23°C Ottó 2022. július 2. 
A jogalkotók a tartós ápolást végzők időskori támogatásának szabályozásakor, 2017 végén úgy látták, hogy aki legalább húsz évig saját háztartásában gondozta súlyosan beteg, fogyatékos gyermekét, megérdemli, hogy időskorában külön juttatást kapjon, hiszen két évtizeden át nagy terhet vett le az állami szociális ellátórendszerről.
Az érintettek ez idő alatt ugyanakkor munkát nem vagy csak részlegesen vállalhattak, így nagyon kevés öregségi nyugdíj illeti meg őket, vagy egyáltalán nem jogosultak rá. A súlyosan beteg gyermeket ápoló szülőket már a rendszerváltozás előtt, a hetvenes-nyolcvanas évektől megillették bizonyos kiegészítő juttatások, de ezek részlegesek voltak, s utóbb gyakran megváltoztak. A szociális igazgatásban bonyolult, szerteágazó szabályozás jött létre, amelyen a szakembereknek sem könnyű eligazodniuk.
A 2017 végén elfogadott, alapvetően segítőkész paragrafusokról a gyakorlatban kiderült, hogy olyan feltételeket írtak elő, amelyeket a szülők egy része nem tudott teljesíteni. Mindezek miatt a múlt évben számos per indult, s a kérdés végül – több bírói kezdeményezés nyomán – az Alkotmánybíróságon (AB) kötött ki. Az AB a nyári szünet előtt döntést hozott a tartós ápolást végzők időskori támogatásáról.
A nemrégiben közzétett határozatból arra lehet következtetni, hogy az alkotmánybíráskodás a legutóbbi időkben tapasztalt óvatos attitűd helyett alkalmasint inkább vállalja az aktivista megközelítést. A jogszabályt ugyanis jogértelmezés útján lényegében kijavították. Az ügy nem mindennapi jellegére utal, hogy a 15 tagú testület hét különvéleménnyel, 8:7 arányban határozott.
Az alkotmánybírák többsége – a tavalyi jogszabály és az alaptörvény rendelkezéseire utalva – mindenesetre úgy ítélte meg: a lényeg az, hogy aki húsz éven át szinte önfeláldozó módon otthon ápolja súlyosan beteg, fogyatékos gyermekét, nyugdíjas korában megérdemli a havi ötvenezer forintos állami támogatást. A döntésből ugyanakkor kiviláglik, a két évtized hosszú idő, s ezt figyelembe véve a pénzt a szociális hatóság és végső soron a bíróság nem ítélheti meg bemondás alapján, a gondoskodást bizonyítani kell.
Eddig mindezt az idős szülő csak olyan dokumentummal tehette meg, amely azt igazolta, hogy annak idején bizonyos szociális, családügyi támogatásokhoz, ellátásokhoz is hozzájutott. Az AB határozatából arra lehet következtetni, hogy a jogosultságot megállapító hatósági, bírósági eljárásban mostantól adott esetben a lakcímkártyától az orvosi igazolásig és a nyugdíj-igazgatóság kimutatásáig számos irat felhasználható bizonyítékként.
Újdonság, hogy – a határozat szerint – jogosult lehet a tartós ápolást végzők időskori támogatására az a szülő is, aki két súlyosan beteg gyermekét gondozta összesen húsz esztendeig.
A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége üdvözölte a jogértelmező döntést. Közleményében Kovács Ágnes elnök felhívta rá a figyelmet: azok a szülők, akiknek a kérelmét eddig elutasították, most ismételten megkereshetik az illetékes kormányhivatalt.
