1997-ben az Állami Vagyonügynökség Tulajdon Alapítványa (TA) három magánszemély bevonásával, 90 százalékos tulajdonrésszel létrehozta a Privatizációs Kutató Kft.-t. A három magánszemély Kopátsy Sándor TA-elnök, Horváthné Harczi Marianna és Matolcsy György voltak.
A cég szépen felfutott, 1999-ben és 2000-ben 90 millió körüli bevétellel, 24 és 20 millió forintos nyereséggel, igazgatója Matolcsy György volt egészen addig, amíg 2000-ben az első Orbán-kormány gazdasági minisztere nem lett. Ezután decemberben a TA hozott egy olyan döntést, hogy eladja a céget, méghozzá a becsülhető áránál jóval olcsóbban, 40 millió forintért.
Ezt 75 százalékban Matolcsy felesége, akkori nevén László Gyöngyi, 15-ben Szalai Emese szerezte meg, a maradék 10 százalék Harczié lett, ráadásul nagyon kedvező feltételekkel: Matolcsyné összesen egy hónap alatt rendezett 30 milliónyi fizetendőjéből 23-at, 7-re pedig egész éves haladékot kapott.
A január elején megszerzett cég alig pár héttel később már busás osztalékot is fizetett (tehette, amíg állami tulajdonban volt, egy fillért sem osztott ki) új tulajdonosainak az új ügyvezető, Harczi aláírásával, 13,6 millió forintot. A cég szárnyalt, 2001–2002-ben összesen 93 milliós adózott eredményt ért el, osztalékként további 12,6 és 16 milliót fizetett a tulajdonosoknak, azaz összesen 42,2 milliót, valamivel többet a vételárnál, miközben a cég saját tőkéje 100 milliósra duzzadt: Matolcsyék bombaüzletet kötöttek rekordidő alatti megtérüléssel.
Ráadásul úgy értek el megdöbbentő sikereket, hogy a Magyar Narancs megjegyzi, korábban egyik tulajdonosnőnek sem volt társadalomtudományi kutatásban semmilyen tapasztalata, és mindössze 4 alkalmazottal dolgoztak. Azt nem tudni, megrendeléseik honnan voltak, de az első Orbán-kormány 2002-es bukása, tehát Matolcsy miniszterségének vége után visszaestek a bevételeik: 2003-ban az előző évi ötödére, 15 milliós veszteséggel.
Ezután került sor arra a 2004-es házassági szerződésre, amely az újság kezébe került, és ami alapján nyilvánvalóvá válik, hogy a 2001-ben megvásárolt cég tulajdonrésze valójában végig Matolcsyé volt és nem a nejéé. „Feleség, Matolcsy Gyöngyi elismeri, hogy a cégnyilvántartás szerint tulajdonát képező üzletrész ténylegesen a társaságot alapító férj, Matolcsy György tulajdonát és különvagyonát képezi” – szól az írás. Magyarán elismerve, hogy a feleség csak papíron volt tulajdonos, azaz stróman volt. Azaz lehet, hogy a cégnyilvántartásnak valótlan adatokat adtak meg, ami viszont egyértelműen közokirat-hamisítás – írja a lap.
A váddal Matolcsyéknak sosem kell majd szembesülniük, ugyanis a 2004-es cégnyilvántartásba már a házassági szerződés miatt a valós adatok kerültek be, azóta pedig eltelt az ötéves elévülési idő. A Magyar Narancs emlékeztetett: ez az első eset hazánkban, hogy hiteles közokirat igazolja, hogy egy politikus a feleségét használta strómanként.
Jó kérdés, miért így tett Matolcsy: miért nem vette saját nevére a céget? Talán mert szerepelt volna az adóbevallásában a nyoma annak, hogy korábban alapítványigazgatóként létrehozott, felfuttatott és végül magának privatizált egy céget, pozíciójából pedig megrendelésekhez juttatta? Nem tudni ugyanakkor, hogy Matolcsy vagyonnyilatkozatában benne van-e a Növekedéskutató, a Magyar Narancs ugyanis hiába kérte a Miniszterelnökségtől a politikus vagyonnyilatkozatát, közölték velük, hogy azokat visszaadták már Matolcsynak.
A 2004-es beismeréssel párhuzamosan a vagyonközösség megszűnése következtében Matolcsy Gyöngyi megkapta férje házfelét is a korábban közösen birtokolt svábhegyi házukból. A végre a jelenlegi jegybankelnök nevére került céghez hozzávásárolta Harczi és Szalai Emese cégrészét, utóbbit 4,5 millió forintért (Szalai anno 6 millióért vette a cégrészt), ami furcsa, mert a vállalkozás tőkéje alapján ennek majd háromszorosát kérhette volna, hacsak nem Matolcsy megrendelésére vette eleve a cégrészt – veti fel a lap.
Ezután a 100 százalékos tulajdonos-ügyvezető Magyar Gazdaságfejlesztési Intézet néven vitte tovább a vállalkozást, amely régi formáját sosem nyerte vissza, 2003 és 2010 között csak csordogált a pénz, de 2010 után sem ugrott meg a dolog, Matolcsynak ideje sem volt már a vállalatra, hiszen újra miniszter, majd jegybankelnök lett, így felesége vállalta az ügyvezetést. Végül 2016 márciusában az egészet odaadták fiuknak és annak feleségének, előtte azonban Matolcsy még egy utolsó nagy, 44 milliós osztalékot vett ki magának a cég 1998 és 2002 között felhizlalt tőkéjéből, a pénzt ingatlanokba és értékpapírokba fektette.
A lap hiába kérdezte Matolcsyt a Növekedéskutatóról a közelmúltban, nem kaptak választ.
