A pártelnökségről már vasárnap éjjel lemondott Vona Gábor, a Jobbik első embere, de hétfőn este bejelentette azt is, hogy nem indul a következő, tisztújító elnökválasztáson, és nem veszi át a parlamenti mandátumát sem. Vona ezt a Jobbik elnökségi ülése után a saját Facebook-oldalán jelentette be.
„A 2018-as választási eredményért a Jobbik miniszterelnök-jelöltjeként egyszemélyi felelősséget vállaltam. Mivel a választási győzelem nem valósult meg, tartottam a szavam”
– írta Vona Gábor, s azt ígérte: mindent meg fog tenni azért, hogy a Jobbik közössége még erősebbé váljon, de tizenkét év után nem elnökként. Megköszönte a támogatást annak a több mint egymillió embernek, aki a pártra szavazott. Nekik azt ígérte: a Fidesz kétharmada ellenére is folytatják a küzdelmet egy biztonságos, élhető, szabad és igazságos Magyarországért.
Vona már korábban kilátásba helyezte, hogy lemond, ha nem a Jobbik nyeri a választást. Vasárnap éjjel az eredmények ismeretében fel is ajánlotta a lemondását. A jelek szerint a párton belül számítottak rá, Toroczkai László alelnök hétfőn a Facebook-oldalán azt írta: „Vona Gábor megbukott, de a Jobbik él. Ha azonban Vona Gábor úgy gondolja, hogy nem végleg bukott meg, s a lemondás is csak látszólagos lesz, azzal kivégzi a Jobbikot.”
Sneider Tamás, a párt másik alelnöke erre nyílt levelében azt üzente párttársának: a mostani helyzetben az, hogy a nyilvánosság előtt üzenget, „bajtársiatlan dolog”. Sneider szerint ma sokan csalódottak: „Hiába szavaztak közel kétszázezerrel többen a Jobbik jelöltjeire, hiába váltunk egyértelműen a legerősebb ellenzéki néppárttá, mégis sokan sírnak.”
„Minden politikusnak eljön a pillanat, amikor be kell látnia: nincs tovább. Vona Gábornak ez most jött el: tisztelet érte, nem mindenki képes erre. Embertelen támadásokat kellett elviselnie az utóbbi időszakban. A tegnapi nappal nem javultak a XXI. századi politika esélyei Magyarországon. A kép valahol egy távoli galaxisban készült” – reagált Facebook-bejegyzésben Schiffer András a Jobbik elnökének visszavonulására.
Mint írta, habár világnézetileg távol állnak egymástól, mindig kölcsönös tisztelet jellemezte a viszonyukat. Az egykori LMP-s hozzátette, hogy akkor sem tartotta Vona Gábort nácinak, amikor az általa vezetett párt amúgy vállalhatatlan módon beszélt, uszított embercsoportok ellen.
