Bár a mezotelióma ritka ráktípus, az azbeszt miatt ismert betegségnek számít: a nemzeti rákregiszter adatai szerint hazánkban tizenöt év alatt több mint 1500 érintettnél állították fel a diagnózist. A betegek jó része már nem él. Ez nem meglepő, hiszen ez a kór – ami a mellhártya rosszindulatú daganata – gyakorlatilag kezelhetetlen. 5 éves túlélésének esélye 5 százalék alatti. Hidvégi Edit tüdőgyógyász főorvostól megtudtuk, nagyon rossz a mezoteliómának az a mutatója is, amely a diagnózistól számított átlagos túlélést jelzi: ez 12 hónap alatti, vagyis az érintettek túlnyomó többségét kevesebb mint egy év alatt legyőzi a betegség.
Komoly probléma az is, hogy a ráktípus lappangási ideje nagyon hosszú, gyakran több évtizedes. Így sokan azok közül, akik korábban azbeszttel szennyezett környezetben éltek vagy dolgoztak, nem is tudnak érintettségükről. Ezt jól mutatja az is, hogy bár a rákkeltő anyagot tartalmazó építőanyagok kiváltása már 1994-ben megkezdődött, azbeszttartalmú termékeket pedig 2005 óta sehol nem gyárthatnak, forgalmazhatnak és építhetnek be, az országos rákregiszter adatai szerint még 2014-ben (ez a legutolsó elérhető adat) is több mint száz új beteget diagnosztizáltak mezoteliómával.
Hiába telt tehát el már több mint 10 év a tényleges veszély megszűnése óta, még évtizedekig magas maradhat az újonnan diagnosztizált betegek száma. A helyzet nem csak nálunk, hanem az egész kontinensen rossz: az Egészségügyi Világszervezet véleménye szerint Európában 2030-ig várhatóan több mint 300 ezren vesztik életüket az azbeszt miatt kialakuló betegségben.
Az érintettek száma hiába emelkedik egyre jobban, a mezoteliómának nincs megfelelő gyógymódja. A túlélési mutatók rettenetesek, a betegek csekély hányada műthető, a többieknél csak az a kérdés, hogy kemoterápiával meddig tudják kordában tartani a daganatot. A legmodernebb kezelések súlyos milliókba kerülnek, de gyógyulást nem igazán jelentenek: eredményük rendszerint annyi, hogy a betegek néhány hónappal tovább élhetnek – de azt sem mindig jó életminőségben.