Kütyük nélkül élték túl az öt napot

Több mint kétezer gyerek vehetett részt idén a Magyar Honvédség táboraiban 32 helyszínen 72 turnusban. Idén is népszerű volt a várpalotai túlélő tábor, amelyet látványos paintballos harci bemutatóval zártak a diákok.

A Bakonyban paintballfegyverrel, védőfelszereléssel szimuláltak harci helyzetet a gyerekek Fotó: Havran Zoltán

Bátorság, hűség, kitartás – hirdeti a felirat a Magyar Honvédség várpalotai helyőrsége, a Bakony Harckiképző Központ gyakorlóterén. A jelmondat megválasztása nem véletlen, hiszen a szavainak kezdőbetűi megegyeznek az objektumban működő alakulat nevének kezdőbetűivel, de természetesen megfogalmazzák a katonaélet legalapvetőbb követelményeit is, amit a nyár folyamán iskolás gyerekeknek is megpróbálnak megtanítani a katonák. Több honvédelmi tábort is rendeztek itt a Honvédelmi Minisztérium támogatásával, a múlt héten például 12-15 éves diákok vehettek részt egy ilyen, egyhetes programon. A zárónapon a szülőknek is tartottak egy kis bemutatót a várpalotai lőtéren az itt elsajátított ismeretek egy részéből. A Kossuth laktanyától egy idő után köves földútra jut, aki meg akarja közelíteni a bemutató helyszínét, az út mentén nyílt mezőkön állnak a tüzéreknek készült célok, itt a hadgyakorlatok idején harci járművek járnak, rakéták süvítenek, igazi éleslövészet folyik.

A mostani bemutató azonban békés, bár látszólag nem, a gyerekek paint­ballfegyverekkel, védőfelszerelésben szimulálnak egy harci helyzetet. A történetük szerint egy terepjáróval érkezik a helyszínre egy járőr, amelyet megtámadnak a környező bokrok rejtekéből. A járőrözők biztonságos fedezékbe vonulnak a gépjárművük mögé és viszonozzák a tüzet, majd gyors reagálású erőt hívnak segítségül, akik segítik a bajba esett társaikat. Ezt követően a segítők egyik járművel megkerülő manővert hajtanak végre, és leküzdik az ellenséget, majd füsttel fedezik a visszavonulásukat. Érkezik egy katonai mentőjármű is, ahol egy „sérültet” is ellátnak. A gyerekek tökéletesen hajtják végre a gyakorlatot, paint­ballsorozatok árasztják el a terepjáró oldalát, ami teljesen besárgul a festéklövedékektől.

– A tábor természetesen nemcsak ilyen feladatokból állt, hanem alapvetően a katonai túlélési technikákat sajátíthatták el a gyerekek – tudjuk meg Kopasz Csaba főhadnagytól, a tábor vezetőjétől. A program első napjaiban azokra az ismeretekre fektették a hangsúlyt, amelyeket a gyerekek a szabadban tudnak hasznosítani, megtanulták például a tűzgyújtási, csomókötési technikákat, a menedéképítést, a pontos tájékozódás módszereit és a csapdakészítés fortélyait is. Összesen negyven gyerek vett részt a táborban, akiknek a napirendjét úgy állították össze, hogy az egy hét együttlét alatt ugyanazt éljék át, amit egy katona a mindennapjai során. A nap az ébresztő után a reggeli tornával kezdődött, majd a zászlófelvonást követte egy alaki foglalkozás és a reggeli, ezt követően vonultak el a gyerekek a foglalkozási helyekre, ahol este nyolcig eltöltötték az időt. Az utolsó napok egyikén úgynevezett vizsgát is tettek a táborlakók, amelyben szerepelt ausztrál, tiroli és lajhármászás, paintballgyakorlat és elsősegélynyújtás is.

A Bakonyban paintballfegyverrel, védőfelszereléssel szimuláltak harci helyzetet a gyerekek
Fotó: Havran Zoltán

Fárasztó, de tartalmas időtöltést találtunk a gyerekeknek – jegyzi meg a főhadnagy. Mint mondja, a tábornak hétköznapi haszna is volt, pél­dául nem használták a digitális eszközöket, amelyekhez a mai fiatalok szinte hozzá vannak nőve. Kopasz Csaba tapasztalatai szerint sok a visszatérő gyerek, és ez reményt adhat arra, hogy sok fiatal a katonai pályát választja majd a résztvevők közül. A tábor azonban nem csak ezért hatékony, ha a hazatér innen valaki, akkor általában más mentalitással kezd el otthon is viselkedni. A szülők jelzései szerint a gyerekeknek – hosszabb rövidebb ideig – jobban megy, hogy rendet rakjanak a szobájukban, még el is mosogatnak maguk után, ami a mai világban nem csekélység.

Az egyik legkiválóbban megfelelt táborozó a dombóvári Igali Zita volt, akinek természetesen a paintball tetszett a legjobban, de mit elmondta, a közösségi összetartás is fontos tapasztalat volt neki, sok barátot szerzett. Zitának a barátnője beszélt a táborról, így elhatározták, hogy kipróbálják magukat – meséli a kislány édesanyja. Igali Zsoltné szerint annyira erős volt a döntésük, hogy maguk oldották meg a regisztrációt is, a szülőknek már nem lehetett ellenvetésük. Zita a harmadik gyermek a családban, nem akadályozná meg, ha katona szeretne lenni, de erről még korai lenne dönteni, bár ő is egyenruhás szervezetnél, a vasútnál dolgozik – mondta el az anyuka.

A szintén tizennégy éves, szegedi Kovács Balázs idén már az ötödik honvédelmi táborban vett részt. Ez nem véletlen, hiszen a katonai pályára szeretne menni, ezért is akart megismerkedni a laktanyai élettel. Az édesapja katona Hódmezővásárhelyen, az ő példáját szeretné követni. – Ez a tábor megtanít mindenre, attól kezdve, hogy miként kell rendet tartani odáig, hogy a legelhagyatottabb helyzetben, hogy éljünk túl, hogyan építsünk táborhelyet, hogyan szerezzünk élelmet, vizet – mondja el a tapasztalatokról. Balázs volt hagyományőrző, túlélő, harcos, sport táborban, jövőre pedig kipróbálná a repülős- és a hajóstábort is. A mostani táborozásnak azonban vége a számára, ahogyan a többi gyereknek is, akik ünnepélyesen „obsitot”, vagyis búcsúajándékokat vehettek át Vokla János ezredestől, az MH Bakony Harckiképző Központ parancsnokától.

A HM tájékoztatása szerint idén a Magyar Honvédség 32 helyszínen 72 turnusban várta ötnapos táboraiba a fiatalokat. A táborokba összesen mintegy 2200 helyet hirdettek meg. Tábo­raik népszerűségét mutatja, hogy a szentesi búvártáboruk például a meghirdetéstől számítva három és fél óra alatt betelt. A 12–15 éves korosztály táborai a tavaszi meghirdetés után körülbelül egy hónap alatt beteltek.