– Huszonkét nappal ezelőtt bekövetkezett a legnagyobb polgári hajókatasztrófa. A Hableányt hét másodperc alatt maga alá gyűrte a Viking Sigyn, és a Duna medrének a mélyére szorította. A mentésben ezer rendőr, közel 274 szolgálati jármű, helikopterek, drónok, a Honvédelmi Minisztérium, a Terrorelhárítási Központ, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a vízimentők, a polgárőrök és az önkéntes segítők vettek részt. A katasztrófában 25 fő elhunyt, három eltűnt, és mindössze hét ember életét sikerült megmenteni – emlékeztetett Pintér Sándor tegnap beszédében, kiemelve, hogy a munka nem ért véget, hiszen a katasztrófához vezető minden egyes részletet fel kell deríteni.
– Részvétemet fejezem ki a hozzátartozóknak, a Koreai Köztársaság vezetőinek, de amellett, hogy fejet hajtunk az elhunytak előtt, el kívánom ismerni azoknak a munkáját, akik részt vettek a mentési feladatok bármelyikében – folytatta a miniszter, aki összesen negyvenhat főnek Bátorságért Érdemjelet és Rendkívüli Helytállásért Érdemjelet adományozott, köztük a Szökőár Kft. búvárainak, a Havária Katasztrófaelhárító Közhasznú Egyesület Petőfi Mentőcsoport búvárainak, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság hajós szolgálat kapitányának, a mentésben részt vevő hajósoknak, a fedélzeten szolgáló alkalmazottaknak, a Terrorelhárítási Központ vezetőinek, a Clark Ádám úszódaru kapitányának, valamint a Budapesti Vízirendészeti Rendőrőrs szolgálatban lévő vízirendészeinek.
A Rendkívüli Helytállásért Érdemjel arany fokozatát vehette át Kálmán Barbara, a Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság rendőr őrmestere is, aki munka után, egy barátnőjével hajózott, amikor a Hableány felborult.
– Egy hajón beszélgettünk a barátnőmmel – ami egy harmincfős külföldi turistacsoportot vitt –, amikor elhangzott rádión, hogy „Ember a vízben!”. Ekkor kezdődött az őrület – kezdte Kálmán Barbara. – A turistahajó a tragédia pillanatában az Olimpiai park környékén járt. Felmentünk a kormányállásba, ott már látszottak a mentőgyűrűk és az emberek is. A hajó elejére siettünk, ahol oldalt két hölgyet vettünk észre, de nem értük el őket csáklyával sem. A hajó hátuljába rohantam, majd korláton kívül elkaptam egyikük kezét. Végül a hajó matróza segített kiemelni a nőt. Másnap reggel tízig a baleset helyszínén maradtam segíteni – idézte fel a mentés körülményeit, majd hozzátette: – Nem ez volt az első mentésem, tavaly július 1-jén szereltem fel, ősszel volt egy vízbe ugrásom, szintén hajóról, két főt mentettem ki.
