Folytatódik az 1956 utáni megtorló perek feltárása

A Kúria, a Legfőbb Ügyészség és a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) vezetői közös szándéknyilatkozatot írtak alá az 1956-os forradalom és szabadságharcot követő megtorlás feltárásáról a Kúria épületében, kedden.

Budapest, 1957. február 20. Gyöngyösi Miklós vallomást tesz a Fõvárosi Bíróságon a Tóth Ilona orvostanhallgató (a padon j) és bûntársai ellen folytatott perben. Mindkettejüket halálra ítélték és kivégezték. MTI Fotó: Vigovszki Ferenc Fotó: Vigovszki Ferenc

Darák Péter, a Kúria elnöke, Polt Péter legfőbb ügyész és Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke a 2014-ben indult kutatómunka folytatásáról állapodott meg. A szándéknyilatkozat rögzíti, hogy a kutatás a forradalmat követő büntetőperek rendszerezett feltárására, az igazságszolgáltatást felhasználó megtorlás irányítóinak, végrehajtóinak, illetve mártírjainak bemutatására irányul. A kutatás célja az áldozatok előtti tisztelgés és a kommunista diktatúra bemutatása, a múlttal való őszinte szembenézés.

A szándéknyilatkozat aláírásához kapcsolódó tudományos konferencia köszöntőjében Darák Péter méltatta az intézmények közti sikeres együttműködést, és kiemelte a kommunista idők feltárásának fontosságát, illetve a kutatás nehézségeit.

Polt Péter rámutatott: három évtized telt el a rendszerváltás óta, de még mindig nincs kiegyenlítve minden adósság. Amíg ki nem derül, mi hogyan történt, és nem kapnak elégtételt az áldozatok, „nem dőlhetünk hátra” – jegyezte meg.

A legfőbb ügyész emlékeztetett: a rendszerváltás után nyomban felmerült az igény a törvénytelenségek orvoslására, de a jog akkor még nem volt erre mindenben alkalmas.

Az 1945 utáni törvénysértő perekben a vádak és ítéletek államvédelmi kontroll alatt álltak, a védelem pedig formális volt. Azok a perek nem voltak valós eljárások, a jog alapvető értékeit sértették. Az elfogulatlan, pártatlan ítélkezés feltételei hiányoztak. Volt olyan gyilkosság miatti elítélés, ahol még azt sem rögzítették, kit, hol, mikor öltek meg. Akkoriban filmgyári dolgozókat ítéltek el, mert tudósítottak az '56-os eseményekről. S volt olyan orvos, akit azért ítéltek el, mert gyermekbénulás elleni oltást követelt a gyerekeknek, és büntetésének letöltése után sem helyezkedhetett el orvosként – idézte fel Polt Péter.

A NEB által vizsgált, kivégzéssel zárult '56 utáni megtorló perek mintegy felében még hátra van a semmisségi eljárás – fűzte hozzá a legfőbb ügyész.

Földváryné Kiss Réka előadásában elmondta: 2014 és 2018 között az 1956 utáni kivégzéssel zárult megtorló pereket dolgozták fel. Összesen 126 ilyen perben 231 halálos ítéletet hajtottak végre. A kutatások a megtorlás rendszerére, az irányítók, végrehajtók, illetve áldozatok bemutatására irányultak. Negyven kutató 12 levéltárban és törvényszékek irattáraiban mintegy 110 ezer oldalnyi peranyagot tekintett át. Kutatták 865 vádlott, mintegy 750 nyomozó, 166 ügyész, 60 tanácsvezető bíró, 207 népbíró, népi ülnök életpályáját.

Akik az '56 utáni megtorlásokban részt vettek, azok sokszor a puhuló diktatúra biztos támaszai maradtak akár az 1980-as évekig is – jegyezte meg a szakember.

A kutatás következő fázisában a tíz éves vagy annál súlyosabb szabadságvesztéssel záruló 1956 utáni megtorló perek vizsgálata következik – mondta a NEB elnöke.