Nem úri huncutság, hanem egy súlyos betegség a játékfüggőség

Magyarországon becslések szerint körülbelül háromszázötvenezer szerencsejáték-függő él, további csaknem kilencszázezren pedig már a függőség kapujában vannak. A hivatalos önkorlátozás lehetőségével évente jellemzően még csak néhány ezren élnek, addig pedig, hogy a szakemberek segítségét kérjék a leszokáshoz, alig néhány százan jutnak el.

Magyarországon becslések szerint körülbelül háromszázötvenezer szerencsejáték-függő él, további csaknem kilencszázezren pedig már a függőség kapujában vannak. Fotó: 123RF

A fiatalember ötödik hete tiszta, és reméli, hogy jelenlegi menyasszonya és az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet addiktológiai osztályának munkatársai segítségével ez az állapot tartós is marad.

Alex egyike annak az évi harminc-negyven szerencsejáték-függőnek, akik önként vállalkoznak arra, hogy részt vesznek az OPAI nyolchetes Minnesota-programjában.

A Minnesota-modell egy Amerikából származó bentlakásos terápiás program, ami túlnyomórészt saját élményű, felépülésben lévő önkéntes és/vagy fizetett munkatársakat alkalmaz. Itt azonban, szemben az általános Minnesota-programokkal, a terápiát professzionális szakemberek – pszichiáterek, szakpszichológusok, addiktológiai konzultánsok – irányítják.

Magyar Minnesota

A részleg vezetője, Tremkó Mariann klinikai szakpszichológustól megtudjuk: a Minnesota-részlegen általában a sportfogadókat, a kaszinóba járókat, közülük is inkább a negyven év alattiakat kezelik, akik jellemzően fér­fiak.

A részleg ugyan 15 ágyas, de a nyolchetes programban részt vevők csak harmada-negyede szerencsejáték-függő, a többiek alkoholproblémával küzdenek, bár nem ritka az átfedés is a két halmaz között.

Mivel a szenvedélybetegségnek ez a formája gyökerében, eredetében, dinamikájában nem tér el más addikcióktól, ezért is lehet ugyanazzal a módszerrel és helyen kezelni – magyarázza ­Tremkó Mariann.

Tóth András, a részleg vezető pszichiátere ezt azzal egészíti ki, hogy minden függőség egy kóros viselkedésmintára ­vezethető vissza, arra, hogy a függő nem tudja normális úton kielégíteni valamilyen teljesen hétköznapi emberi vágyát (nem talál más módon megnyugvást vagy éppen izgalmat, képtelen oldani a feszültségét), hiányoznak a megküzdési stratégiái.

Csak itt a pótszer nem közvetlenül, hanem a cselekvés által közvetve hat az agyra, annak segítségével a játékos kiléphet ebből a világból, amíg játszik, addig csak a rulettasztal vagy a játékgép létezik, a problémák megszűnnek, éppúgy, mint az alkohol vagy a drog hatása alatt. A terápia abban segít, hogy a páciens legyen nyitott az új élmények befogadására, a világ egyéb dolgaira is az adott szer helyett.

– Nem lehet eléggé hangsúlyozni – húzza alá a pszichiáter –, hogy miként az alkoholizmus vagy a kábítószerezés, a kóros szerencsejáték-függőség is betegség, nem rossz szokás vagy akaratgyengeség. Ezt még néha az orvoskollégáknak is meg kell magyarázni, volt háziorvos, aki úgy utalt be hozzánk pácienst, hogy a diagnózisában az szerepelt: „úri huncutság”. Pedig a túlzásba vitt, kóros szerencsejáték a betegségek nemzetközi osztályozásában is önálló kóddal szereplő állapot.

Tremkó Mariann hozzáteszi: a nyolchetes programot átlagosan körülbelül a jelentkezők háromnegyede csinálja végig, és nagyjából hatvan százalékra tehető azok aránya, akik a terápiát követő egy évig józanok maradnak. Tóth András pedig azt hangsúlyozza, hogy a szenvedélybetegségekből nem lehet meggyógyulni. Akár egy cukorbetegnek, a függőknek is élethosszig gondozniuk kell a saját betegségüket.

A diabéteszeseknek állan­dóan ügyelniük kell a vércukorszintjükre, a szenvedélybetegeknek pedig a teljes absztinencia a felépülés egyedüli útja.

Egyre több a függő

Alex története és a szakemberek is egyértelműen alátámasztják: a Szerencsejáték Zrt. hirdetéseiben, weboldalán szereplő figyelmeztetés, miszerint a túlzásba vitt szerencsejáték függőséget okozhat, nem üres beszéd.

