Fél nap eszméletlenség elég a jégveremmé vált lakásban, s az egyébként is legyengült szervezet felmondja a szolgálatot.
Kihűléses tünetekkel, fagyási sérülésekkel legtöbben természetesen az utcáról kerülnek kórházba, ott viszont a fedél nélkül maradottak túlélési esélyei valamivel jobbak az átlagemberekéinél – legalábbis erről számolt be néhány évvel ezelőtti tanulmányában még a Péterfy Sándor utcai kórház főorvosaként Zacher Gábor (Zacher Gábor: Halál kihűlés miatt: figyeljen a szomszédjára! Weborvos.hu, 2008. december 29.). A hipotermiás tünetekkel otthonukból kórházba kerültek közül minden második beteg meghal.
Csend és hó és halál – Konkrét esetek az elmúlt évekből
Sajópetri: Bözsi néni (†73) – Sajópetriben a hetvenhárom éves Bözsi nénit az unokája gondozta, minden második napon járt hozzá élelemmel, s rendszeresen bekészítette neki a tűzifát is. Férje néhány éve meghalt, s elvesztette a fiát is, főleg ez okozta összeomlását. Fiatalabb korában rendesen eljárt dolgozni, a „Mezőgépnél” volt munkája meg a szőlőben, hívták takarítani meg kézbesíteni, a család nem élt kimondottan szegény körülmények között. Azt mesélik, unokája és menye rá akarták venni, hogy a hideg miatt költözzön hozzájuk egy időre Sajóládra, de az asszony nem volt hajlandó otthagyni a házát. Dacos volt. Az önkormányzat is felajánlotta a segítségét, de nem vette igénybe. A szomszédokkal tartotta a kapcsolatot, de a kapuja mindig be volt zárva. Egy nappal korábban járt nála az unokája, de a köztes időszak is túl hosszúnak bizonyult. Január 9-én a hideg kályha, ahogy itt mondják, a masina mellett, a hokedliről lefordulva találtak rá.
Penészlek: István (†61) – Penészleken nem teljesen világos, mi történt 2010-ben, január 7-re virradóra. A rendőrség beszámolója szerint a férfi feleségével együtt tért nyugovóra kedd éjjel, a fagyos éjszakát túlélő nő azt állította, hogy lefekvéskor begyújtottak a kályhában. Ezt alátámasztja, hogy a szoba légtere a körzeti orvos szerint füsttel volt teli, viszont a helyszíni szemle során a lakásban –5 Celsius-fokot mértek. Az biztos, hogy volt fűtési lehetőség a házban, a környéken látták is, hogy rendszeresen füstölt a kémény. A község minden lakójának, így Istvánnak is volt elegendő tűzifája, ismerősei elmondása szerint inkább az életvitele vezethetett oda, hogy ily módon távozott. A penészleki férfit korábban dolgos embernek ismerték, Budapestre járt egy céghez, aztán rokkantnyugdíjas lett. Az önkormányzattól folyamatosan segítették, emellett úgy tudni, 80–90 ezres nyugdíjat kapott, többet, mint az idősek többsége, ebből s felesége járandóságából futotta volna a túlélésre.

















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!