Helyette marad a jelek szerint a szimpla „piszkálódás”. A civil szervezetek a jelek szerint hasonló médiakampányra számíthatnak majd a következő hónapokban, mint amilyennek például a filozófusok álltak a középpontjában. Akkor „egy-egy konferenciára elköltött több százezer forintos catering számlákról” szóltak a hírek, most a „rózsadombi luxuslakásokról” fognak.
Hogy mennyire tényleg csak kommunikációs kampány folyik az ügyben, azt konkrét esetek is alátámasztják: egyrészt, mint már említettük, a CEU esetében több forrásunk is cáfolta, hogy konkrét lépéseket terveznének (az egyetem vezetése nemrég maga is azt közölte, hogy „jó és kiegyensúlyozott a viszony a kormánnyal”), sőt az első, az intézményt támadó, a Figyelőben közölt cikkről egy kormányzati forrásunk ironizálva csak annyit jegyzett meg, hogy „Schmidt Mária (a lap új tulajdonosa) dolgozik”.
Másrészt a kormányzati vegzálás „mélységét” két eset is érzékelteti. A Krétakör nemrég nyilvánosságra hozta, milyen volt belülről megélni, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal két éven át vizsgálódott náluk – csak azért, hogy megállapítsák végül: szabályosan működnek. Ez azonban a Krétakörnek saját bevallásuk szerint 800 munkaórájába és 700 ezer forint ügyvédi díjába került. Munkatársunk pedig maga beszélt egy olyan egyetemi oktatóval, aki a Norvég Civil Alapból finanszírozott kutatásokban is részt vett, így szintén alanyává vált egy ellenőrzésnek. Az illető szerint „élete legfeleslegesebb két és fél óráját töltötte el” az adóhivatal épületében, miközben két adóellenőr unottan, láthatóan nulla tárgyi tudással kérdezgette a kutatási programokról, a költségvetés egyes tételeiről és a leadott számláról. Majd ebben az esetben is azt állapították meg, hogy minden rendben zajlott. Igaz, neki legalább nem került pénzébe az egész, mint a Krétakörnek.

















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!