A héten egy bulvárlap cikke nyomán bejárta a hazai sajtót a hír, hogy Somlóvásárhelyen kiélesedett az ellentét a plébános és a falubeliek között. A Blikk cikke szerint Tamás atya az egyházi szabályokra hivatkozva, igazi vaskalapos papként, ügyet sem vet a hívek kívánságaira. Nem harangoz a halottakért, nem ad ki egyházi okmányokat, ha valaki nem fizeti az egyházi adót, viszont simán megszegi a tűzrakási tilalmat, ha épp ahhoz van kedve, sőt, a szemtelen gyerekeket is fölpofozza. Elmentünk a helyszínre, hogy utánajárjunk az ügynek.
Somlóvásárhely a különleges rajzolatú Somló lábánál húzódó ezerlelkes község, amely legutóbb a vörösiszap-katasztrófa idején került az országos hírekbe. A területére is elkígyózó zagy által okozott károk jócskán levitték az itteni ingatlanok árát. Amikor megérkezünk, találomra megszólítjuk az első embert, akit meglátunk: a plébános úrról kérdezzük, volt-e vele konfliktusa. – Avval itt mindenkinek volt – hangzik a felelet, de aztán a válaszadó el is tűnik egy ajtó mögött.
Föltárcsázzuk az egyik falubelit, Borbély Csabát – aki a bulvárlapnak is nyilatkozott –, de most nem ér rá, éppen dolgozik. Különben is, ma már nyilatkozott egy másik sajtóorgánumnak, ezért az iskola mellett lakó Sebestyén Jánoshoz irányít minket. A férfi tizenkilenc éve él a faluban óvónő feleségével. Korábban barátságban volt az előző polgármesterrel, de amióta a feleségének a fia, Marton Zsolt lett az új polgármester, ez a viszony megromlani látszik. Amikor a plébánosról kérdezzük, úgy fogalmaz: Tamás atya ebben a faluban mindig a megosztást képviselte. Amikor polgárőrség alakult, lepufajkásozta, legestapózta a szervezetet; amikor János feleségének fiáról kiderült, hogy indul a polgármesteri posztért, nyilvánosan lehülyegyerekezte; amikor lépcsőt építettek a templom elé, följelentette őket az örökségvédelmi hivatalnál; és amikor a helyi óvodások a halloweenre faragott töklámpásokkal rakták körbe a Szentháromság-szobrot, dühödten elpakoltatta őket. Ráadásul az iskolában meg is ütött egy gyereket, amit már felkapott a sajtó.
Igaz, hogy a lépcső építésénél szabálytalanul jártak el, és az is igaz, hogy a halloween szemben áll a keresztény hagyományokkal, és lehet, hogy az a gyerek megérdemelte a pofont – magyarázza Sebestyén János, aki bár nem katolikus, így személyes tapasztalatai nincsenek, úgy tudja, hogy a hívek más falvakba járnak misére, csak hogy a plébánost elkerüljék. Szerinte a faluban a többség haragszik a plébánosra, és szeretnék, ha elmenne innen, de amikor nyilatkozni kellene, senki nem beszél. A férfi elmondásából kiderül, a Blikkben megjelent cikk apropóját adó állítólagos petíciót Tamás atya elmozdítása érdekében tulajdonképpen el sem készítették, mert félő, hogy senki nem írná alá a faluban.
– Annak, hogy a plébános úr megvert egy gyereket, nem lett következménye, de Fekete István, aki egyszer elé állt az utcán biciklivel, egy év hat hónap felfüggesztett börtönt kapott, mondván, a közfeladatot ellátó személyt mozgásában korlátozta – meséli Sebestyén János. Fekete István – szintén egyike a bulvárlapnak nyilatkozó falubelieknek – akkor tartóztatta fel a plébánost a térfigyelő kamera előtt, amikor Tamás atya nem volt hajlandó harangozni elhunyt édesanyja emlékére. Az ő személyes sérelme volt az elmaradt egyházi adó kényszerű befizetése is.
