Elzárkóztak Vona gesztusától a zsidó kerekasztalon

A Jobbiknak „purgatóriumon kell keresztülmennie”, hogy szóba álljanak vele, de a Fidesz sem jobb.

Nyüzsgés, sajtósok hada és a képviselői irodaháznál megszokott komoly beléptető rendszer fogadta az érdeklődőket a budapesti Bálint Házban, A Jobbik Hanukája: hova álljanak a zsidók? című eseményen. Mi is lehetne más az apropó, mint hogy Vona Gábor a hanuka alkalmából levélben köszöntötte a zsidó egyházak vezetőit. Ott volt Kiss Henrietta, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetség alelnöke, és Darvas István, a Bét Jehuda zsinagóga rabbija; Ceglédi Zoltán politológus és moderátorként Hont András újságíró. Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija nem jött el, a Jobbikkal való párbeszédet és békülést szorgalmazó Szim Salom gyülekezet rabbiját pedig meg sem hívták – ezt maga Heisler András Mazsihisz-elnök mondta el lapunknak a rendezvény végén, mondván: így alakult, nem tervezték meghívni őket. A gyülekezet vezetője, Kelemen Katalin úgy nyilatkozott, viszonozta volna Vona Gábor gesztusát, és neki is kellemes ünnepeket kívánt volna, mert nyitottnak kell lenni mások pozitív változásainak elfogadására.

Köves Slomó egyébként levélben mondta le a részvételt, azzal az indokkal, hogy nem akarja, hogy úgy tűnjön, a zsidó szervezetek egymás szapulására használják az ilyen helyzeteket is.

Nyitóbeszédében Heisler András, a Mazsihisz elnöke letette a garast: nem céljuk a párbeszéd a Jobbikkal, kevésnek és taktikai megfontolásúnak tartják Vona hanukai üdvözlőlapját, és „mindaddig nem keverednek párbeszédbe velük, amíg valahol, valamelyik országban miniszterként nem kopog be valamelyik ilyen”. Mint mondta, „erre a nem kívánt forgatókönyvre keresik a stratégiát” – bár annak örülnek, hogy ezek szerint Magyarországon a nyílt zsidózás politikailag nem kifizetődő „még ha sokaknak jólesne is”.

György Péter esztéta hosszasan felolvasott szövegében beszélt arról, hogy egy „posztfasiszta pártról” tudomást venni sem szabad, és „inkább beszéljünk egymással, mintsem az arra érdemtelenekkel”.

Aztán beindult az aréna: a kérdés nem az volt, hogy megköszönjék-e vagy válaszoljanak-e Vona levelére, hanem hogy egyáltalán emberszámba vegyék-e a Jobbikot és a jobbikosokat, illetve van-e különbség a kormánypártok és a Jobbik nézetei között.

Nehéz különbséget tenni a kormány és a Jobbik retorikája és hozzáállása között – mondta Kiss Henriett, aki szerint a mindenkori kormánnyal muszáj szóba állni, mert vannak közös ügyek az oktatás és a szociális ellátás terén, de a kritikákból nem engednek. Ceglédi ezt azzal fejelte meg, hogy ugyan „gyűlölet egyféle van”, de amit a Fidesz kitalál, holnap akár törvény lesz. Vagy hadjárat, mint a civilek ellen viselt sorosozás; ráadásul éppen volt Soros-ösztöndíjasok részéről – bökött oda Orbán Viktornak. Ceglédi szerint a zsidóknak a kormány felé is fel kell emelniük a stoptáblát „jobbikosodó” programja és retorikája miatt, hasonlata szerint „hiába jön valaki ünneplőben a buliba, ha aztán lehányja magát, éppúgy kell vele bánnunk, mint aki eleve így jött”. Eleresztett egy finom arabozást is, mondván, ha uránt dúsít valaki a pincében, „és Ali bekopogtat, elgondolkodom rajta, hogy talán atombombát akar-e csinálni”. Kiss szerint a választópolgárok felelőssége is, hogy huszonöt évvel a rendszerváltás után sem tud demokratikus lenni a közbeszéd, és hogy még mindig van igény a gyűlöletre Magyarországon, ami szavazatokat is hozhat.

