Elzárkóztak Vona gesztusától a zsidó kerekasztalon

A Jobbiknak „purgatóriumon kell keresztülmennie”, hogy szóba álljanak vele, de a Fidesz sem jobb.

Nehéz különbséget tenni a kormány és a Jobbik retorikája és hozzáállása között – mondta Kiss Henriett, aki szerint a mindenkori kormánnyal muszáj szóba állni, mert vannak közös ügyek az oktatás és a szociális ellátás terén, de a kritikákból nem engednek. Ceglédi ezt azzal fejelte meg, hogy ugyan „gyűlölet egyféle van”, de amit a Fidesz kitalál, holnap akár törvény lesz. Vagy hadjárat, mint a civilek ellen viselt sorosozás; ráadásul éppen volt Soros-ösztöndíjasok részéről – bökött oda Orbán Viktornak. Ceglédi szerint a zsidóknak a kormány felé is fel kell emelniük a stoptáblát „jobbikosodó” programja és retorikája miatt, hasonlata szerint „hiába jön valaki ünneplőben a buliba, ha aztán lehányja magát, éppúgy kell vele bánnunk, mint aki eleve így jött”. Eleresztett egy finom arabozást is, mondván, ha uránt dúsít valaki a pincében, „és Ali bekopogtat, elgondolkodom rajta, hogy talán atombombát akar-e csinálni”. Kiss szerint a választópolgárok felelőssége is, hogy huszonöt évvel a rendszerváltás után sem tud demokratikus lenni a közbeszéd, és hogy még mindig van igény a gyűlöletre Magyarországon, ami szavazatokat is hozhat.

Kiss arról is beszélt, hogy neki alapvetően formálta a Jobbikkal kapcsolatos gondolkodását a 2007-es gárdaavató, amelynek az esküjénél elsírta magát, hogy „ez egyáltalán megtörténhet”. Később is szívesen tért vissza a gárdához:

majd ha egy gárdista gyereke beiratkozik a Mazsihisz iskolájába, elhiszi, hogy változás történt

– közölte.

Arról is volt egy kis polémia, hogy mi is a Jobbik: Kiss szerint nem náci párt, hanem újnyilas, hungarista mozgalom, azok örököse, akik zsidókat hurcoltak el és cigányokat mészároltak, „és ezt pontosan tudja mindenki”, ők pedig ezt a „szép magyar tradíciót” élesztik fel – mondta.

Darvas ennél racionálisabbnak tűnt: a rabbi szerint ugyanis a kormánypárttal és a Jobbikkal is kommunikálni kell, és a lehető legkevesebb előítélettel közelíteni feléjük. Ez Ábrahám óta kötelességünk – mondta, hozzátéve: az egyetemek tele vannak jobbikos szimpatizáns fiatalokkal, ezért önáltatás azt mondani, hogy ez a bunkó nácik pártja.

Arra a felvetésre, hogy a hanukai köszöntés a Jobbiknál taktikai lépés-e, egyértelmű felzúdulás jelezte a közönség részéről, hogy szerintük igen. Mit mondjak neki: ügyes voltál, Gábor, így tovább? – kérdezte gúnyosan Kiss, aki szerint Vona már ott jelezte, hogy őszintétlen, amikor levelében kölcsönös zsidó–magyar sérelmekről írt. Ceglédi erre még rátett egy lapáttal, azzal kardoskodva: mondjon bárki olyan eseményt, amikor a magyarok a holokauszttal összevethető károkat szenvedtek el a zsidóság részéről. Nincsen ilyen! – zúgta rá a közönség. A politológus hozzátette: ugyanakkor az lehet, hogy ezzel a Jobbik talán szimpatizánsokat veszít, hogy „most már nem lehet zsidózni”, de Vonának még nagyon sok mindent kell tennie, végigmenve a purgatóriumon, a nagymosáshoz pedig idő kell – vélte. Szegedi Csanád szerinte „legalább megpróbált rendes emberré válni”, Vona viszont még nem tett semmit.

Olyan egy kicsit ez a diskurzus, mintha Vona a Mazsihiszhez kérte volna a felvételét – vetette közbe nagy derültség közepette Darvas. A rabbi egyetértett abban, hogy „az elmúlt évezredekben mindenki csak érdekből barátkozott a zsidókkal”, de, mint mondta, ő

mégiscsak jobban szeretne egy olyan országban élni, ahol a második legnagyobb párt barátságos dolgot ír hanukára.

Sajnos nincsen súlyunk, nyolcvanezren vagyunk, tökmindegy, hogyan értékeljük Vona gesztusát. De el kell kezdenünk beszélgetni a jobbikosokkal is – tette hozzá a közönség zúgolódása közepette. Hozzátette: amikor 2007-ben Sólyom László köztársasági elnök nem írta alá a gyűlöletbeszéd-törvényt, a Mazsihisz nem ment el egy később tartott díszebédre, pedig ott ki lehetett volna fejteni neki a kritikákat. Ráadásul itt a Mazsihisz tagságából sokan „zsidó patakvért vizionáltak 2010-re”, azaz volt egy komoly hangulatkeltés, hogy a Fidesz bizony antiszemita lesz – szembesítette a közönséget ezzel. Hozzátette: miközben Slomó és az EMIH próbált velük jó kapcsolatot kiépíteni, a Mazsihisz a lövészárokban lapult. És mi lett a bezárkózás eredménye? – tette fel a kérdést a rabbi.

Végül az est végére valamiben csak sikerült egyet érteniük a résztvevőknek: hogy a szerintük antiszemita erők ellen nincs, aki kiálljon, és összefogjon, közösséget vállaljon a zsidósággal.