Szomorú számok: osztálynyi gyerek lesz öngyilkos minden évben

A mentális betegségeket, ami ezeket az eseteket kiváltja, sokszor nem is diagnosztizálják.

Bea másnaposan ébredt a lakásában. Szétszakadt a feje, majdnem beleesett az üvegasztalba, annyira szédült. Nála volt egy barátja, és amíg a férfi aludt, Bea átkutatta a dolgait, hátha talál nyugtatót. Miközben kotorászott, eszébe jutott, hogy mekkora szemétséget csinál. Nem talált semmit. Fázott. Pokrócokat és kabátot kapott magára, úgy ment ki a kertbe levegőzni. Imádkozni kezdett, fohászkodott Istenhez, hogy hozza ki a poklából, vagy ölje meg. Elgondolkodott azon, hogy ha ott helyben lefeküdne a fagyos éjszakában, talán vége lenne. Ha már gyógyszert nem talált, ez is egy módszer. Végül meggondolta magát, inkább visszament a szobába. És reménykedett, hogy legközelebb már nem ébred fel.

Beának, aki borderline személyiségzavarban és depresszióban szenved, nem ez volt az első és nem is az utolsó alkalom, hogy eszébe jutott az öngyilkosság. Volt, hogy mentő szállította kórházba, mert majdnem kioltotta saját életét. Mindez jó példája annak, hogyan kerül végeláthatatlan spirálba a szuicid gondolatokkal küzdő ember.

Magyarország hosszú évek óta az öngyilkossági statisztikák élén áll. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO és az Eurostat májusban közzétett adatai alapján elmondható, hogy százezer magyarra 19-21 öngyilkosság jut. Ez a szám az európai és a világszintű statisztikákban is az első tíz helyek egyikére sorolja hazánkat.

– Az eredmény mögött nem találunk egyetlen konkrét okot – magyarázza a helyzetet Balázs Judit, a téma szakértője, az ELTE tanszékvezető egyetemi docense. – A rendszerváltás előtt Magyarországon volt világszinten a legmagasabb az öngyilkosok száma (elérte a 46 fő/100 ezer lakos értéket is). Ez az utóbbi harminc évben jelentősen csökkent, de így is magas maradt. Érdekes, hogy a többi rendszerváltó országban ez általában pont fordítva történt, inkább nőtt az öngyilkosságok száma.

Ebből is látszik talán, hogy a miértek keresése jóval összetettebb feladat annál, mint hogy egyetlen határozott választ találjunk rá.

Ellátogattam a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórházba, hogy Balázs Judittal beszéljek. Az egyetemi docens oktatási és tudományos igazgató az intézményben. Az ELTE katedrájáról siet hozzám és kis pácienseihez a kórházba. Irodája olyan, mint egy gyerekszoba, plüssállatok, kis faasztal, színes ceruzák, memóriajátékok. Mellettük egy futópad. A doktornő folyamatosan dolgozik, így arra gondolok, hogy valószínűleg két páciens között jut egy kis ideje, hogy felpattanjon a szalagra. Kiderül azonban, hogy ezt is egy tudományos vizsgálathoz használják a gyerekek.

A doktornő beszélgetésünk elején elmondja: az öngyilkosság soktényezős cselekmény, de számos kutatás bizonyítja, hogy a rizikófaktorok közül a mentális betegségek fennállása kiemelt jelentőségű. – Azoknál is, akiknél nincs diagnosztizált pszichiátriai betegség (ez körülbelül 10 százalék), általában van egy küszöb alatti (úgynevezett subclinical) zavar. Ez azt jelenti, hogy a személy ugyan nem lépte át azt a küszöböt, ami például a depressziós betegség diagnosztizálásához szükséges, mégis közel járt hozzá, mert számos tünete volt.

Balázs Judit tudja, miről beszél, hosszú évek betegellátása és kutatása áll mögötte. Vizsgálta az egykori Korányi, ma Erzsébet Kórház betegeit. Olyan felnőttekkel beszélgetett, akik közvetlenül azelőtt, 24 órán belül próbáltak véget vetni az életüknek. Egy nemzetközi kutatás során 1009 magyar serdülőt vizsgált kollégáival. Most a gyerekekkel dolgozik.

Eredményei egybecsengenek a nemzetközi vizsgálatokkal. Az öngyilkosságot megkísérlők vagy elkövetők körülbelül kilencven százalékánál fennáll – többnyire nem kezelt – pszichiátriai betegség.

