A kormánypárti politikus édesanyja már tavaly nyáron arról értesítette őket, hogy november végéig el kell hagyniuk a házat, a kötbér összegét pedig a lakókra terhelik. Decemberben már a lakások kiürítésére és a kulcsok átadására szólította fel Gyovainéékat. Ha nem így lesz – áll a levélben –, használati díjat számolnak fel. Ám a lakók ennek mértékéről semmit sem tudnak. – Kocsis Lászlóné azt mondta, ha nem megyünk ki, akkor is jönnek a buldózerek – jelentette ki Gyovainé.
Az Invesco megfizethetetlen árú lakásokat kínált az asszonyoknak. Mert míg az önkormányzatnak 14 ezer forintot fizettek havonta, a cég már 50–70 ezer forintért kínált nekik piaci albérletet.
A lakók jogi képviseletét vállaló Gergényi Szabolcs szerint az önkormányzat jogszabályba ütközően szüntette meg a lakókkal kötött határozatlan idejű bérleti szerződést, ráadásul törvényi kötelezettségeinek sem tett eleget. Sem cserelakást, sem pénzbeni térítést nem kínált nekik. – Önmagában is jogellenes, hogy a bérlőkkel kötött szerződést önkényesen megszüntesse az önkormányzat, és „átadja” őket egy harmadik félnek. A vagyonkezelő és az Invesco között létrejött szerződés pedig azért is jogellenes, mert a lakókról – mint harmadik személyekről – a hozzájárulásuk nélkül döntöttek. Ráadásul a piaci bérleti szerződéssel lényegesen kevesebb jog illeti meg őket, mint önkormányzati bérlőként – magyarázta a jogász. Ezért a bérleti jog folytatását és cserelakást vagy pénzbeli térítést, illetve az Invescóval kötött szerződés megszüntetését kérik. Ha kell, a bíróságon.
Jogellenesnek vélt szerződésével az önkormányzat egyébként lehetetlen helyzetbe is manőverezte a lakókat. Amikor ugyanis biztatására újra pályáztak önkormányzati lakásra, azért utasították el őket, mert az elmúlt egy évben volt bérleti jogviszonyuk. Közben a helyhatóság a jelek szerint az időhúzásra játszik. Sokáig nem válaszoltak a jogásznak, majd közölték: megvizsgálják a megkeresést. Lapunk februári kérdéseire viszont még ennyit sem mondtak. Kocsis Lászlóné ügyvezetőt az Invesco irodájában kerestük, de ottjártunkkor azt mondták, kórházban van. Nánási-Kocsis Norbert pedig heteken át figyelmen kívül hagyta hívásainkat, végül egy másik számról keresve értük el. Ekkor zavarodottan arról beszélt, hogy neki nincs köze az épülethez, forduljunk a céghez. Felvetésünkre – miszerint nem tartja-e aggályosnak, hogy az a bizottság döntsön az értékesítésről, amelynek ő is tagja, a vevő pedig az édesanyja nevén levő cég – azt hajtogatta, hogy versenytárgyaláson vette meg a cég az ingatlant. Amikor pedig – okát tudakolva – azzal szembesítettük, hogy kereste az eladás után a lakókat, hosszan hallgatott, majd azt mondta, nem kereste őket.
