Hiller István: Ne higgyük, hogy mindenki hülye

Az MSZP-választmány elnöke a siralmas állapotú ellenzékről, Mirr-Murr-ról, Kövér Lászlóról és a másik Magyarországról.

– Az MSZP legutóbbi választmányi ülésén azt mondta, „létezik egy másik Magyarország, a milliók Magyarországa”, akik nem kérnek Orbán Viktorból. Ha ez így is van, akkor ezekből a milliókból az MSZP-nek 2010 óta senkit nem sikerült megszólítania. Nagyjából pont ott tartanak, ahol az akkori vereség idején. Hogy lesz ebből előre?
– Az a „másik Magyarország” ettől függetlenül is létezik. Csak csendes vagy elcsendesített. Én akkor is magyar szociáldemokrata lennék, ha csak annyian volnánk, mint amennyire most az MSZP-t mérik. De sokkal többen vannak, akik ennek a kormánynak az uralmából nem kérnek. A kérdésben megfogalmazott állítás igaz, ám ennek is van egy másik oldala. Ez a helyzet lehetőség is.

– Mit jelent, hogy „elcsendesített”?
– A kormány stratégiájában azt látom, hogy a társadalom felső részének privilégiumokat adományoz, ám ennek nem is a lojalitás, hanem a szervilizmus az ára. Akik előjogokat kapnak, azoknak kötelességük aktívan, kapcsolataikkal és befolyásukkal is támogatni a Fideszt. Mindenki mást passzivitásban tart a kormány, ez a stratégiájának a lényege. Vagyis a kormányt a „másik Magyarország” nem érdekli, számára nem létezik, amíg passzív, és ezáltal nem veszélyezteti a hatalmát. Itt a feladat.

– Szép feladat, hiszen ön – ismét idézem – azt is mondta, „a magyar politika elhülyítése folyik” jelenleg a kormány által. Ehhez képest most toboroz értelmiségi csoportokat, most akarnak mindenféle szép tanulmányt, stratégiát írni. Van ennek így értelme?
– Azért, mert folyik egy elhülyítési program, még ne higgyük, hogy mindenki hülye. Tételezzük fel, hogy vannak, akik ebben a „másik Magyarországban” gondolkodnak, és a jobbításán is dolgoznának. Minden pártnak szüksége van értelmiségi holdudvarra, de én a többiekkel nem foglalkozom. Nekünk biztosan, mert kell az állandó mozgás, szellemi értelemben is, hiszen a politikában is a mozgás az élet, a megállás a halál. Ezt a feladatot akartam magamnak, ez az MSZP-ben a választmányhoz tartozik. Az elmúlt hónapokban fel is álltak ezek a csoportok.

– Mit ért azon, hogy a magyar politikai élet elhülyítése folyik?
– A politikai vitakultúra színvonalának csökkentésében tudatosságot látok: legyen minél kevesebb vita, mert a kormánypártnak nem érdeke a politika színvonalát emelni. De nem mondom, hogy csak Magyarországon van így. Megjegyzem, ma az országunk olyan, mint egy menza, ahol csak egyféle menü van. Vagy azt eszed, amit a Fidesz ad, vagy nem kapsz semmit. Ezt akarom megváltoztatni.

– De ez a kísérlet – legalábbis a hazai felméréseket és a nemzetközi trendeket is figyelve – nem teljesen sikertelen. Ebből milyen cselekvés következik az MSZP számára?
– Amiről beszélek, nem választási program. Nem élek elefántcsonttoronyban, nem hiszem, hogy Mosonmagyaróvártól Békéscsabáig a mi programjainkat olvassák az emberek. De arra igenis van igény, hogy lássuk, lássák: az MSZP hogyan gondolkozik országról, nemzetről, világról. Egy új narratíva, egy új baloldali sztori kell, ami kihívója a kormánynak. Csak egy példa: olyan országot szeretnék, ahol szombat este egy sör mellett lehet politikáról beszélgetni.

– Most nem lehet?
– Nem. Szétviszi a társaságot. Olyan vasárnapi ebédre is gondolok, ahol nem kell előre megegyezni, hogy ne beszéljünk politikáról, mert akkor a leves után vége. A rendszerváltás idején még abban bízott mindenki, hogy tudunk úgy együtt lenni az országban, hogy tiszteljük, a másik hogyan gondolkodik. Ez a harmadik magyar köztársaság kivéreztetésével elfogyott. Nincs vita, diktátumok vannak, a társadalomból pedig hagyjuk kiveszni a politikát, nehogy olyan veszekedések támadjanak, amelyek a megmaradt közösségeket is szétverik.

