„Harcoltunk a Mészáros-brigáddal épp eleget”

Nem férnek hozzá a bicskei tóhoz a bicskeiek. Mészáros Lőrinc megvette és elkerítette a területet, a helyiek utálják.

MN
2017. 05. 10. 17:19
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Aligha akad olyan ember Bicskén, aki áldásosnak tartaná Mészáros Lőrinc Fidesz-közeli milliárdos ténykedését a városban – erre a következtetésre jutunk, miután a Fejér megyei város főterén kérdezősködünk a helyiektől, mit gondolnak arról, hogy az üzletember egyik cége gyakorlatilag hermetikusan elzárta előlük a tavat, ahová régebben kirándulni jártak.

– Személy szerint nagyon utálom, de biztos vagyok abban, hogy senki nem szereti itt Mészáros Lőrincet, lassan már mindent megvásárol itt – mondja Anna, egy középkorú hölgy a bicskei Hősök terén, ő az első, aki kimérten és nyugodtan tud válaszolni, ha a pénzemberről kérdezzük a véleményét.

Mészáros nevét ugyanis a legtöbben erős indulatokkal említik. Jól tudják itt, hogy Mészáros cégei különösen sikeresek a városukban, az uszodát és két általános iskola energetikai korszerűsítését is az ő vállalkozásai nyerték el. Ám mindez semmiség, most inkább amiatt haragszanak rá az itteniek, hogy a patinás Batthyány-kastély is az ő tulajdonába vándorolhat, az itt helyet foglaló gyermekotthon lakói pedig az egykori bicskei menekülttáborba kerülhetnek. Ami viszont még ennél is több haragot váltott ki, az az Erőmű-tó sorsa: a vízterületet és környékét még 2014-ben vásárolta meg Mészáros egyik társasága, a Búzakalász 66 Kft. az Oak Valley Ingatlanforgalmazó és Fejlesztő Kft.-től, ami akkor csődközelben volt. A Magyar Narancs által szerdán közölt légi felvételekből kiderül, hogy azóta a tó mellett két nagy, impozáns faház épült egy-egy erkéllyel, a házakhoz műutat is építettek. Ám a helyieket nem is ez zavarja, sokkal inkább az, hogy teljesen elzárták tőlük a tavat, így azt már meg sem tudják közelíteni. Ezért a bicskei állapotokat ecsetelő Anna sem fűz sok reményt ahhoz, hogy megcsodáljuk az ott épült luxusingatlanokat.

– Jöjjenek csak, megmutatjuk mi azt a tavat – bátorít minket egy fiatal pár, János és Eszter, akik a tóhoz közeli Erőmű-lakótelepen laknak, és most hazafelé igyekeznek. Eszter útközben meséli: a tó főbejárata felé vezető úton szokott futni, ám múltkor, amikor odaért, azonnal egy zseblámpás őr kezdte vizsgálni, mit kereshet a kapunál. A főbejárattal egybeépített őrbódénál most is egy biztonsági ember strázsál, aki csak annyit mond, nem adhat információt, magánterület. A kerítésen túl ugyan néhány autót is felfedezünk, azonban szemmel látható, hogy nincs túl nagy forgalom errefelé. Kísérőink most egy földutat mutatnak, mellyel megkerülhető a főbejárat, azonban félórányi szántóföldi séta után sem jutunk beljebb: drótkerítés állja az utunkat, így turisztikai élmények nélkül térünk vissza a burkolt útra.

János még nosztalgiázik kicsit: régen rengetegen jártak ki a tóhoz, programokat is szerveztek ide, függetlenül attól, hogy akkor is magántulajdonban volt a terület. – Na, ennek annyi – summázza egykedvűen a fiatalember, aki valószínűleg már bicskeiként sem láthatja többé ezt a bicskei tavat.

Akárcsak a horgászok, akik annak idején mindent megtettek azért, hogy elérjék, ne zárják el tőlük a vízfelületet. – Harcoltunk ezzel a Mészáros-brigáddal annak idején épp eleget, de nem értünk el semmit – mondja most az egyik horgász, akit bicskei utunk során ismertünk meg. Kifejezetten arra kér, ne említsük a nevét. Attól tartanak ugyanis, hogy ebből csak bajuk származna. Szerinte a horgászoknak nem is azzal volt bajuk, hogy valaki megvette a tavat, hiszen az csak jó, ha egy tónak van gazdája. Őket az bántotta inkább, hogy teljesen kizárták őket a területről.

Hogyan történt ez? A másik horgász, aki szintén anonimitást kért tőlünk, elmesélte: mikor megtudták, hogy Mészáros Lőrinc cége kezébe kerül a tó, megpróbálták felvenni a kapcsolatot az üzletemberrel, ő azonban nem állt szóba velük. Inkább elküldte őket az összekötőihez, akik aztán csupán nyolc hónapnyi felmondási időt, illetve egy minimális kártérítést adtak a horgászoknak, ha azok elhagyják a tavat. Miért nem terelték jogi útra az esetet? – Senki nem merte felvállalni az akkori 350 horgász közül, hogy bíróságra menjen – mondja a horgász, aki szerint most már nem tehetnek semmit, a tó magántulajdonba került, így már csak egyetlen kérdés maradt: honnan volt pénze a tulajdonosnak arra, hogy megvegye azt?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.