A lap birtokába került vádirat szerint 2008 áprilisában 100 millió, májusában 60 millió, júniusában 140 millió, 2009 januárjában 70 millió, márciusában újabb 100 millió, majd megint 100 millió, 2010 júniusában 25 millió, 2011 áprilisában pedig 65 millió forintot kapott Kiss a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezettől. Ez a szövetkezet engedményezte át a tartozást az orgoványinak. A 700 millió forintos tartozást nem tudta fizetni Kiss Szilárd cége, a 2003-ban alapított Monte Tokaj Kft. végül úgy szabadult meg a hiteltől, hogy megkenték az orgoványi takarék vezetőjét, a tartozást pedig 100 millió forintért egy nyíregyházi vállalkozó, Sziky Gyula cégének adták el.
A soltvadkerti ügy vádiratából az is kiderül, hogy Kiss hitelképtelen cége eleve csak azért kapott pénzt a banktól, mert az ingatlanjait túláraztatta korrupt értékbecslőkkel. A dokumentum szerint Kiss Szilárd „tisztában volt a cég valós anyagi helyzetével, teljesítési képességének és készségének hiányával és azzal, hogy valótlan tartalmú értékbecslés felhasználásával túlértékelt ingatlanokat köt le a felvett kölcsön fedezeteként”.
Mivel a pénzt nem tudta visszafizetni, minden esetben halasztást kért a takarékszövetkezettől a törlesztésre. Kiss cégében benne volt Hacsatur Pombuhcsan, aki Oroszország egyik legnagyobb kiskereskedelmi üzletláncának, a Magnyitnak az igazgatósági tanácsi elnöke, ezért arra hivatkozott, hogy orosz partnere késik az utalásokkal. A takarékszövetkezeti vezetők pedig ezt az érvelést minden esetben elfogadták.
Kiss Szilárd a Fidesz-kormány keleti nyitási politikájának fontos szereplője volt, agrárattaséként dolgozott a moszkvai magyar nagykövetségen. Mivel nem ment át a nemzetbiztonsági átvilágításon, miniszteri biztos helyett Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter megbízottja lett. Kissnek kormányközeli barátai is voltak: közös orosz cége volt Mészáros Lőrinccel. Ezenkívül közös érdekeltsége volt a Quaestor-vezér Tarsoly Csabával, orosz felesége pedig a moszkvai magyar vízumközpontban volt érdekelt.