– Magyarországon a társadalom zömének még mindig kínos pszichológust vagy pszichiátert felkeresni. Bár elmondható, hogy tízszer annyi nő próbál meg öngyilkos lenni, mint férfi, a befejezett öngyilkosságok száma a férfiak körében magasabb. Ugyanúgy, ahogy a diagnosztizálatlan pszichiátriai betegségeké is. Ennek tradicionális okai vannak. A férfiszerepbe sokszor nem fér bele, hogy az illető gyenge legyen, vagy „lelki” gondokkal küzdjön, és ezért segítséget kérjen. A nők hamarabb elmennek pszichiáterhez.

Az öngyilkosság egyik legjelentősebb rizikófaktora, a depresszió kétszer annyi nőt érint, mint férfit. – Az, hogy ennek ellenére mégis több férfi hal meg öngyilkosság miatt, a segítségékérés hiányának és a választott öngyilkossági módszernek tudható be. A férfiak gyakrabban nyúlnak fatális eszközökhöz, mélybe vetik magukat, fegyvert, kötelet használnak, míg a nők inkább gyógyszerrel próbálkoznak.

Az tehát már bizonyos, hogy az öngyilkosok többségénél fennáll pszichiátriai betegség. Balázs Judit azt is elmondja, hogy melyek a leggyakoribbak. – Az öngyilkosságot tervezők, megkísérlők, elkövetők többsége depresszióban szenved. A második leggyakoribb rizikó a szerhasználat (alkohol, drogok). Ez sokszor a depresszió mellett jelentkezik. Tévhit, hogy a depressziós betegeket jobb kedvre deríti az alkohol vagy a drog. Veszélyes, mert az öngyilkosságot fontolgatónak erőt adhat. Ha iszik egy kicsit, az feloldja annyira, hogy végleg elhatározza magát. A depresszió és az alkohol vagy kábítószer a fiatalok és a felnőttek közt egyaránt vezető ok az öngyilkosságot megkísérlők és elkövetők között.

A harmadik leggyakoribb betegség öngyilkosságot elkövető felnőtteknél a skizofrénia. Megjelenése csak az esetek ötödében történik 18 éves kor előtt. A fiataloknál sorrendben a harmadik a viselkedészavar (magatartászavar, deviancia). – Az öngyilkosság rizikóját az is növeli, ha valami rossz történik valakinek az életében. Ezeket szakszerűen negatív életeseményeknek hívjuk. Felnőtteknél ezek közé tartozik a munkából való elbocsátás, a válás, a súlyos betegség diagnózisa, fiataloknál a szülők válása, új család alakulása, szerelmi csalódás, iskolaváltás, zaklatás.

A doktornő hozzáteszi, hogy ilyen események bármelyikünk életében történhetnek, és van, aki túl tud lépni ezeken, más meg nem.

Ha valaki képtelen rá, az növeli öngyilkosság rizikóját, pláne, ha nem felismert betegség is fennáll nála. Ezért fontos, hogy a környezet (család, barátok, kollégák, osztálytársak) vagy az illető maga segítséget kérjen. – Lehetnek olyan helyzetek mindenki életében, amelyeket csak szakember segítségével tudunk megoldani. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a bajban levők eljussanak orvoshoz, mert a pszichiátriai betegségek kezelhetőek. A negatív életesemények megoldása (pl. munkahelykeresés, magánélet rendezése) is könnyebben megy, ha az ember már nem depressziós, hanem újra jól van.

Ha már a fiatalokat említettük, Balázs Judittal róluk is tovább beszélgetünk. Nem véletlenül, ugyanis az időskor mellett a serdülőkor is kiemelt öngyilkossági rizikófaktor. – Persze attól, hogy valaki kamasz, még nem lesz öngyilkos. Egészséges fiatalok is gyakran gondolkodnak az élet nagy kérdésein. Ha azonban ehhez az életszakaszhoz társulnak további, már korábban említett rizikófaktorok (negatív életesemény történik és/vagy fennáll pszichiátriai betegség), akkor különösen körültekintőnek kell lenni. Ebben az időszakban egészségesen fejlődő kamaszoknál is számos fiziológiai és élethelyzetbeli változás történik (szülőktől leválás, első szerelmek), fontos döntéseket kell meghozniuk, amelyek bizonytalansággal is járnak (továbbtanulás), ezek pedig sérülékennyé tehetik a fiatalt.

Ha a statisztikákat nézzük, a gyerekek öngyilkossága terén a középmezőnyben helyezkedünk el világszinten, a 10-14 éves korosztályban évente 25-30 gyerek vet véget az életének hazánkban.

– Ez nagyságrendileg egy osztálynyi gyerek

– világít rá a doktornő.

