Titkosszolgálati megrendelésre végezhették ki Seres Zoltánt

Több leszámolásos ügy megoldásában is kulcsszerepe lehet az évek során Portik Tamás által titkon rögzített hangfelvételeknek, amelyek – mint ismert – a Fenyő-gyilkosság nyomozása során kerültek elő nyolc különböző helyről, köztük Németországból, illetve a Farkasréti temetőből. Az egyik ilyen Seres Zoltán kivégzése. Április 11-én volt húsz éve, hogy Tahitótfaluban egy motor utasa egy AK–47-esből 15-20 lövést adott le menet közben a vállalkozó Bentley-jére. A volt sportoló és olasz üzlettársa egyaránt életét vesztette. A hátsó ülésen utazó tolmács, meglátva a motorral előző gépfegyverest, lebukott az ülések közé, így megúszta a vérengzést.

Serest az éjszakai életben a főleg volt KGB-sekből verbuválódott, Szemjon Mogiljeviccsel – közismert nevén Szeva bácsi – egy időben Budapestre érkezett orosz–ukrán maffiacsoport magyar katonai vezetőjének tartották. Szeva bácsit az FBI az USA-ban elkövetett banki csalások miatt körözte, hazánkban soha nem indult eljárás ellene. Egyik itteni helytartója, Leonyid Stecura, akit Tolikként ismertek az éjszakai életben, állítólag őrnagyi rangú titkosszolgálati tiszt volt, az ő katonai főnöke lett Seres.

Itt érdemes felidézni, hogy Mogiljevicset a volt szovjet utódállamok polgárai­ból összeállt Vörös Maffia egyik főnökeként jellemezte az amerikai igazságszolgáltatás. Még 1991-ben magyar feleségével érkezett Budapestre, ahol magyar állampolgárságot szerezve 1995-ben le is telepedett. Hatósági ­forrásaink szerint meghatározó szerepe volt az olajszőkítési ügyben, amely nem csupán Magyarországon okozott milliárdos adókieséseket, hanem Csehországban és Szlovákiában is. Volt titkosszolgálati és hatósági körökből tudható, hogy Szeva bácsi 1993-ban szövetkezett – volna – a Moszkva környéki szolncevói bandával a volt szovjet utódállamokban lopott műkincsek kereskedelmére. Egy prágai vendéglőben találkozott a szoln­cevóiak csehországi főnökével és embereivel, ám lerohanta őket a cseh rendőrség, mivel a szolncevóiak állítólag le akarták lőni Szeva bácsit.

Ekkor kitört a háború a volt KGB-sek között. Több forrás – hatósági és volt olajos – is arról beszélt, az egykori KGB-sek találták ki az egész olajbűnözést, amihez például Magyarországon a politikai „felvilágot” is megnyerték. Így lett például hazánkban pártpolitikai program a halasztott vámfizetés lehetősége a fűtőolaj behozatalára, illetve hogy megkülönböztettek fűtőolajat és dízelolajat, előbbi jóval olcsóbb volt, bár minőségre egy és ugyanaz mindkettő. A fűtőolajat a pozsonyi Slovnafttól az orosz–ukrán volt titkosszolgák felügyeletével hozták be főleg MSZP-sekhez köthető cégeken keresztül. Ilyen volt a Karl Imre nevével fémjelzett ETL, ami fő beszállítója volt a Portik Tamás és bűntársai által vezetett Energol Rt.-nek. Az olajat a volt szovjet laktanyák föld alatti tartályaiban tárolták, és itt is szőkítették, azaz savval kicsapatták az olajba kevert színezéket.

A vállalkozó kocsijára húsz éve egy motoros merénylő adott le sorozatot egy AK–47-esből
Fotó: MTI/Mihádák Zoltán

Ekkoriban már a maffia benne volt a politikában és viszont. Katona Béla, Horn Gyula titokminisztere találta azt mondani 1994-ben, hogy megtörtént a hídverés a szervezett bűnözés és a politika között.

A prágai és a budapesti orosz–ukrán maffiafőnök összetűzése tehát konkrét leszámolásokba torkolt, s egyes források ennek tudják be például Stecura katonai vezetőjének, Seres Zoltánnak a likvidálását is. Csakhogy nem olyan egyszerű a képlet, Seres ugyanis nem csak a prágai vagy éppen a dunaszerdahelyi orosz–ukrán maffiának lehetett útjában, hanem az energolosoknak, sőt akár a magyar titkosszolgálatoknak is. A volt KGB-sek ugyanis élénken működtették céljaik érdekében a volt állambiztonsági embereket a ténylegesen működő titkosszolgálatokban. Ez utóbbiak Szlovákiában a Rohác-féle vonalon kapcsolódtak a maffiákhoz, hazánkban pedig a katonai titkosszolgálatokat említik, mint aminek köze lehetett az olajbűnözés zászlóshajója, az Energol létrehozásához és működéséhez.

Seres mindenesetre az NBH-tól tartott a legjobban. Halála után néhány nappal barátja, Tasnádi Péter a Gyárfás Tamás-féle Nap-kelte vendégeként két verziót említett. Az egyik szerint alvilági csoportok ölik egymást, a másik szerint a kivégzéseket maga az állam és az NBH rendelte meg. Az egykori keresztapa csak évekkel később mondta el, hogy Seres halála előtt két héttel kereste fel őt, és arra figyelmeztette, hogy „vigyázzon nagyon”, mivel az NBH emberei meg akarják ölni őket. Nem sokkal ezután, 1999. április 12-én aztán Seres Zoltánt és olasz üzlettársát profi módon kivégezték.

A húsz év alatt nem került elő olyan adat vagy bizonyíték, hogy a magyar titkosszolgálatok bármelyikének is köze lett volna Seres halálához. Az azonban kiderült, a szlovák titkosszolgálathoz, a SIS-hez több szálon is kötődő Jozef Rohác megpróbálta felrobbantani a volt ökölvívót. Mágneses pokolgépet rakott 1997. június 3-án Seres ­dúralumínium alvázú Bentley-jére a XVIII. kerületben, ám a bomba leesett róla.

Az nyilván nem véletlen, hogy a merényletkísérletre azután került sor, hogy 1997 áprilisában elfogták Portik Tamás energolos igazgatótársait, Drobilich Gábort és Ferencsik Attilát, Portikot pedig körözni kezdték. Maga Rohác pedig az embereivel az Energol nagykőrösi olajtelepét védte fegyveresen. S talán nem mellékes az sem, hogy a Bentley-t egy nagy értékű Mercedesszel egyetemben Seres nem egy kereskedésben vásárolta, hanem Portiktól vette el üzleti tartozás címén.