– El tudna költeni egy ebédet az asztalnál Fidesz-szimpatizánsokkal?
– Igen.

– Csak nehogy a kollaboráció vádja érje. Az utóbbi időben ez gyakran felmerül az MSZP-vel és önnel kapcsolatban is.
– Együtt enni, beszélgetni más gondolkodású emberekkel – ezt komolyan tabunak tartjuk? Ezen a kollaborációs dolgon pedig mindig jókat nevettem, még egyszer sem húztam fel magam. Minden bírálónak azt ajánlom, csak annyit tegyen a NER-rel szemben, mint én, hogy háromszor nyer egyéniben a fideszes ellenfelével szemben. Ha ezt minden bíráló megteszi, akár a saját területén, nagy baj nem lehet. Én ennek a rendszernek meggyőződéses ellenfele vagyok, de ez nem ordításban fejeződik ki. Hanem gondolatokban, felszólalásokban, aktivitásban. Akár a legszélesebb nyilvánosság előtt, vagy éppen a választókörzetemben. És amikor legutóbb, 2014-ben egyéniben nyertem, egyike voltam annak a tíz ellenzéki képviselőnek, aki hozta a körzetét. Aki kollaborációt emleget, nyugodtan mondja csak, bár kissé unalmas ez a szöveg. De megnyugodhat, mert 2018-ban is elindulok a Fidesz ellenfeleként, és megpróbálok ismét egyéniben nyerni.

– Tehát a leendő baloldali összefogás 106 közös egyéni képviselőjelöltjéből egyet máris ismerünk?
– Igen.

– Még aki nem kollaborációval vádolja az MSZP-t, az is kritizálhatja azért, mert az elmúlt időben a Jobbik mintha aktívabban támadta volna a Fideszt. A népszavazáshoz kapcsolódó alkotmánymódosítással kapcsolatban például Vona Gáborék voltak aktívabbak, megfricskázták a Fideszt. A baloldal eközben passzívnak tűnt.

– Két hataloméhes jobboldali pártot látok, akik ütik egymást a hatalomért, de közben lényegileg ugyanazt mondják: az egyik A, a másik A-variáns. Ehhez képest az alkotmánybíró-jelölésekkel kapcsolatban világosan kifejeztük, miért nem veszünk részt az egészben. Nem a kiabálástól lesz valaki harcosabb ellenzéki. A kritikákban mást látok, és erről világosan beszélni kell. Nem csak az MSZP bírálatát, hanem hogy a párt helyébe jelenleg egy még nem létező, ám biztos sikert jelentő új csoda szülessen. Akik ezt akarják, azok – bármilyen jó szándékúak is – az Orbán-rendszer szekértolói. Lehet arról gondolkodni, hogy a hagyományos baloldali pártok feladják önmagukat, és ennek révén létrejön egy új, ahogy a görögországi Sziriza vagy a spanyolországi Podemos esetében történt. De aki így gondolkodik, annak javaslom, olvasson több Szűcs Jenőt. Ebben a régióban ez nem így megy. Az ilyen elképzelések az MSZP és a többi létező baloldali párt kiiktatására azzal járnak, hogy a jövőben két-három jobboldali párt küzd majd a politikai hatalomért, úgy, mint Lengyelországban. Más nincs. Érdemes néha térképre is nézni. Látom, értem, amit ezek az emberek akarnak, de tudniuk kell: az MSZP nélkül nincs kormányváltás. Az MSZP a demokratikus ellenzék legjelentősebb, legszervezettebb ereje. A Demokratikus Koalíciónál másfélszer-kétszer nagyobb a támogatottságunk, az összes többi baloldali kezdeményezésnek pedig sokszorosa.

– De maga Molnár Gyula mondta, hogy az MSZP lehúzhatja a rolót, ha 2018-ban is veszít.
– Ezt már Gyula is pontosította. Lehet rajta lovagolni, de tartalom nincs benne. A célunk a lehető legtöbb egyéni győzelem és a legjobb demokratikus szereplés 2018-ban. De utána is lesz MSZP. 2019-ben és 2022-ben is. Én mint az MSZP egyik vezetője azt mondom, addig lesz MSZP, amíg nem jönnek a marslakók, és ha jönnek, velük is megküzdünk, majd megyünk tovább. Másképp nem lehet politikát csinálni.

