„Ha valaki az örök élet elixírjét fedezi fel, akkor is le kell folytatni a szükséges kutatásokat, és be kell szerezni az engedélyeket” – indokolta az ítéletet Hrabovszky Zoltán, a Fővárosi Ítélőtábla tanácselnöke. Az ítélet szerint Horváth Istvántól – a pénzbüntetésen kívül – visszatartanak a lefoglalt 29 millió forintos vagyonból 6 millió forintot is, az elsőfokú ítélet szerinti, hároméves felfüggesztett börtönbüntetést azonban nem tartották indokoltnak.
Enyhítő körülményként értékelték ugyanis a vádlott idős korát, a bűncselekmény óta eltelt hosszú időt, valamint azt is, hogy a betegek többnyire elégedettek voltak a professzor által alkalmazott szer hatásával. A bíró ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az eljárás során nem vizsgálták, mennyire hatásos a vakcina – bár Hrabovszky Zoltán megjegyezte, a tapasztalatok szerint „rosszat biztosan nem tett” –, hanem pusztán azt nézték, hogy Horváth Istvánnak megvoltak-e a megfelelő engedélyei.
Azok a betegek, akik panaszkodtak, inkább a szer árával vagy a javulás mértékével voltak elégedetlenek, de egészségromlást feltehetően senkinél sem okozott.
Horváth István magát az érelmeszesedés elleni oltás feltalálójának tartja, miután állítása szerint felfedezett egy olyan anyagot, amely saját vérrel keverve és intravénásan beadva 10–30 százalékkal csökkenti az érelmeszesedést. Ezt alátámasztó kutatásokat azonban nem végzett, a szükséges engedélyeket pedig nem szerezte be, mert állítása szerint olyannyira drágák lennének az eljárások, hogy egyedül nem tudná finanszírozni.
Papírjai és kutatási bizonyítékai tehát nem voltak, de a szer hatásosságáról több éven keresztül előadásokat tartott országszerte, emiatt pedig rengetegen keresték fel. A szérumért betegenként 50 ezer forintot kért, magát a vakcinát azonban nem ő adta be, hanem a pácienseknek kellett magukba fecskendezni. Ha a beteg mégsem akarta magát megszúrni, akkor – miután több orvos is visszautasította a szer alkalmazását – megadta olyan orvosok elérhetőségét, akik hajlandók voltak az injekciót beadni.
