Hosszú sor kígyózik a Városliget sarkánál hétköznaponta a fogcsikorgató hidegben. Mégis, türelmesen várakoznak az emberek, amíg befut a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének furgonja az ingyen ebéddel, noha többségük széttaposott félcipőben toporog.
Csuka István – ahogy ő fogalmaz – egy „táblás házból” (hajléktalanszálló) érkezett, de fél évig innen nem messze, a Városligeti-tónál, egy bokorban tanyázott. Az egykor műtősként és sportmasszőrként dolgozó férfi hat éve él az utcán, miskolci családi otthonukat testvérei nélküle adták el. Így lett egyszeriben nincstelen. Munkát nem talál, mert az első fizetésig nem tudna mit enni. Egy mosogatói állásban reménykedik, mert a vendéglőben legalább az étkezését meg tudná oldani. – A sorba állók nyolcvan százaléka a pia és a lakásmaffia miatt került az utcára – sommáz.
Hogy igaza van vagy sem, nem könnyű eldönteni, mert több várakozó is jól szituáltnak tűnik. Ilyen egy magas, szikár, idős hölgy is, aki hátat fordít nekünk, amikor kérdeznénk. Egy másik, valaha divatos, mára sötétszürkévé vált kucsmát viselő hölgyről pedig azt állítják a többiek: régen orvosként dolgozott. – Enni akarok, hagyjon békén – mordul ránk tekintélyt parancsolóan, amikor hozzá fordulunk.
Egy nevét titokban tartó, közelben lakó férfi azt mondja, két hete jár ide. – Egy nyugdíjasnak nagy megtakarítás, ha nem kell a napi meleg ételről gondoskodnia. Ráadásul amit kapunk, ízletes, nincs szétfőzve, agyonsózva, kifejezetten tetszik, hogy nincs benne hús – ad meglepő feleletet, amikor arról érdeklődünk, ízlik-e neki a koszt (a Krisna-tudatú tanok hívei vegetáriánusok – a szerk.). Hozzáteszi: két dobozzal érkezett, mert egy barátja szégyell sorba állni, ám nincs mit ennie otthon.
„Hare Krisna” – kurjant az időközben megérkező ételosztók felé Szabó Mária. A hetvenen túlinak tűnő asszony is négy, hozzá hasonló korú nyugdíjasnak visz ételt a házba. – Kevés a nyugdíjam, így legalább egy kicsit tudok félretenni, amiből futja orvosságra – közli a több mint hat éve a ligetbe járó asszony. Kopott bundában érkezik egy nyugdíjas segítő hölgy, aki többedmagával az ételosztásban működik közre. Azt mondja: a politikusok szégyene, hogy ennyien kényszerülnek idejönni. – Megérdemelne az egyház legalább egy kis bungalót, hogy ne az utcán kelljen osztania az ételt. Esőben, hóban, fagyban ugyanis nem kellemes várakozni a szabad ég alatt – fogalmaz. Az viszont örömmel tölti el, hogy a krisnások nem tesznek különbséget hajléktalan, nyugdíjas, fiatal, idős, jobb- vagy baloldali nézeteket valló között.
Az ételosztást segítők füstölőket gyújtanak, a járműből egyházi ének szól. A gyerekkel érkezetteket előreengedik. A sebtiben felállított asztalra villámgyorsan forró teával teli poharak kerülnek, kezdődik az ételosztás. Műanyag ládákból narancsot, citromot, mandarint adnak a sorba állóknak, így biztosítva a napi vitaminbázist. Osztanak bőséggel kenyeret, zsömlét, olykor adományba kapott csokoládét is.
A fűre nejlon kerül, az egyház munkatársai adományba kapott ruhákat helyeznek el rajta. Az özvegy Éva néni hat gyermeket nevel, amióta menye egyik napról a másikra eltűnt. Csak innen tud öltözéket beszerezni a gyerekeknek, mert fia hiába dolgozik, nem tud annyit keresni, ami nyolcuknak elég lenne.