A fiatalkori öngyilkosság megelőzésére Balázs Judit és csapata részt vett egy európai uniós finanszírozásból megvalósuló, 14-16 éveseknek szóló, mentális egészségét fejlesztő és öngyilkosságot megelőző program, a YAM (Youth Awareness Program – Fiatalok Önhatékonyságát Fejlesztő Program) kidolgozásában. A munkát a svédországi Karolinska Intézet koordinálta, és 11 európai országból több mint 12 ezer fiatal vett részt benne. Balázs Juditék a YAM-ot 99 budapesti osztályba vitték el. – Megtanítottuk a fiataloknak, hogyan kell felismerni magukban és másokban, ha baj van, és segítségre van szükség. Szerepjátékokban mutattunk be döntési helyzeteket. Például azt, hogy mit kezdjenek vele, ha az egyik barátjuk azt mondja nekik, öngyilkos akar lenni, de közben arra kéri őket, őrizzék meg a titkát. Ez egy fiatalnak borzasztóan nehéz és egyáltalán nem egyértelmű döntési helyzet. Ebben az esetben azt hangsúlyoztuk és értettük meg velük, hogy egy dühös barát még mindig jobb, mint egy halott barát.

Balázs Judit elmondja, fontos lenne, hogy a program beépüljön a nemzeti tantervbe, amire már van is példa Európában. – Ez egy öt alkalomból álló foglalkozás, amit az iskolapszichológus is megtarthat, ha megtanulja – magyarázza a pszichiáter. Mióta elfogyott a támogatás, a doktornő – ha kevés ideje engedi – önkéntes alapon tartja kollégáival és PhD hallgatóival a YAM-ot ott, ahova hívják. És nagyon sok helyre hívják. – Iskolaigazgatók, tanárok, iskolapszichológusok és szülők keresnek hétről hétre tanácstalanul, hogy a gyerekeknél hogyan tudják az öngyilkosság rizikóját csökkenteni. A YAM bizonyítottan hatékony program, amelyben tapasztalataink szerint a fiatalok igen lelkesen vesznek részt, és sok tudással gazdagodva kerülnek ki.

Most, hogy mindezt felsoroltuk, megfordul a fejemben, hogy tulajdonképpen szinte mindenki lehet veszélyeztetett. Bár ez így egyáltalán nem igaz, a doktornő szerint lelki gondok esetén jobb kizárni az esetleges betegséget. – Nagyon sok tévhit van az öngyilkosság körül. Kevesen tudják például, hogy az egyik legveszélyesebb viselkedés a legyintés. „Ó, ez csak egy segélykiáltás akart lenni, hogy odafigyeljenek rá!” Fontos tudni, hogy ha valaki arra gondol, nincs kedve élni, öngyilkosságot tervez vagy meg is kísérel, az nincs jól. Igen, ez lehet egy nagyon fontos „segélykiáltás” is, tehát minden gondolatot komolyan kell venni, és szakemberhez irányítani az illetőt. Fontos tudni, hogy minden egyes kísérlet növeli egy következő kísérlet és a befejezett öngyilkosság valószínűségét.

Balázs Judit hangsúlyozza, hogy öngyilkosságok emlegetésekor nem lehet túl óvatosnak lenni. Utolsó csepp tud lenni egy depressziós embernél, ha azt mondja valaki neki, hogy szedje össze magát. Aki beteg, az bármennyire is akarja, nem képes erre, sőt az is tünete a depressziónak, hogy nincs ereje és önbizalma. Így ha rászólnak, még nagyobb lelkiismeret-furdalása lehet, és még akkor sem tudja összeszedni magát. – Gyakran előfordul, hogy mire eljut valaki hozzám, vagy más szakemberhez, már nagyon sok „jó tanácsot” kapott ismerősöktől. Vakbélműtétnél kevésbé adnak tanácsot az orvosnak, hogy merre vágjon. A pszichés betegségeknél is nagyon fontos a szakszerű, a kor tudásának megfelelő, bizonyítékokon alapuló ellátás.

Persze egyszerűen hangzik, hogy aki nincs jól, forduljon szakemberhez, mégsem az. Magyarországon a pszichiátriai gondozókban többhetes várólisták vannak, és a rendelési idő alatt nagyon sok beteget kell ellátniuk a szakembereknek. A doktornő szerint a prevenciós programok mellett a leghatékonyabb megoldás az öngyilkosságok számának csökkentésére az lenne, ha a mentális betegségek ellátásába, a képzésbe és a kutatásba több pénz kerülne. Ez segítené, hogy a társadalomba jól beilleszkedve élhessenek a mentális betegséggel küzdő betegek.

Nem utolsósorban pedig az is, ha az ilyen betegségeket övező stigmák eltűnnének, és senkinek sem lenne probléma lelki gondokkal orvoshoz fordulni.

Ha ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes lelkielsősegély-számot vagy a Kék-vonal gyerek és ifjúsági vonalát, ami a 116 111.