Az ellenzéki összefogásban érdekelt pártok szinte csak a többkulcsos adó bevezetésében, valamint az oktatás és az egészségügy forrásainak megemelésében értenek egyet – derül ki a Magyar Nemzet pártprogramokon alapuló gyűjtéséből. Az összefogás ennek megfelelően nem pusztán a politikusok – sokat bírált – kompromisszumképtelensége miatt késhet, az egyes korábban megfogalmazott ígéretek ugyanis jelentős különbségeket rejtenek.
Az oktatás területén például az MSZP és a Párbeszéd Magyarországért (PM) elfogadhatatlannak tartja a tandíj megjelenését, viszont az ellenzéki egyeztetéseken szintén részt vevő Demokratikus Koalíció (DK), Modern Magyarországért (Moma), valamint az Együtt programja már nem zárkózik el tőle. Bokros Lajos pártja például csak a legszegényebbek számára tenné ingyenessé a felsőoktatást, de alaptandíjban gondolkodik az Együtt is.
Az eltérések azzal is indokolhatók, hogy a baloldal felaprózódása idején létrejött pártok mindent megtettek azért, hogy valamilyen önálló arcélt szerezzenek, és hogy – ha mástól nem is, de legalább az MSZP-től – meg lehessen különböztetni őket. A stratégia azonban az összefogásról szóló tárgyalásokon visszaüthet, mert hiába állapodnak meg a közös indulásban, a programokat mindenképpen össze kell fésülni. Márpedig a különbségek néhol igen jelentősek. A menekültkérdésben például az MSZP néhány politikusa helyeselte a kerítésépítést, tárgyalópartnereik azonban elzárkóztak tőle. A Kanadával kötött, sokat bírált kereskedelmi megállapodás (CETA) is lehetne akár törésvonal, a PM-mel ellentétben ugyanis az MSZP és a DK nem tiltakozott ellene hevesen, inkább csak kérdéseket fogalmaztak meg.
Nagy a különbség a nyugdíjak kezelésében is. A szocialisták ugyanis meghagynák a jelenlegi felosztó-kirovó rendszert, és visszahoznák az általuk használt svájci indexálási módszert. A DK viszont alapnyugdíjban gondolkodik, amit kiegészítene az aktív kor befizetéseiből termelődő munkanyugdíj is. Bokros Lajosék egy harmadik megoldást javasoltak: ők teljes egészében a munkával töltött évek befizetéseiből fedeznék a kifizetéseket.
Az egészségügy rendbetételére mindegyik ellenzéki párt programja kitért, de a megoldási javaslatok ezen a területen is nagy szóródást mutatnak. A legnagyobb különbség a finanszírozás mikéntjében mutatkozik, Bokros például beengedné a piaci versenyt is az egészségügybe, hosszabb távon pedig kötelezővé tenné az öngondoskodást. A szocialisták és az Együtt azonban egybiztosítós modellt képzeltek el, hasonlóan a Párbeszédhez, amely ugyanakkor bevezetné a nemzeti kockázatviselést is. Az összes párt rendezné a béreket az ágazatban, ám a DK ebben a betegek hozzájárulására is számít. A többiek az utóbbiról hallani sem akarnak.
Az összefogásról szóló tárgyalásokon nehéz lesz mit kezdeni az olyan radikális, valódi megkülönböztethetőséget jelentő programpontokkal is, mint például a Párbeszéd ígérete az 50 ezer forintos alapjövedelemről. Ha ugyanis a többi párt elfogadja, Karácsony Gergelyék kerülhetnek túlságosan vezető szerepbe, míg ha elutasítják, úgy kell belemennie az összefogásba a Párbeszédnek, hogy nem tudták érvényesíteni a legfőbb ígéretüket.
Hasonló okokból kudarcra van ítélve Bokros Lajos ötszáz napos programja is. A politikus korábban arról beszélt, hogy elegendő lenne a jogállamiság visszaállítását célzó minimálprogram, amivel leváltják a kormányt, majd pedig új választásokat írnak ki. Ebben a programban az alkotmányos jogállam alapintézményeinek helyreállítása, arányos, tiszta, kétfordulós választási törvény létrehozása, a sajtó- és lelkiismereti szabadság helyreállítása, küzdelem a korrupció ellen, valamint áttekinthető, hatékony állam felépítése szerepelne. A baloldali ellenzék sokféleségét az is jelzi, hogy feltehetően még ebben a minimálprogramban sem értenek egyet.