Páran a közeli játszótér padjaira ülnek ebédelni. Egy 39 éves férfi másfél éve szinte mindennap idejár. Alkalmi munkákból tengődik, azt mondja, havonta akár 20-25 ezer forintot is meg tud spórolni, hogy nem kell főznie. A közelében étkező István ugyancsak rég látogatja a ligetet. Az 54 éves utcaseprő a barátnőjénél lakik, de ketten együtt sem keresnek annyit, amennyiből futná mindennap meleg ételre. Vacsorára azt esznek, ami akad, ha nincs semmi, üres gyomorral fekszenek le. – Nem probléma, hogy nincs az ételekben hús, mégiscsak számít, hogy naponta legalább egyszer meleg ételt ehetek – mondja, miközben kanalazza a zöldbablevest.
Asztronauták szkafanderére emlékeztető, ezüstszínű kabátjában, leopárdmintás nadrágjában kirí a tömegből Tünde, aki egy fa tövében telepszik le. A 45 éves nő korábban minőségellenőr volt, de fél éve nem talál munkát. Bár Kunágotán van egy háza, ott sem tudna miből élni, el meg nem tudja adni az ingatlant, senkinek nem kell. A fővárosban egy hajléktalanszállón várja sorsa jobbra fordulását.
A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének csillaghegyi központjából minden hétköznap három furgon fut ki meleg étellel, egy Óbudára tart, egy Erzsébetvárosba, egy pedig Zuglóba, összesen öt helyszínre. Az egyház karitatív tevékenysége folytán másfél ezer rászoruló ember juthat meleg ételhez hétköznaponként.
Fodor Kata, az egyház sajtóreferense elmondja: hét éve, amióta részt vesz az élelmiszerek célba juttatásának koordinációjában, úgy tapasztalja: folyamatosan növekszik az ellátottak köre. – Sajnálatosan egyre több a szegény az országban, nyugdíjasok, nagycsaládosok szakadnak le, de sok a bedőlt lakáshiteles, és többen akadnak, akiknek az életében hirtelen olyan változás állt be, amely miatt kisiklottak. Egy váratlan baleset, betegség, amelyre nem számítanak, a perifériára taszíthat egy egész családot, manapság ugyanis nincsenek tartalékaik az embereknek – közli Fodor Kata.
Nemcsak fővárosiak, de vidéki önkéntesek is jelentkeznek ételosztásra, mellettük sok itt élő külföldi is segíti az egyház munkáját. Részt vett már az osztásban brazil, amerikai, chilei önkéntes is. Zhour Sabri Marokkóból érkezett hozzánk tanulni. Amikor Magyarországra jött, szerette volna hasznossá tenni magát valahogy, az interneten keresve jutott el az egyházhoz. Szívesen főzött is volna, de ott elegen voltak, így vállalta el, hogy rászorulóknak osszon ételt. Az sem gátolta ebben, hogy muszlim, és keresztyéneket kell segítenie, illetve hogy nem tud magyarul. Az emberek kedvesen fogadták, a segítséghez nem szükséges a magyar nyelvet beszélni – mondja mosolyogva. Megdöbbentette, amikor a szegényes öltözetű, elhanyagolt külsejű, olykor bűzt árasztó embereket meglátta, de rögtön tudta: segítségre van szükségük.
Évente négy alkalommal nagy ételosztási kampányt is indít az egyház: húsvétkor, a gyermeknap kapcsán, az élelmezési világnapon és karácsonykor, amikor meleg étel mellett tartós élelmiszerekből összeállított csomaggal is várják a nélkülöző nagycsaládosokat, időseket, otthontalanokat – tudjuk meg Fodor Katától.
Az egyház munkáját a 13600-as, Adhat adományvonal hívásával lehet segíteni. A kicsengés után a 33-as kódot kell tárcsázni. A 13600/33 számra sms-t is lehet küldeni, amellyel 250 forintnyi adományhoz jut az egyház.