– Ha már ennyire előre szaladtunk az időben, hogy a marslakóknál járunk: önmagának hány parlamenti ciklust ad még? Távol van attól, hogy idős legyen, de 2018-ig – ahogy mondani szokták – politikailag elhasználódhat.
– 52 éves vagyok, és a politikai életem addig tart, amíg vannak új gondolataim. Ha már nincsenek, kell legyen annyi önreflexióm, hogy visszavonuljak. Most nem ez a helyzet. Kimondott ambícióm volt az MSZP választmányi elnöki tisztségének elvállalására. Tételezzük fel, hogy 2018-ban legalább annyi esélyem lesz egyéniben, mint 2014-ben volt. A parlament alelnökeként a demokratikus baloldal legmagasabb közjogi méltósága vagyok. Komoly konspiráció kellene ahhoz, hogy 2018-ban pártlistán ne kerüljek be az első 25 közé. Vagyis kéretik elfogadni, hogy ezt a helyzetet én igenis ambicionáltam. Akartam. Az MSZP jövőjének építésében akartam részt venni, azt irányítani, ezt csinálom, hosszú politikai életet képzelek még magamnak. De az elmúlt 15 évben viselt politikai tisztségeim közül melyik nem volt koptatós? A pártelnökség 2004–2006 között? Az oktatásügy?

– Lesz még egyszer miniszter vagy pártelnök?
– Olvastam erről cikkeket. Páratlan heteken kollaboráns vagyok, párosokon az MSZP elnöke akarok lenni. Ez a népszórakoztatás egy kevésbé sikeres formája. Nem hiszem, hogy sokakat érdekel, és nem is igaz, hogy elégedetlenség lenne az MSZP-ben, és én lennék az új elnök. Nyugalom, a személyi kérdéseket júniusban, a kongresszuson lezártuk 2018-ig. Egyébként ki akadályozott meg abban, hogy az MSZP elnökének induljak? Senki. Nem ezt akartam csinálni. Korábban nem dolgoztam együtt Molnár Gyulával. Munkamegosztás van köztünk, és működik. Emberileg mindenképpen. Politikailag majd a választók megítélik.

– Azt hogy éli meg, hogy akkor volt az MSZP elnöke, amikor a párt a legsikeresebb volt a magyar politikában, most pedig egy középpárti léttel küzdő politikai erőnek kell stratégiákat kidolgoznia?
– Voltam egy nagyon népszerű párt népszerű elnöke. Ebben a pályában benne van a hullámvasút. Akkor kell többet gondolkodni, amikor lentről kell felhozni a pártodat. De én csak annyi sikert kívánok minden utódomnak, amennyi nekem összejött – például a nagy kiállításokkal vagy a nemzeti iskolafelújítási programmal, ami az uniós források első nagy beruházási programja volt. Más kérdés, hogy az általunk felújított intézményekben az államtitkár asszony – utódom: Hoffmann Rózsa – vágta át a szalagokat.

– Azt hogy éli meg, hogy a baloldal tíz éve nem tud mit kezdeni Gyurcsány Ferenccel? Pedig valamit nagyon szeretnének, az látszik. De ahogy mondani szokták, se lenyelni, se kiköpni nem tudják a DK elnökét.
– Amíg az MSZP nagy baloldali gyűjtőpárt volt, addig más volt a helyzet. Mióta a DK tőlünk függetlenül létezik, nekem erre nincs hatásom. El kell fogadnom a létezését, bármit gondolok róla. Ez nem az udvarlás vagy a szerelem fázisa. Aki ilyen kategóriákban gondolkodik, a Kossuth téren tényleg csak egy szál virággal próbáljon randevúzni, és ne a Parlamentbe akarjon bekerülni.

– Ez szép, de a helyzetből konkrét politikai cselekvések adódnak: például az, hogy – mint azt a liberálisok elmondták – Gyurcsány Ferenc az ellenzéki összefogásról szóló első tárgyaláson egy személyben megvétózza a Magyar Liberális Párt részvételét, miközben a Párbeszéd, az Együtt, az MSZP jelen lévő képviselőjének szava sincs.
– A vétót ellenzem ilyen helyzetben, mert ezt mindig könnyebb kimondani, mint valami előremutató dolgot. De azt sem írhatom elő senkinek, hogy bárkivel szövetségre lépjen, akivel nem akar. Sajnos ilyen helyzetben nem a szép szavak döntenek, hanem az, hogy ennek a pártnak ekkora támogatása van, a másiknak meg akkora. 2013-ban mi nagyon szép dolgokról egyeztettünk, miközben a Fidesz rezsicsökkentést ígért. És a magyar állampolgár a 272 forinttal kisebb vízszámláját nagyobbra értékelte, mint a mi egyeztetett programjainkat. Ezért nem így csinálnám még egyszer.