Olyannyira nem, hogy a cég honlapján meg is találhatók mindazok a lehetőségek, amelyekkel a már segítségre szoruló szerencsejátékosok élhetnek.

Számuk pedig nem kevés: a társaság legfrissebb reprezentatív felmérése szerint Magyarországon a 15 évesnél idősebbek négy százaléka szerencsejáték-függő, 10 százalékuk pedig a függőség kapujának tekinthető mérsékelt rizikófaktorú kategóriába sorol­ható. Ez azt jelenti, hogy körülbelül négyszázezren nem tudnak meglenni szerencsejátékok nélkül, és ez majdnem további csaknem kilencszázezer embernek jelent még problémát.

A kutatás azt is kimutatta, hogy már a 15–17 év közötti fiataloknál is négy százalék a függők aránya, és a veszélyeztetetteké esetükben az átlagosnál is magasabb, 14 százalék.

A Szerencsejáték Zrt. immár negyedik alkalommal végezte el a szerencsejáték-függőséggel kapcsolatos vizsgálatot, és ez alapján egy emelkedő tendencia látszik: 2009-ben 1,2, 2012-ben 2,6, 2015-ben 1,3, 2018-ban pedig 4,3 százalék volt a függők aránya.

Az is egyértelmű, hogy a függők leginkább 30–49 év közötti férfiak, akik alapfokú végzettséggel rendelkeznek, leginkább községekben laknak, és rosszak az anyagi körülményeik. Jellemző még rájuk, hogy nagyobb arányban és gyakrabban élnek más, függőséget okozó élvezeti cikkel, legyen az legális vagy illegális (alkohol, dohány, nyugtatók, marihuána stb.).

A veszélyeztetettek vagy a már kóros játékfüggők absztinenciáját segíti a hivatalos önkorlátozó nyilatkozat, ami 2016 januárja óta tehető a Nemzeti Adó- és Vámhivatal formanyomtatványán.

Aki ezt kitölti, az tulajdonképpen a saját bejutását akadályozza meg a játékkaszinókba és kártyatermekbe, és nem tud regisztrálni az ­online kaszinók oldalain vagy ott kiköthet egy költési limitet. Az önkorlátozó nyilatkozat egy-, három- vagy ötéves időtartamra szól.

A Szerencsejáték Felügyelet tájékoztatása szerint 2016. január 1. és 2019. május 13. között 795 önkorlátozó nyilatkozatot vett át a hatóság, csak idén már 103-at, és a dokumentumok nagyrészt hosszú távú, tehát öt éve szóló önkéntes játékmegvonásról tanúskodnak. Önkorlátozásra az egyes játékszervezőknél is van lehetőség három, illetve hat hónapra, illetve egy vagy két évre, és ugyanaz a személy egy éven belül akár egymás után többször is nyilatkozhat.

A legtöbb, 2016 óta több mint 13 ezer nyilatkozatot a kaszinók bűvköréből szabadulni szándékozók tették, de a kártyatermektől is 271 alkalommal kérték rövidebb-hosszabb időre kitiltásukat játékosok. Mindemellett a bíróság is kiadhat korlátozó végzést: a játékosvédelmi nyilvántartásban ez év május 10-én több mint 15 ezer olyan ember neve szerepel, akiket a bíróság cselekvőképességüket teljesen vagy részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezett.

Játék határokkal

Az Ökumenikus Segélyszervezet a Szerencsejáték Zrt. támogatásával 2012 óta már 35 iskolában és tanodában tartott prevenciós osztályfőnöki órákat és klubfoglalkozásokat a kóros szerencsejáték-függőségről. A Játék határokkal program részeként a felső tagozatos és középiskolás diákok és pedagógusaik rendhagyó osztályfőnöki órák és szabadidős klubfoglalkozások során dolgozzák fel a függőség problémáját, valamint keresnek alternatívákat a szabadidő tartalmas eltöltéséhez. A kezdeményezéshez a közelmúltban kiírt pályázattal további 12 közép-magyarországi iskola csatlakozhat és nyerhet el egyenként nyolcszázezer forintos támogatást. A pályázatokat május 27-ig várják. A nyertesek a támogatásból többek között megvalósíthatják saját szakembereik képzését és szabadidős eszközöket is vásárolhatnak, hogy két osztály számára prevenciós oktatást tartsanak a 2019/2020-as tanévben.