Potápi Árpád János elmondta: a kutatók 700 ezer és 1,1 millió közé teszik azon magyar állampolgárok számát, akiket a második világháború után elhurcoltak a javító munkatáboroknak nevezett intézményekbe. Ott „a fizikai megsemmisítés volt az egyik cél”, így nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy ezek koncentrációs táborok voltak – jelentette ki.
Felidézte: több embert csak Németországból és Japánból hurcoltak el, vetettek hadifogságba, ami a lakosságszám arányai alapján azt mutatja, hogy ez a fajta megtorlás leginkább Magyarországot sújtotta.
A Gulágra hurcolt civilek között Kárpátalján és a Délvidéken különösen sok volt a magyar és a német ajkú, utóbbiak aránya különösen magas volt a dél-dunántúliak között – mondta. Megjegyezte, már a háború alatt, 1944-ben megkezdődött a polgári lakosság „összeterelése” és Szovjetunióba vitele.
A budai Várban, a Magyarság Házában Barakkba zárva – Életre ítélve címmel rendezett programsorozat megnyitóján az államtitkár arról beszélt: fontos, hogy minél több fiatal lássa a kiállítást, vegyen részt az egész hetes programsorozaton, hiszen ma már kevesen élnek nagyszüleik, dédszüleik, a meghurcoltatások hét évtizeddel ezelőtti elszenvedői közül.
Potápi Árpád János megemlítette: sokan nem élték túl a megpróbáltatásokat, és a visszatérők sem beszélhettek évtizedeken keresztül arról, mi történt ott velük, de ma már nyíltan lehet beszélni, emlékezni.
