Megúszta az érelmeszesedés elleni oltás „feltalálója”

Horváth István jogerősen csak pénzbüntetést kapott. Vannak még ötletei.

Lőrincz Tamás
2016. 10. 25. 11:55
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Ha valaki az örök élet elixírjét fedezi fel, akkor is le kell folytatni a szükséges kutatásokat, és be kell szerezni az engedélyeket” – indokolta az ítéletet Hrabovszky Zoltán, a Fővárosi Ítélőtábla tanácselnöke. Az ítélet szerint Horváth Istvántól – a pénzbüntetésen kívül – visszatartanak a lefoglalt 29 millió forintos vagyonból 6 millió forintot is, az elsőfokú ítélet szerinti, hároméves felfüggesztett börtönbüntetést azonban nem tartották indokoltnak.

Enyhítő körülményként értékelték ugyanis a vádlott idős korát, a bűncselekmény óta eltelt hosszú időt, valamint azt is, hogy a betegek többnyire elégedettek voltak a professzor által alkalmazott szer hatásával. A bíró ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az eljárás során nem vizsgálták, mennyire hatásos a vakcina – bár Hrabovszky Zoltán megjegyezte, a tapasztalatok szerint „rosszat biztosan nem tett” –, hanem pusztán azt nézték, hogy Horváth Istvánnak megvoltak-e a megfelelő engedélyei.

Azok a betegek, akik panaszkodtak, inkább a szer árával vagy a javulás mértékével voltak elégedetlenek, de egészségromlást feltehetően senkinél sem okozott.

Horváth István magát az érelmeszesedés elleni oltás feltalálójának tartja, miután állítása szerint felfedezett egy olyan anyagot, amely saját vérrel keverve és intravénásan beadva 10–30 százalékkal csökkenti az érelmeszesedést. Ezt alátámasztó kutatásokat azonban nem végzett, a szükséges engedélyeket pedig nem szerezte be, mert állítása szerint olyannyira drágák lennének az eljárások, hogy egyedül nem tudná finanszírozni.

Papírjai és kutatási bizonyítékai tehát nem voltak, de a szer hatásosságáról több éven keresztül előadásokat tartott országszerte, emiatt pedig rengetegen keresték fel. A szérumért betegenként 50 ezer forintot kért, magát a vakcinát azonban nem ő adta be, hanem a pácienseknek kellett magukba fecskendezni. Ha a beteg mégsem akarta magát megszúrni, akkor – miután több orvos is visszautasította a szer alkalmazását – megadta olyan orvosok elérhetőségét, akik hajlandók voltak az injekciót beadni.

A védelem álláspontja szerint szó sem volt emberkísérletről, hiszen a szerben lévő anyagok bárki által beszerezhetők, a saját vér alkalmazása pedig nem jelent veszélyt. A szakértői vélemény – amelyet az ítélet is megalapozottnak tartott – ugyanakkor kimondta, hogy abban az esetben is szükséges a kutatások lefolytatása, ha az alkalmazott szerek ismertek vagy ártalmatlanok.

A saját vér alkalmazása ráadásul kockázatos is lehet, ha ugyanis nem megfelelően tárolják, akkor a vérben felhalmozódó kórokozók akár szepszist is okozhatnak. Márpedig Horváth István – a bizonyítékok alapján – nem tárolta mindig megfelelően a vérrel dúsított szérumot, hiszen a betegek hazavihették azt, amíg pedig hazaértek, megszakadt a hűtési folyamat. Az általa használt hűtőszekrények ráadásul nem voltak alkalmasak gyógyszerek tárolására, sőt arra is volt példa, hogy egy szatyorban volt a szer.

A védelem szerint a vizsgálatnak arra is ki kellett volna térnie, hogy milyen hatása volt a szérumnak, ugyanis úgy véli, Horváth István hatékony, életeket mentő szert bocsátott a betegek rendelkezésére. Dósa Ágnes igazságügyi szakértő szerint a hatékonyság vizsgálatára azonban nem volt jogosultságuk, ez ugyanis a feltaláló feladata. „Ez Horváth István dolga lett volna” – fogalmazott.

A védelem szerint nem bizonyított az sem, hogy a szer alkalmazása a társadalomra nézve is veszélyes volt, az ügyész szerint viszont ez nem igaz, mert nem ismeretesek a valódi előállítási költségek. Ennek megfelelően az sem bizonyított, hogy Horváth István jogosan kért-e 50 ezer forintot a szérumért.

A betegek egyébként minden esetben tudtak arról, hogy a szer nem engedélyezett, sokan pedig nagyon elégedettek voltak a hatással is.

„Az ítéletet nem szeretném kommentálni” – mondta a Magyar Nemzet érdeklődésére a láthatóan elégedett Horváth István. Arra a felvetésre, hogy folytatja-e a kezeléseket, azt mondta, hogy ő eddig sem kezelt betegeket, hanem kutatás-fejlesztést végzett, és „vannak még ötletei”.

A bíróság T.-né dr. J. Ilona másodrendű vádlott esetében is pénzbüntetésre enyhítette az elsőfokú ítéletet, neki 500 ezer forintot kell fizetnie.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.