– Hanem hogyan?
– Alapdolgokban egyeznék meg. Például a jelöltekben. És amíg a részletekről egyezkedünk, nem is hoznám ezt nyilvánosságra. Ennél több fegyelmet és gondolati innovációt kérnék. Miközben nyilván együttműködést szeretnék 2018-ra. De ebben a pártok különböző támogatottsággal vesznek részt, ezt mindenki vegye tudomásul.

– Ha már rezsicsökkentés: látszik, hogy a Fidesz pozitív üzemmódba váltott, minimálbér-emelés, adócsökkentés, nyugdíjemelés – lesz minden a következő másfél évben. Erre mit tud lépni a baloldal?
– Már 2016 nyarán biztos voltam benne, hogy ilyen intézkedések jönnek. Nekünk most arra kell rámutatni, hogy a Fidesz hogyan osztja el a közöset. Abba az utcába nem szabad belemennünk, hogy a kormány tesz egy lépést, és mi vagy élből ellenezzük, vagy nem mondunk semmit.

– De most pont ez történik. A kormány tesz egy javaslatot a 15 százalékos minimálbér-emelésre, amire az MSZP reakciója: miért nem még több?
– Menjünk mélyebbre! Az a kérdés, hogy csak a kormány által kínált gazdasági-társadalmi modell van-e, s csak a mérték a kérdéses, vagy létezik más elosztási mechanizmus is. Szerintem létezik. Ezért kell a tartalmi alternatíva, a maitól eltérő társadalompolitika, a mai hatalométól lényegileg különböző vízió, más társadalompolitikai célokkal, más társadalmi bázison. Ebben benne van az is, hogy ennek a rétegnek, amelynek most a Fidesz kedvez, mi kevesebb előjogot biztosítanánk. A lecsúszottaknak többet.

– Lehet más a társadalompolitika? Ez lesz a szlogen?
– Szellemes. Nem szlogen. Eleve csak azt érdemes szlogenné tenni, ami létezik. Nem gondolom, hogy az emberek nagy része húsz- vagy akár kétoldalas programot is elolvas majd. De hallanak majd húsz másodperces hirdetéseket a tévében, interneten. A húsz másodpercben viszont akkor hiszek, ha annak van egy két- és egy húszoldalas alapja is. Kormányzóképes baloldalt és MSZP-t akarok, és ehhez a kormánykritika mellett rendszerkritika is kell. Új, másfajta társadalompolitika.

– Tudós emberként, egyetemi tanárként nem esik nehezére a húsz másodperces politikai hirdetések korában politizálni?

– Szívesen adok interjút, megyek be egy tévéstúdióba, de olyan dolgokról akarok beszélni, ami mögött tartalom van. Azért, hogy a feleségem lásson a tévében, nem kéredzkedek be egy stúdióba sem. Akkor inkább hazamegyek. De nem kerülöm meg a kérdést: csak azzal, amit én csinálok, nem lehet választást nyerni. De enélkül biztosan nem lehet. Sem nyerni, sem kormányozni.

– Meddig kell kiválasztani a közös miniszterelnök-jelöltet?
– 2017 őszéig. Nálam is van egy feljegyzés nevekkel.

– Hány név van rajta?
– Öt.

– Akik ott vannak rajta, tudják?
– Egyelőre maradjunk annyiban, hogy vannak olyanok az országban, akikben a képesség és az ambíció is megvan.

– Tegyük fel, megnevezik az illetőt 2017 őszén. A kormánypárti sajtóban két nap alatt derítenék ki róla, hogy csalja a partnerét, ha cége van, a NAV hetente kopogtatna be hozzá, és még sorolhatnám. Kinek érné meg így ellenzéki kormányfőjelöltnek lenni?
– Nagyjából minden körülmény ismert, amivel az illetőnek szembesülnie kell. Az is, amit ön említett, a választójogi törvény, a politika morális állapota, ezekben nincs újdonság. Szép lenne, ha a másik iránti tisztelet lenne a politikai versengés alapja Magyarországon, de ezt még Mirr-Murr sem hiszi el, aki itt lakik az alelnöki szobámban. (Hiller István egyik polcán található Mirr-Murr eredeti bábuja, amit Foky Ottó ajándékozott neki – a szerk.)

– Alelnökként hogy tud együtt dolgozni Kövér Lászlóval az Országgyűlésben?
– Korrekt a viszonyunk. Mondhatnék mindenféle dolgot, hogy harcos ellenzékiként szépelegjek, de egyrészt nincs rá szükségem, másrészt nem lenne igaz. Nem sokat beszélgetünk, de ha igen, az korrekt. Hagynak dolgozni, nekem ez bőven elég.