A közgazdasági zsenik, akikre tényleg érdemes lenne rábízni az országot

Az a szörnyű „matolcsyzmus”.

Fotó: Mohai Balázs Forrás: MTI

Amikor 2010-ben színre lépett a második Orbán-kormány, a Vörösmarty téren rendezett eredményvárón visszafogottan ünnepelt a tömeg. Orbán Viktor beszédéből kiderült miért: „élete legnehezebb feladataként” jellemezte az akkor még előtte álló időszakot. A gyurcsányi, kis híján államcsődöt hozó ámokfutást néhány éves konszolidációs folyamat, majd egyre erőteljesebb gazdasági felemelkedés követte. Orbán Viktor, Matolcsy György, Varga Mihály többször is elmondta akkortájt – és azóta is –, mit miért csinálnak.

A frissen ellenzékivé vált kórus azonban csak azt hozta, ami lényének valója: a „sztárközgazdászok” és „jaj de szakértők” naponta vizionálták az Orbán-kormány bukását, az általa irányított gazdaság bedőlését, „elhibázott gazdaságpolitikáját” fenntarthatatlannak ítélve. (Emlékeznek még az IMF kipaterolására?) S teszik mind a mai napig, mit sem törődve a valósággal, az eredményekkel, a számokkal és a felminősítésekkel.

Megjósolta már az államcsődöt Kopits György, aggódott miatta Bokros Lajos, „súlyos károktól” tartott Király Júlia, prognosztizálta a véget Róna Péter, s maga Veres János vetítette előre, hogy „meginog Orbán hitele”. A lassan feledésbe merülő Kis János arról értekezett 2012-ben, hogy „nem lesz más megoldás, mint új és új megszorítások”.

Közben meg egyre csak rájár a rúd a „matolcsyzmust” kiáltókra.

Nem elég, hogy az a fránya magyar gazdaság töretlenül ível felfelé, a Standard & Poors után mára a Fitch is javította Magyarország adósságbesorolását.