Felkeressük a helyi iskolát. Megszólítunk egy tanárt, aki merőben más oldaláról világítja meg a történteket. – Harmadik éve dolgozom Somlóvásárhelyen, de szerencsére nem itt élek. Ebben a faluban az őslakosok között eszméletlen ellentétek feszülnek – fogalmaz Harmat Zsuzsa, aki felidézi azt a tavaly karácsonykor a helyi lapban megjelent cikket, amely az itteni iskolát ócsárolta. Azt írták, tetvesek, ótvarosak a gyerekek, lopnak, inzultálják a lányokat, nem csoda, ha a falubeliek máshová hordják a saját gyerekeiket. – Százhatvan tanuló jár ide tizenegy környékbeli településről. Közösen játszanak cigányok, nem cigányok, akik már az óvodában is együtt vannak. Az, amit a faluban gerjesztenek az iskola és a plébános személye ellen, fölháborító és méltatlan – mondja indulatosan a pedagógus, majd hozzáteszi: valószínűleg az a harmincmilliós uniós támogatás böki a zajkeltők csőrét, amit Tamás atya megnyert a tanodára.
A tanodával egyszerre egy hiányzó puzzle-darab körvonalai rajzolódnak ki előttünk. Kiderül ugyanis, hogy a vörösiszap-katasztrófa után betelepült cigány lakosság egy kicsit megbillentette a falu lelki egyensúlyát. Az új polgármester, Marton Zsolt például annak idején azzal kampányolt és nyert elődje ellen, hogy megvádolta: ő telepítette be a cigányokat Somlóvásárhelyre. Ráadásul a polgármester az ügyben is kifejezte nemtetszését, hogy a Tamás atya és az iskola igazgatónője (aki egyébként az előző polgármester felesége) által egy éve közös erővel működtetett, hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatását célzó tanodában „túl sok a cigány gyerek”. Megkerestük Marton Zsoltot is, aki úgy fogalmazott, nem kíván többet nyilatkozni a héten megjelent cikkben közölteknél.
Továbbindulunk, hogy beszéljünk végre a történet leginkább érintett szereplőjével, Tamás atyával. A templom mellett álló épületbe kopogtatunk be. A házban épp szorgos készülődés folyik, két férfi és néhány asszony sürög-forog, süteményestálakat rakosgatva. Kiderül, a tanodába toppantunk be. Az éppen családi napra készülő mentorok, pedagógusok és a tanoda szakmai tanácsadója valamennyien érezhetően nagy tisztelettel beszélnek Kocsis Tamás plébánosról, aki elmondásuk szerint önzetlenül fölajánlotta az egyházi épületet a tanoda számára, és mindenben segíti munkájukat. Cziglerné Siket Gabriella, aki tizenkilenc éve dolgozik képviselőként a faluban, úgy fogalmaz: egy maroknyi ember kinevezi magát „a falunak”, s unos-untalan idecsődítik a sajtót.
Végre megjelenik Tamás atya is. – Vannak szabályok, amiket be kell tartani – mondja, majd beszámol arról, hogy az egyházi adó megfizettetését ma is teljesen jogosnak tartja, hiszen ha valaki egy közösséghez tartozik, úgy igazságos, ha nemcsak kiveszi, de bele is teszi a maga részét. Szavaiból kiderül, Fekete Istvánt egyébként nem azért ítélték másfél év felfüggesztettre, mert elé állt az utcán, hanem azért, mert bántalmazta. A férfi azért pofozta fel a plébánost, mert az lekapcsolta az édesanyja halála alkalmából két napig kongó harangszót, miután a fiú bejelentette: nem akar egyházi temetést rendezni az anyjának. Persze ha nincs meg a lelki tartalom, mihez adjuk a formát? – teszi fel a kérdést a pap.
A tűzgyújtási tilalmat – mivel a temető a falu határán kívül esik – elmondása szerint nem szegte meg a plébános, aki húsvétkor maga ment ki a tanodásokkal dolgozni a temetőbe, mert annak rendben tartását a falu vezetése megtagadta. – Én a jegyzőtől azóta sem kaptam bírságot, sem felszólítást, de a sajtót persze értesítették – mondja. Tamás atya osztja azt a véleményt, hogy az őt kritizálók úgy állítják be magukat, mint a település elitje. – Ki akarják készíteni a plébánost, de a gyerekeiket elviszik a faluból katolikus iskolába, hogy ne kelljen beültetniük őket a cigány gyerekek közé – teszi hozzá a jelenlévők egyike.
Tamás atya egyébként kilenc településen teljesít szolgálatot, két iskolában tanít hittant, és mint mondja, mindenhol máshol normális a viszonya a vezetéssel és a hívekkel.
