusával magyarázott, gesztikulált, győzködött mindenféle elektronikai támogatás, kivetítő nélkül, az utca közepén. Ezzel kapcsolatban az ambrózfalviaknak meg is jegyezte: „Jó fórumhelyszín lenne még a kocsma, de azzal egyelőre nem próbálkozom.” A politikus személyesen köszöntött mindenkit, kezet fogott a résztvevőkkel érkezéskor és távozáskor, az idősebbek boldogulása felől is érdeklődött, segítséget ajánlott. Kiderült az is: a tegnap elkezdett tempó – négy utcafórum négy különböző faluban egyetlen nap alatt – csak fokozódni fog, ugyanis tervei szerint október másodikáig választókörzete mind a 19 településére ellátogat. Amit azzal magyarázott: „A személyes találkozás többet segít, mint a hosszú politikai irományok.”

A miniszter Magyar Nemzetnek adott teljes interjúját keddi lapszámunkban olvashatják.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.