„Egy cég akkor is sikeres lehet, ha minden munkatársa fogyatékos”

Amíg egy hétköznapi vendéglátóhelyen a legfontosabb a vendég, addig a Hegyvidéki Ízlelőben a cél az, hogy a dolgozóknak teljes életet biztosítsanak és – életükben talán először – hasznosnak érezzék magukat. A családbarát étteremben dolgozó fogyatékos emberek fájdalmat nem ismerve, minden egyes nap azért küzdenek, hogy dolgozhassanak, és végre ők szolgálják ki az ép embereket.

Az étterem egy hónapja kezdte meg működését az önkormányzat épületében Fotó: Teknős Miklós

Az úgynevezett fehérmosogatóban Klári vezet körbe, aki gyorsan meg is tanít arra, hogyan kell húszszázalékos oldatot készíteni a tökéletes mosogatáshoz. Amíg az arányokat mutatja, kiderül, néhány év múlva már ő is konyhai kisegítőként szeretne majd dolgozni. Hosszú távú terveinek bemutatását a vendégtérből érkező mosatlan tányérok szakítják félbe:

– Első a munka – mentegetőzik, és magamra hagy. Közben megállás nélkül érkeznek a rendelések, a konyhafőnök egyik kezével tálal, a másikkal a krumplipürét tökéletesíti, miközben a kollé­gáit irányítja.

Reggel hatkor kezdődik a munka, de valójában már előző nap délután nekifognak az előkészületekhez. A zöldségeket például meghámozva, vákuumozva tároljuk, hogy mindig legyen tartalékunk

 – magyarázza György, aki nem először dolgozik fogyatékos emberekkel. A séf korábban a Semmelweis Egyetem konyháját igazgatta, ahol a kollégák húsz százaléka volt megváltozott munkaképességű, és naponta háromezer adag ételt készítettek.

Ott tanultam meg, hogyan lehet velük csapatként dolgozni és mindenkinek megtalálni azt a feladatot, amelyikben ügyes tud lenni. Ugyanakkor mellettük tanultam meg értékelni az életet is. Látni, hogy minden nap meg kell küzdeniük azért, hogy bejárhassanak, hogy dolgozhassanak, vagy egyáltalán elfogadják őket, tiszteletre méltó

 – sorolja, miközben tekintete végigfut a segítőin.

Amíg a vendégek jóízűen ebédelnek és a kollégák lázasan dolgoznak, Mészáros Andrea a kezdetekről mesél, vagyis arról, hogy a vendéglátóhely nyitásának gondolata még az egyetemi évek alatt fogalmazódott meg benne, amikor Hollandiában tanult egy szemesztert.

Ez a kilencvenes évek közepén történt, akkoriban a gyermekbántalmazással foglalkoztam. Egyszer azonban a tanárom meghívott egy étterembe, ahol csak fogyatékosok dolgoztak. Megdöbbentem, mert az egész olyan természetes volt, s ámulva figyeltem, mennyire ötletes dolgokkal hidalták át a képességek és szükségletek közötti hiányokat.

A külföldi élményeket végül néhány évre a fiókjába süllyesztette, de a fogyatékos emberek támogatása már a pályája elején irányadó lett. Eleinte ugyanis a Kék Madár Alapítvány által próbált segíteni az elhelyezkedésben a fogyatékos embereknek, de folyamatosan falakba ütközött.

– Sokszor megkaptam a cégektől, hogy bár nagyon szép és jó, amit mondunk, de a nyereségesség miatt nem tudnak fogyatékos embert alkalmazni – fogalmaz Mészáros Andrea.

A hazai kudarcok és a Hollandiában tapasztaltak aztán egyre inkább megerősítették abban: az alapítvány készen áll arra, hogy létrehozzanak egy társadalmi vállalkozást és tartós munkát biztosítsanak azoknak, akik nem tudnak integráltan állást találni a nyílt piacon.

– Több cégvezető kategorikusan elutasító volt a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásával kapcsolatban. Be akartam bizonyítani, hogy egy vállalat akkor is lehet sikeres, ha minden munkatárs értelmi fogyatékos. Egyiküket például elhívtuk ebédelni a szekszárdi étterembe, hogy ő maga adhasson választ arra a kérdésre: lehet-e egy kerekesszékes felszolgáló? Mire jóllakott, a válasza is egyértelmű igen volt. Ezzel együtt olyan vezetővel is tárgyaltunk, aki úgy fogalmazott, nem szívesen megy olyan helyre, ahol a fogyatékos nyála belecsorog az ételbe – nyilván ez nem történik meg egyik vendéglőnkben sem –, majd egy bank VIP-rendezvényén, ahol mi szolgáltattuk a cateringet, a szóban forgó illető láthatta, hogyan dolgozik a csapatunk.

Másnap felhívott, hogy szeretne elnézést kérni, mert lenyűgöztük, és nem is gondolta, hogy fogyatékos emberekkel ilyen színvonalon működhet a vendéglátás. Ő azóta a törzsvendégünk lett 

– idézte fel Mészáros Andrea.