Háttérbe szorított magániskolák

Az alapítványi szakképző intézményeket már a „lélegeztetőgépről is lekapcsolták”.

Folyamatosan csökken a magániskolák aránya 2010 óta – derül ki a Tárki által készített Társadalmi riport 2016 című tanulmánykötetből. Míg 2001 és 2009 között az egyházi és magánintézmények aránya egyaránt közel negyedével nőtt, a második Orbán-kormány megalakulása jelentős változást hozott a tenden­ciák­ban. Ugyanis míg 2010 és 2014 között az alapítványi iskolák aránya 20 százalékkal csökkent, az egyháziaké 68 százalékkal nőtt. Ez azt jelenti, hogy két évvel ezelőtt összesen 268 alapítványi és magániskola, illetve 436 egyházi iskola működött Magyarországon. Ez a diákok számára is kihatott: a 2011-et követő három évben 30 százalékkal csökkent a magán­iskolákban tanulók aránya, míg az egyháziakban 47 százalékkal nőtt. Így 2014-ben 60 213 tanuló járt alapítványi vagy magániskolába, és 168 513 egyháziba.

A magánintézmények kiszorítása különösen a szakképzésben látványos. Bár azok aránya, akik magánintézményben folytatják általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaikat, nem lett kisebb 2001 és 2014 között, a szakképzést nyújtó magán-középiskolákban tanuló diákok aránya 2011 után csökkenni kezdett. Ez azt eredményezte, hogy 2014-re hat százalékkal csökkent az arányuk, tehát a diá­kok 11 százaléka tanult magán-szakközépiskolában. Ezzel szemben az egyházi fenntartású szakközépiskolákban tanuló diákok aránya 2010 és 2014 között hét százalékponttal nőtt. Emiatt 2014-ben már nagyjából ugyanolyan arányban (10-11 százalék) tanultak mind egyházi, mind magánintézményben a szakiskolai és szakközépiskolai diákok.

A Tárki tanulmánya azt is megjegyezte: külön figyelemreméltó, annak ellenére, hogy az egyházi általános iskolai oktatásban tanulók aránya a legszegényebb régiókban és kisebb településeken nőtt leginkább, mégis a relatíve kedvezőbb családi hátterű gyerekek járnak ebbe az intézménytípusba. Emellett a magán-általánosiskolákban 2005-öt követően elkezdett csökkenni a sajátos nevelési igényű (sni) tanulók aránya, elkezdtek kiszorulni a számukra indított programok. Holott korábban a magán-általánosiskolák egy része pontosan azzal a céllal jött létre, hogy a valamilyen okból sni tanulóknak nyújtsanak oktatási programokat. Az ilyen diákok létszámcsökkenésének tendenciája nemcsak a magán-általánosiskolákban, de a magángimnáziumokban is megfigyelhető. Ezzel ellentétben az egyházi gimná­ziumi oktatásban nőni kezdett az sni és a hátrányos helyzetű tanulók aránya.

Az iskolai típusok eredményeit az országos kompetenciamérések tekintetében összevetve a Tárki tanulmánya úgy találta: az egyházi és magánfenntartású gimnáziumok és szakközépiskolák átlagosan elmaradnak az állami iskoláktól matematikában és szövegértésben egy­aránt. Ez jórészt a diákok eltérő összetételéből fakad. Ugyanakkor az egyházi általános iskolák tanulói szövegértésből átlagosan valamivel jobb eredményt értek el, mint az állami iskolába járók.

– Lekapcsoltak bennünket a lélegeztetőgépről – így nyilatkozott lapunknak az alapítványi szakképző iskolák helyzetéről Naderi Zsuzsanna, az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete (AME) szakképzési tagozatának vezetője. Hogy az alapítványi szakképző iskolákat ellehetetlenítették, már csak azért is problematikus, mert több olyan szakmában folytattak képzéseket, amelyben nagy a szakemberhiány. Ezt bizonyítja az is, hogy a szakképzés kibocsátási adatai – tehát hogy mely szakmákban hányan végeztek – „katasztrofálisak”, az OKJ-s végzettségű fiatalok száma drámaian csökkent az elmúlt három évben. Pél­dául míg a kereskedelemben három évvel ezelőtt 15 ezren szereztek szakmai végzettséget, addig tavaly ez a szám az ötezret sem érte el. Oka pedig részben a szakképző alapítványi iskolák ellehetetlenítése, ugyanis ezek nemcsak a nappali rendszerű iskolai képzésből vették ki a részüket, hanem a felnőttképzésből is. Mint Naderi Zsuzsanna felidézte, a magánszakképzők állami ellehetetlenítése 2012 körül kezdődött. Először átfogó ellenőrzési hullám indult, „amit még támogatni is tudunk, hiszen a jogszerű működés mindenkinek érdeke. Az viszont kicsit visszatetsző, hogy ezzel párhuzamosan az állami szférát nem vonták ilyen átfogó vizsgálatok alá”. Ezután szigorítottak a működési feltételek ellen­őrzésén is, majd bevezették a munkaerőpiacra is rossz hatást gyakoroló szakmaszerkezeti döntést. Utóbbi azt jelenti, hogy a kormány előre meghatározza, mely szakmák képzését finanszírozza, s milyen létszámban, és melyekét egyáltalán nem. Ennek következményeképpen sok, jellemzően alapítványi szakközépiskola által oktatott szakma képzése lehetetlenült el, mert a keretszámot kapó fenntartók nem képesek a magániskolák feladatainak átvételére.