Kiss arról is beszélt, hogy neki alapvetően formálta a Jobbikkal kapcsolatos gondolkodását a 2007-es gárdaavató, amelynek az esküjénél elsírta magát, hogy „ez egyáltalán megtörténhet”. Később is szívesen tért vissza a gárdához:

majd ha egy gárdista gyereke beiratkozik a Mazsihisz iskolájába, elhiszi, hogy változás történt

– közölte.

Arról is volt egy kis polémia, hogy mi is a Jobbik: Kiss szerint nem náci párt, hanem újnyilas, hungarista mozgalom, azok örököse, akik zsidókat hurcoltak el és cigányokat mészároltak, „és ezt pontosan tudja mindenki”, ők pedig ezt a „szép magyar tradíciót” élesztik fel – mondta.

Darvas ennél racionálisabbnak tűnt: a rabbi szerint ugyanis a kormánypárttal és a Jobbikkal is kommunikálni kell, és a lehető legkevesebb előítélettel közelíteni feléjük. Ez Ábrahám óta kötelességünk – mondta, hozzátéve: az egyetemek tele vannak jobbikos szimpatizáns fiatalokkal, ezért önáltatás azt mondani, hogy ez a bunkó nácik pártja.

Arra a felvetésre, hogy a hanukai köszöntés a Jobbiknál taktikai lépés-e, egyértelmű felzúdulás jelezte a közönség részéről, hogy szerintük igen. Mit mondjak neki: ügyes voltál, Gábor, így tovább? – kérdezte gúnyosan Kiss, aki szerint Vona már ott jelezte, hogy őszintétlen, amikor levelében kölcsönös zsidó–magyar sérelmekről írt. Ceglédi erre még rátett egy lapáttal, azzal kardoskodva: mondjon bárki olyan eseményt, amikor a magyarok a holokauszttal összevethető károkat szenvedtek el a zsidóság részéről. Nincsen ilyen! – zúgta rá a közönség. A politológus hozzátette: ugyanakkor az lehet, hogy ezzel a Jobbik talán szimpatizánsokat veszít, hogy „most már nem lehet zsidózni”, de Vonának még nagyon sok mindent kell tennie, végigmenve a purgatóriumon, a nagymosáshoz pedig idő kell – vélte. Szegedi Csanád szerinte „legalább megpróbált rendes emberré válni”, Vona viszont még nem tett semmit.

Olyan egy kicsit ez a diskurzus, mintha Vona a Mazsihiszhez kérte volna a felvételét – vetette közbe nagy derültség közepette Darvas. A rabbi egyetértett abban, hogy „az elmúlt évezredekben mindenki csak érdekből barátkozott a zsidókkal”, de, mint mondta, ő

mégiscsak jobban szeretne egy olyan országban élni, ahol a második legnagyobb párt barátságos dolgot ír hanukára.

Sajnos nincsen súlyunk, nyolcvanezren vagyunk, tökmindegy, hogyan értékeljük Vona gesztusát. De el kell kezdenünk beszélgetni a jobbikosokkal is – tette hozzá a közönség zúgolódása közepette. Hozzátette: amikor 2007-ben Sólyom László köztársasági elnök nem írta alá a gyűlöletbeszéd-törvényt, a Mazsihisz nem ment el egy később tartott díszebédre, pedig ott ki lehetett volna fejteni neki a kritikákat. Ráadásul itt a Mazsihisz tagságából sokan „zsidó patakvért vizionáltak 2010-re”, azaz volt egy komoly hangulatkeltés, hogy a Fidesz bizony antiszemita lesz – szembesítette a közönséget ezzel. Hozzátette: miközben Slomó és az EMIH próbált velük jó kapcsolatot kiépíteni, a Mazsihisz a lövészárokban lapult. És mi lett a bezárkózás eredménye? – tette fel a kérdést a rabbi.

Végül az est végére valamiben csak sikerült egyet érteniük a résztvevőknek: hogy a szerintük antiszemita erők ellen nincs, aki kiálljon, és összefogjon, közösséget vállaljon a zsidósággal.