Üres sörösüveget lóbáló férfit kérdezünk a Tisza-parton fekvő Dombrád peremén, hogy merre találjuk a kompot. Kicsit akadozik idegenvezetőnk nyelve, de megértjük az útbaigazítást.
– Egyébként jár a komp? – kérdezzük.
– Jár az, persze, kétóránként. Most van három óra, úgyhogy hatkor megy a következő – jön a furcsa válasz, de nem csodálkozunk, mert a Dombrádot Cigánddal összekötő komppal kapcsolatban nem ez a legérdekesebb. Hanem az, hogy ez a 16 millió forintnyi uniós forrásból, a szárazföldi létesítményekkel együtt összesen mintegy 100 millió forintból létrejött beruházás valójában teljesen felesleges.
Persze a kompnak szép hagyományai vannak. Már az 1784-es feljegyzések szerint működött komp Nagycigánd és Dombrád között. Később pontonhíd, illetve előbb kézzel, drótkötél segítségével húzott, majd az 1980-as évektől már motoros komp biztosította az átkelést a Tiszán. Egyes források szerint 1990-ig, mások szerint 1994-ig. Utóbbi évszám fontos a két település életében, ugyanis ekkorra készült el a II. Rákóczi Ferenc Tisza-híd, amely összekötötte Cigándot a Dombráddal szomszédos Tiszakanyárral.
A kompot a híd tette okafogyottá, hiszen Dombrád és Tiszakanyár nagyon közel van egymáshoz, mindössze öt kilométer választja el a két települést. Minderről azt olvashatjuk a cigándi séta programtábláján, hogy a híd „felépülésével a Bodrogköz elszigeteltsége nagymértékben csökkent, az állandó átkelési lehetőség fel is számolta azt az évtizedes függést, ami a Tiszán való átkelés velejárója volt”. A komp olyannyira nem hiányzott senkinek, hogy a cigándi önkormányzat fel is parcellázta a révhez vezető utat.
Közel három évtizeddel később, 2017. május 26-án azonban a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium támogatásával újraindult a kompjárat Dombrád és Cigánd között. Az ünnepségen volt pálinka, néptánc, szalagátvágás és beszédek is. Oláh Krisztián, Cigánd polgármestere így fogalmazott:
„Wass Albert így vélekedett egykor: valahányszor valaki jót cselekszik ezen a világon, egy pillangó száll fel a levegőbe, és viszi a hírt a Jóistennek. Tisztelt miniszter úr, a mai napon az ön pillangója repült fel a magasba!” – célzott a mögötte álló Seszták Miklósra.
„Nagyon sok embernek nagy álma volt, hogy újra át tudjanak járni a Tiszán – jegyezte meg az NFM vezetője – Például a dombrádi polgármester asszonynak, Kozmáné Kasza Veronikának és Oláh Krisztián polgármester úrnak is ez volt az álma.”
A zsibongó átadót azonban csendes hétköznapok követték, nyári hónapok ide, turistaszezon oda. Amikor mi mentünk megtekinteni a kompot, akkor például nem is közlekedett: egy fő tartózkodott a fedélzeten, és ő is pecázott. Sajnálkozva jegyezte meg, hogy nem tud minket átvinni Cigándra, mert a komp üzembe helyezéséhez két ember kell. Majd felcsillant a szeme.
– Gyalog vannak? Mert akkor át tudom vinni magukat!
– Hogyhogy? – kérdeztük meglepve.
– Hát ezzel ni! – mutatott a komp mellett veszteglő csenevész ladikra.
– De mi autóval vagyunk – válaszoltuk szomorúan. Mire elmagyarázta nekünk, hogy akkor merre találjuk a tiszakanyári hidat. Nincs messze, mondta megnyugtatólag.
– Ha ilyen közel van ide híd, akkor minek ide ez a komp?
A kompos válasza előtt széttárta a kezét, széles, de kényszeredett mosolyra húzta szét ajkait, becsukta a szemét, majd mindkét tenyerével a combjára csapva kezdett bele a válaszba. – Hát azt kérdezzék az Országházban, fent Pesten.
– Miért, ott dőlt el ennek a kompnak a sorsa?
– Hát, erre nem mondok inkább semmit.
– Sokan járnak ezzel a komppal amúgy?
– Nem. Van, hogy egy nap 800 forint a bevételünk összesen.
Megnéztük az árakat, egy autót 500, egy személyt 100, egy kisteherautót 800 forintért, egy lovaskocsit ugyanennyiért visz át az álommegvalósító rév. A kerékpár és a motorok szállítása ingyenes.
– De olyan is van, hogy napokig nem jön senki.
– Ennek fényében most komolyan: tényleg kell ez a komp ide?
– Tudja, olyan ez, mint a felcsúti kisvasút. Érti már?
Értjük. A révész hasonlata azért is frappáns, mert épp Dombrádig közlekedett Nyíregyházáról az a kisvasút, amelynek a leállását követően egyik felújított mozdonyát Felcsútra szállították át, és van, hogy ugyanúgy nem szállít senkit napokig, ahogy a dombrádi komp.
Nem csoda, hogy mindez a hatóságoknak és a Mahart Passnave-nak is feltűnt. Úgy tudjuk, július 31-én meg is jelentek a révnél a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság emberei Szolnokról, és leállíttatták a kompot. Birtokunkba került az akkor készült hatósági ellenőrzési jegyzőkönyv, amelynek tanúsága szerint az átkelőhelynek nem volt érvényes üzemeltetési engedélye. Az ezt bizonyító határozat száma mellé azt írták az ellenőrzést végzők: folyamatban van. A dokumentum más érdekességet is tartalmaz. Üresen maradt például jó néhány kérdés mellett a rubrika. Nem tudni, hogy „a létesítményt az engedélyben foglaltak szerint üzemeltetik-e”, „rendelkezik-e érvényes partterületi-használati engedéllyel”, „a létesítmény üzemeltetője eleget tett-e a meghirdetési kötelezettségnek”, „megfelelő-e a hajózást irányító jelek állapota”. Azt ellenben tudni, hogy kikötői eszközök, mentőeszközök nincsenek rendben, hiányosak a figyelmeztető táblák, nem volt dokumentálva a baleset- és tűzvédelmi oktatás, nincs rendben az előírt tűzoltó berendezés, valamint a tűz- és búvárszivattyú. Ezek után a komp mégis megkapta az ideiglenes engedélyt.
Kérdéseinket feltettük Dombrád és Cigánd polgármesterének, illetve Seszták Miklósnak, ám ez ideig hiába vártuk a választ.