Szondázás a Víziszonyban

Baktalórántházán nem kellett konzervet osztani, hogy sokan üzenjenek Brüsszelnek.

Nagy Lajos, Baktalórántháza polgármestere többoldalnyi kimutatással vár minket az irodájában. Egyenként adja ide nekünk a papírokat és mutat rá a bekarikázott adatokra, közben viccelődve mondja: Baktalórántházán ezúttal kevesen mentek el szavazni. Hiába ugyanis, hogy az október 2-i kvótareferendumon a migránskérdésben finoman szólva sem érintett nyírségi város választásra jogosult polgárainak 78 százaléka az urnákhoz járult, ez a szám itt alacsonynak számít. Országgyűlési és önkormányzati voksolások alkalmával ugyanis 80 százalék felett szokott lenni a részvétel. A város vezetője húsz éve része a helyi közéletnek, úgyhogy nem is csodálkozik mindezen, ő azt tartja szokatlannak és furcsának, ami például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében történt a népszavazáson: átlagosan csak 42 százalék érezte fontosnak, hogy üzenjen Brüsszelnek.

Nagy Lajos szerint a baktalórántházi aktivitás annak köszönhető, hogy a helyiek érdeklődnek a közélet iránt, ünnepi eseménynek tekintik a voksolást. Különösebben aktív kampány nem volt: járt a településen a helyi KDNP meghívására fórumot tartani Békefy Lajos, és különösen sok trikolóros plakátot sem láttunk Baktalórántházán. Uniós zászlót, illetve európai uniós forrásból felújított épületet viszont rengeteget. Ám csak egy sarokra van a polgármesteri hivataltól a Club 2 söröző, itt azt a megoldókulcsot kapjuk a szokatlan közéleti aktivitáshoz, hogy azért ment el 78 százalék szavazni, mert Baktalórántháza 90 százaléka cigány. Vagyis: féltik a segélyeiket és a közmunkás pozíciójukat a betelepítendő migránsoktól. Hiába láttak alig errefelé migránst: tavaly járt itt a város határában egy család, valószínűleg alaposan átverte őket egy embercsempész: ezért lett Bécs helyett Baktalórántháza utazásuk végállomása.

Aztán megint csak hiába volt mindössze egy lakossági fórum a városban, az atyafiak bőven sorolják a kormányzati „tájékoztató” kampány toposzait a kőbányais üvegek és a pálinkásstampedlik mellől: a migránsok erőszakosak a nőkkel szemben, és közülük kerülnek ki a terroristák is. Egy borostás arcú férfi még azt is tudni véli, hogy ki robbantott két hete a Teréz körúton: „Hát nem a magyarok, az biztos.”

Visszatereljük a beszélgetést eredeti témánkhoz, a nagyarányú helyi részvételhez. Ekkor már magától értetődő természetességgel mondják, hogy a magyarok ugyan nem kapnak a voksolás előtt csomagokat, de a cigányok igen. Főleg konzervet, mondják a kocsmában, de sietve megjegyzik, hogy október 2. előtt nem volt ilyesmi, csak korábbi választások alkalmával.

A talán kilométerre levő Víziszony presszó közönségének előadjuk a Club 2-ben hallottakat, mire hatalmasat hahotáznak a pultot támasztók és a sarokban ülők egyaránt. Minden hazugság, ami ott elhangzott – tudjuk meg: nem Baktalórántházán kötött ki az átvert migráns família, hanem a 23 kilométerre fekvő Vásárosnaményban. És nem volt konzervosztás a városban, mert egy, a pultnál söröző férfi szerint ilyen trükkel már nem lehet megfogni a romákat: egyszerűen élénken érdeklődnek itt az emberek a közélet iránt. Példaként az egyik asztalnál ülő kukást mondja. Rákérdez nála, hányan szavaztak a referendumon nemmel. A pirospozsgás arcú, harcsabajszú férfi gondolkodás nélkül vágja rá, hogy hárommillió-háromszázezren.

A Baktalórántháza szegénysorának számító Táncsics utca környékén lakik Horváth János, a település cigány kisebbségi önkormányzatának elnöke is. Hülyeségnek mondja, hogy segélycsomagok miatt mentek volna szavazni a helyi cigányok. A Lungo Drom színeiben politizáló férfi azt hangsúlyozza inkább, hogy rajtuk, romákon nem múlott az érvényesség. Mikor erről beszél, észrevesszük, hogy fészerére narancssárgával van felfestve, hogy Fidesz, de ott áll a polgármester neve is. Horváth szerint a felirat tízéves, akkor egy MSZP-plakát volt a házával szemben, azt akarta ellensúlyozni. De szerinte ma már felesleges lenne a baloldali pártot hirdető felirat, akkora az egység a Táncsics utcában és környékén. Aztán egy idős nő úgy elneveti magát, mikor megkérdezzük tőle, miért mentek el olyan sokan szavazni, hogy a szája elé kapja a kezét. Megtudjuk: nem írta elő nekik senki, hogyan kell szavazni, ők úgy voksoltak, „ahogy a Viktor mondta a tévében”.