Elítélték a hajléktalangyilkos fiú anyját

A Tatabányai Járásbíróság 1 év 11 hónap, 3 év 6 hónap időtartamra felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki arra a 39 éves tatabányai nőre, akinek nagyobbik fia agyonvert két hajléktalant. A hatóságok — eddig példátlan módon — megvizsgálták, hogy mi vezetett a vérengzéshez, és megállapították, az anyja elhanyagolta a fiát és veszélyeztette fejlődését.

M. Apolló rendőrkézen. Nem egyedül bűnhődik Fotó: MTI/Mihádák Zoltán

A vádirat hangsúlyozza, hogy az anya egyáltalán nem foglalkozott a nagyobbik fiúval, nem biztosított neki szeretetteljes családi hátteret, ezért egyre rosszabb lett közöttük a viszony, ami fokozódott a kisebbik testvér megszületése után. Az asszony a csecsemő gondozását Apollóra bízta, ám sokszor becézgette a kicsit, nem kis lelki fájdalmat okozva ezzel a nagyobb testvérnek.

Az akkor négy hónapos babát egyszer úgy etette a nő, hogy a cumisüveget párnával támasztotta ki, amíg ő dohányzott, közben hibásan kötötte be a babakocsiba, ezért a kisfiú kiesett a járdára.

Egy alkalommal a tatai tóban is megfürdette, amitől annak bőrén kiütések jelentek meg. Ekkor a gyámhatóság védelmébe vette a gyereket. Apollónak csak egy melegítője és egy pólója volt, amit egész héten viselt, és maga mosta a ruháit. Nem volt iskolatáskája, műanyag szatyorban hordta a felszereléseit, az anyja nem járt szülői értekezletre, fogadóórára sem.

Az asszony a kisebbik fiú óvodájában szintén nem vett részt szülői értekezleten, fogadóórákon, az anyák napi ünnepségeken nem jelent meg, sőt kétszer a nagyobbik testvér ment el helyette.

Az anya többször bántalmazta Apollót, esetenként azért, mert a rábízott feladatot nem az elképzelése szerint végezte el, illetve a verések alkalmával gyakran ordított, trágár kifejezéseket használt. A felsorolt példák alátámasztják, hogy az anya viselkedése jelentős mértékben hozzájárult a gyilkosságot elkövető idősebb fiú személyiségének torzulásához.

A nyomozás során kiderült, hogy M. Apolló jól ismerte áldozatait, jobban érezte magát közöttük, mint otthon, hiszen emberi módon viselkedtek vele. A láthatóan elhanyagolt fiúról városszerte azt tartották, szereti a hajléktalanokat, így tettét nemcsak a kegyetlen végrehajtás miatt fogadták az emberek megdöbbenéssel. A fiú a gyilkosság napján késő este ért haza, az anyja kizárta a lakásból, így visszament abba a parkba, ahol a fedél nélküliek éltek.

Ekkor történt a kettős gyilkosság, az egyik áldozatot addig rugdosta, amíg csak mozgott, a csontjai összetörtek, leszakadt a lépe, megrepedt a mája, azonnal meghalt. A fiú ezután a másik alvó hajléktalanhoz lépett, és hasonló brutalitással végzett vele.

Végh József kriminálpszichológus szerint négyéves korunkig kialakul a szülők iránti érzelmi kötődés, ami nagyban meghatározza a további fejlődésünket. A negatív érzelmi kötődés negatív irányba befolyásolja a fejlődésünk másik meghatározó időszakát, a serdülőkort.

A magatartásbeli problémák jelzik, hogy a gyerek fejlődése rossz irányú. A tatabányai gyilkosság kapcsán a szakember úgy vélte, a fiú azokat bántotta, akik fontosak voltak neki. Az adott szituációra, hogy anyja kizárta a lakásból, nem volt helyes válasza. A magatartászavar következtében áldozattá akart válni, ha már az anyja semmibe vette, s amihez a kegyetlen tettet találta meg eszköznek.

Elítélték érte, így saját felfogása szerint már áldozat, az anyjának pedig igaza lett, semmi emberré vált. Fiatal felnőtt korát rácsok mögött fogja tölteni, és eldől a hogyan tovább is.

Amennyiben bűnösnek tartja magát, és rögzül benne, hogy megbűnhődik tettéért, szabad emberként visszailleszkedhet a társadalomba, ám ha ennek ellenkezője rögzül benne, s úgy fogja fel, hogy nem követett el bűnt, csak áldozat, elfogadja a börtönben megtanult bűnözői létet, nem sok jó vár rá.

A fedél nélküliek előbb barátaivá, majd áldozataivá váltak az elkövető fiatalkorúnak
Fotó: MTI Fotó: Manek Attila

Németh Zsolt kriminológus nem emlékszik hasonló büntetőjogi ítéletre, mint amit M. Apolló anyja ellen hétfőn meghoztak. Mint mondta, Pécsett polgári bíróság hozott egy olyan ítéletet, ami nyomokban hasonlít a tatabányai büntetőjogi ítélethez. Évekkel ezelőtt Kaposvárott két fiatalkorú barát a harmadik társukat belefojtotta egy tóba. A tettesek a közelmúltban szabadultak.

Az áldozat idős szülei polgári peres eljárásban nem vagyoni kár megítéléséért indítottak eljárást ellenük, mivel egyetlen gyermeküket, egyetlen támaszukat ölték meg. A polgári bíróság 4-4 millió forint kártérítést ítélt meg nekik, kimondva, hogy sérültek az alaptörvény II. cikkében foglaltak, miszerint: „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”