Marad a politikai nyomás még egy darabig a civil szervezeteken, de a már bejelentett, a Fidesz retorikájában az „átláthatóságot erősítő” intézkedéseken túl más lépés nem várható. A kormányzati kommunikáció alakítói is tisztában vannak vele ugyanis, hogy egyrészt a téma annyira nem fontos a szélesebb választói közeg számára, másrészt nem is lenne népszerű, ha – Németh Szilárd azóta már régen ejtett kifejezésével élve – „kisöpörnék” őket az országból. Erről beszélt a Magyar Nemzetnek egy a kormányzati kommunikációra rálátó forrásunk. Informátorunk szerint a kormány célja továbbra is az, hogy demonstrálja: a „valódi” civil szervezetek mellett vannak olyanok is, amelyek valójában szűk tagsággal, szinte teljesen külföldi forrásokból, alapvetően „politikai jellegű tevékenységet” végeznek, így „nem valós társadalmi igény” hívta őket életre. „Ezek olyan budapesti szervezetek, melyeknek közük nincs mondjuk a borsodi roma falvakhoz, de elég komoly médiafigyelmet tudnak generálni a saját ügyeikhez, miközben ráadásul a tagjaik elég jól is élnek abból, amit csinálnak” – fogalmazott forrásunk, aki szerint „egy-egy közhasznúsági jelentés vagy vagyonnyilatkozat átböngészése (amennyiben erre kötelezik majd a civilek vezetőit a kormány tervei szerint) komoly meglepetésekkel szolgálhat majd” egyes szervezetek esetében. Így a kormánypárti sajtóban a következő hetekben megjelenhetnek majd olyan cikkek, amelyek „80 milliós, 160 négyzetméteres rózsadombi házakból a borsodi romákért aggódó civilekről” szólnak, úgy tudjuk, több ilyen eset is várható majd a közeljövőben. A kampány nagyjából a nyár elejéig tarthat majd.
Egy kormányzati forrásunk szinte ugyanezekkel a kifejezésekkel beszélt a „csak Budapesten, külföldi pénzből működő civil szervezetekről”, melyeknek „igazából nincs is tagsága”, de hangsúlyozta, hogy senkit nem akarnak betiltani, egyik szervezet működését sem fogják ellehetetleníteni, csak „az átláthatóságot erősíteni”. Igaz, azok a szervezetek, amelyekről minden bizonnyal szó van, már eddig is részletes beszámolókat közöltek gazdálkodásukról, és hogy milyen forrásokból származnak a támogatásaik (a kormányközeli médiában az innen származó adatokat szokták időnként „tényfeltáró, leleplező cikkekben” tálalni). Korábban a Fideszben arról beszéltek, ezen kívül kérnének vagyonnyilatkozatot a vezetőktől, de Kósa Lajos a párt múlt heti visegrádi frakcióülése után már azt sejtette, lehet, hogy mégsem lesz így.
Helyette marad a jelek szerint a szimpla „piszkálódás”. A civil szervezetek a jelek szerint hasonló médiakampányra számíthatnak majd a következő hónapokban, mint amilyennek például a filozófusok álltak a középpontjában. Akkor „egy-egy konferenciára elköltött több százezer forintos catering számlákról” szóltak a hírek, most a „rózsadombi luxuslakásokról” fognak.
Hogy mennyire tényleg csak kommunikációs kampány folyik az ügyben, azt konkrét esetek is alátámasztják: egyrészt, mint már említettük, a CEU esetében több forrásunk is cáfolta, hogy konkrét lépéseket terveznének (az egyetem vezetése nemrég maga is azt közölte, hogy „jó és kiegyensúlyozott a viszony a kormánnyal”), sőt az első, az intézményt támadó, a Figyelőben közölt cikkről egy kormányzati forrásunk ironizálva csak annyit jegyzett meg, hogy „Schmidt Mária (a lap új tulajdonosa) dolgozik”.
Másrészt a kormányzati vegzálás „mélységét” két eset is érzékelteti. A Krétakör nemrég nyilvánosságra hozta, milyen volt belülről megélni, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal két éven át vizsgálódott náluk – csak azért, hogy megállapítsák végül: szabályosan működnek. Ez azonban a Krétakörnek saját bevallásuk szerint 800 munkaórájába és 700 ezer forint ügyvédi díjába került. Munkatársunk pedig maga beszélt egy olyan egyetemi oktatóval, aki a Norvég Civil Alapból finanszírozott kutatásokban is részt vett, így szintén alanyává vált egy ellenőrzésnek. Az illető szerint „élete legfeleslegesebb két és fél óráját töltötte el” az adóhivatal épületében, miközben két adóellenőr unottan, láthatóan nulla tárgyi tudással kérdezgette a kutatási programokról, a költségvetés egyes tételeiről és a leadott számláról. Majd ebben az esetben is azt állapították meg, hogy minden rendben zajlott. Igaz, neki legalább nem került pénzébe az egész, mint a Krétakörnek.
A kibontakozó hazai módszereket gyakran állítják párhuzamba az oroszországi helyzettel. Az orosz törvények szerint azoknak a szervezeteknek, amelyek külföldről kapnak támogatást, külön regisztráltatniuk kell magukat. Ez nemcsak azt jelenti, hogy bármilyen nyilvános megszólalásuk esetén jelezniük szükséges, hogy „idegen ügynökök”, hanem rendszeresen „auditáltatniuk” is muszáj magukat a hatóságokkal, melynek költségeit viselniük is kell. Ilyen tervek a magyar kormány részéről tudomásunk szerint nincsenek.
