Megesik, hogy a nagyáruházakban vagy vendéglátóhelyeken járva előtör belőlünk a fogyasztóvédő. Menjünk inkább piacra – szólhat az ellenérv, de tegyük fel, hogy idő hiányában vagy más technikai okból mégis valamelyik hipermarketben szereznénk be a mindennapi betevőt – illetve az ötórai teához sem otthonról visszük magunkkal a megbízható kofától beszerzett akácmézet.
Ezúttal három terméken, pontosabban azok elhelyezésén és csomagolásán akadtunk ki, és ha már így alakult, véleményezésre el is küldtük a bevásárlással egybekötött terepszemle mintadarabjait a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnak (Nébih).
Előzetesen annyit, 2:1 arányban a hivatal is problémásnak minősítette az általunk felvetetteket. A fennmaradó esetben pedig a magunk részéről továbbra is kitartunk amellett, hogy a származási hely jelölése ebben a formában értelmetlen és elfogadhatatlan, még ha az előírásoknak (sajnos) meg is felel. De erről majd később.
Kezdjük az eddig tapasztaltak közül talán legpofátlanabb csomagolási módszerrel, amely esetben nem egyszerű hiányosságról, pontatlanságról van szó, hanem egy igazi, arcátlan félrevezetésről. Aminek hazai mezőgazdaságunk egyik legféltettebb kincse, az alma esett „áldozatául”.
A Nébih munkatársai el is látogattak a Sparba, a jelenleg fellelt tételeken már Magyarország szerepel származási országként, a termék előállítóját azonban – tájékoztatása szerint – soron kívül ellenőrzi a hatóság. A szóban forgó termék a „Szamos Menti Szatmári Alma” nevet kapta, a csengeri Almarégió Kft. forgalmazza, beszerzésünk helye az óbudai Interspar. A négy szép golden alma sötétszürke tálcán pihen fólia alatt, utóbbin kedves, mosolygós piros gyümölcsöt ábrázoló kép, amit körbevesz a fent idézett megnevezés. A csomagolás hátulján kis fekete betűkkel aztán felfedezzük, hogy a származási ország Ausztria. Szép városok akadnak arrafelé, de biztosan nem terül el egyik sem a Szamosnál, mint ahogyan a szatmári régió is összetéveszthetetlen terület, a földrajzi távolság Burgenland és közte pedig úgy félezer kilométer.
A Nébih megkeresésünkre azt válaszolta: „a csomagolás hátoldalán található termékjelölő címke korrekten tartalmazza a jogszabályban előírt adatokat (...), a csomagban található alma minősége szemmel láthatóan megfelel a termék címkéjén feltüntetett I. osztály követelményének. Ezzel szemben a csomagolás elülső részén található címke egyértelműen alkalmas a vásárló megtévesztésére, hiszen az osztrák almát hazai termékként, sőt a honi almatermesztés legismertebb termőtájára utalva, szatmárinak tünteti fel. A kettős jelölés használata félrevezető, az ilyen szabálytalan jelöléssel ellátott áru forgalmazása tilos.”
Puszta hosszan friss, ezt a fantázianevet kapta következő találatunk, amire a budapesti, Szentendrei úti Auchanban bukkanunk. A készítmény, ami nem tej, az „UHT TEJ 2,8%” feliratú tábla alatt kapott helyet, csomagolása hasonlít a Naszálytej másik, a közelben elhelyezett készítményéhez, ami viszont tényleg tej.
Kézbe véve természetesen a Pusztáról is kiderül, hogy nem tej ám igazán az a Puszta, hanem fölözött tej, permeátum és növényi zsír keveréke, a 2,8 százalékos zsírtartalom pedig ez utóbbira vonatkozik. A permeátum a Magyar Élelmiszerkönyv meghatározása szerint „a membránszűrés során a membránnyílásokon átmenő tejalkotórészeket tartalmazó folyadék”-ot jelent, amiről csak annyit tudhatunk biztosan, hogy nem egyenesen a tehénből jön.
De mit mond a Nébih? Nem félrevezető, megtévesztő ez a csomagolás akár a gyártó, akár az áruház részéről?
– A Tejtermékekről szóló Magyar Élelmiszerkönyv tartalmaz egy olyan termékcsoportot, amelyet a köznyelv „tejitalként” említ, annak ellenére, hogy ezek a termékek nem (csak) tejből készülnek. A jogszabály szerint ezen készítmények megnevezésében a „tej” szó még szóösszetételben sem szerepelhet, a kérdéses termék megnevezésében ezért nem szerepel a „tej” szó. A fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 1169/2011/EU rendelet szerint az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás nem lehet megtévesztő, különösen az élelmiszer jellemzői és különösen annak jellege, azonossága, tulajdonságai, összetétele tekintetében; vagy oly módon, hogy a termék megjelenése a fogyasztó számára egy bizonyos élelmiszer vagy összetevő jelenlétét sugallják, noha valójában az élelmiszer egyik természetes alkotóelemét vagy szokásosan felhasznált összetevőjét más alkotóelemmel, illetve összetevővel helyettesítették. Ez a termék így valóban nem lehet az „UHT TEJ” feliratú polcon, ezért a forgalmazás körülményei kivizsgálása tekintetében megtesszük a szükséges intézkedéseket. (...) Továbbá a 2,8% növényi zsírtartalmú készítmény hatósági jelölés ellenőrzését is el fogjuk végezni, hogy a termék jelölése megfelel-e a jogszabályi előírásoknak.
Ez a válasz, vegyük úgy, hogy eddig 2:0.
Kicsi a csomag, nagy a bosszúság. Mármint azoknak, akik valamelyest érzékenyek arra, hogy mit esznek, illetve megbízható forrásból származik-e az emésztendő termék. A Magyar Nemzet hasábjain szép számban jelentek meg leleplező írások arról, hogyan kezelik, hamisítják, keverik a méznek nevezett cukros masszákat egyes „termelők” – és forgalmazza mindezt lelkesen a hazai áruházak egy része.
Szerte az országban találkozhatunk a győri Mézesduó Kft. termékével, a mi mintánk a népszerű budapesti Anker nevű vendéglátóhelyről származik. A „Mézes Álom” nevű virágméz fekete-arany csomagolásán pici betűvel ezt olvashatjuk: „Származási hely: EU-n kívüli és EU-s országok mézkeveréke”. Aminek, lássuk be, semmi értelme, az EU is tág kategória, ám az esetünkben használt megjelölés lényegében azt jelenti: származhat a világon bárhonnan, nem mondjuk meg.
A Nébih válaszán viszont átlag gondolkodó emberként igencsak meglepődtünk, kiderült, „a csatolt virágméz termékjelölés esetén a származási hely megjelölése megfelel az uniós irányelv átvételével készült, a mézekről szóló MÉ 1-3-2001/110 sz. előírásban foglaltaknak”. Merthogy, írják, „a különböző országokból származó mézek keverésekor a felsorolás a következőkkel helyettesíthető: EU-országokból származó mézkeverék, EU-n kívüli országokból származó mézkeverék, EU-országokból és EU-n kívüli országokból származó mézkeverék.”
Vagyis lényegében megteheti a gyártó, forgalmazó, hogy nem közli a termék eredetét, innentől kezdve viszont magának a megjelölési kötelezettségnek az értelme is elveszik. Uniós irányelv ide vagy oda, ettől keserű lett a szánk íze.
A Nébih mindazonáltal azt kéri, aki szabálytalanságokat tapasztal, tegyen bejelentést zöld számukon (80/263-244), hogy a hatóság haladéktalanul megtehesse a szükséges intézkedéseket.
###HIRDETES2###
