János még nosztalgiázik kicsit: régen rengetegen jártak ki a tóhoz, programokat is szerveztek ide, függetlenül attól, hogy akkor is magántulajdonban volt a terület. – Na, ennek annyi – summázza egykedvűen a fiatalember, aki valószínűleg már bicskeiként sem láthatja többé ezt a bicskei tavat.
Akárcsak a horgászok, akik annak idején mindent megtettek azért, hogy elérjék, ne zárják el tőlük a vízfelületet. – Harcoltunk ezzel a Mészáros-brigáddal annak idején épp eleget, de nem értünk el semmit – mondja most az egyik horgász, akit bicskei utunk során ismertünk meg. Kifejezetten arra kér, ne említsük a nevét. Attól tartanak ugyanis, hogy ebből csak bajuk származna. Szerinte a horgászoknak nem is azzal volt bajuk, hogy valaki megvette a tavat, hiszen az csak jó, ha egy tónak van gazdája. Őket az bántotta inkább, hogy teljesen kizárták őket a területről.
Hogyan történt ez? A másik horgász, aki szintén anonimitást kért tőlünk, elmesélte: mikor megtudták, hogy Mészáros Lőrinc cége kezébe kerül a tó, megpróbálták felvenni a kapcsolatot az üzletemberrel, ő azonban nem állt szóba velük. Inkább elküldte őket az összekötőihez, akik aztán csupán nyolc hónapnyi felmondási időt, illetve egy minimális kártérítést adtak a horgászoknak, ha azok elhagyják a tavat. Miért nem terelték jogi útra az esetet? – Senki nem merte felvállalni az akkori 350 horgász közül, hogy bíróságra menjen – mondja a horgász, aki szerint most már nem tehetnek semmit, a tó magántulajdonba került, így már csak egyetlen kérdés maradt: honnan volt pénze a tulajdonosnak arra, hogy megvegye azt?
