Szanyi Tibor: Az ellenzéki stratégia teszi szalonképessé a Jobbikot

Nem utasítaná vissza az elnöki posztot, és ha tehetné, újradefiniálná az MSZP ars poeticáját, az idő ugyanis már túllépett a jelenlegi alapokmányaikban foglaltakon — mondta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Szanyi Tibor. A szocialista párt alelnöke úgy véli, a pártját bíráló, nagy vihart kavaró leveleit azok címzettjei szivárogtathatták ki, de beszélt arról is, hogy nem tagadja meg Hunvald Györgyöt, akinek szerinte a legnagyobb nimbusza van Erzsébetvárosban. Szanyi kijelentette: baloldali értékrend helyett az MSZP-t jó ideje már a pragmatizmus jellemzi, pedig mára olyan kicsinnyé vált, hogy igazán megengedhetné magának a markáns ideológiai képviseletet.

Az alelnök a neoliberális kapitalizmus ellenfeleként határozná meg a szocialista pártot Fotó: Mirkó István

– Nemrég indult útjára Igen névre keresztelt mozgalma, ami a korábban beharangozottakhoz képest nem radikális baloldali, hanem inkább egy ökoszerveződés. Vörösről inkább a manapság népszerű zöldre váltana?

– Számomra ez a történet konkrétan 2009. január 9-én kezdődött, amikor a Népszavában közzétettem egy tanulmányt Balra, magyar! címmel, aminek az alcíme A pazarlás szégyen! volt. Lényegében már ekkor megfogalmaztam azokat az okokat és megoldásokat, amelyek miatt a mozgalom most elindult. Igazából a helyzet érett be. Ma a radikális bal csak zöld tud lenni. Tíz évvel ezelőtt a szakértők szerint az emberiségnek még „csak” másfélnyi Földre lett volna szüksége az életvitele folytatásához, mára ez a szám 2,3 lett. Konszenzus van abban, hogy az emberiség 2030-ig rendelkezhet a saját sorsa felett, azaz tizenegy évünk van arra, hogy a klímadominó ne boruljon ránk. Éppen most olvastam egy cikket arról, hogy a szezonális zöldségek ára az egekben van, aminek a teljesen hektikus időjárás, a klimatikus viszonyok az elsődleges okai. Triviális példának tűnik, pedig azt bizonyítja, hogy mára teljesen tönkrement az a típusú mezőgazdaság, ami eddig működött. Nyakunkon a baj, ég az Amazonas, a szibériai erdők, ehhez képest idehaza – egyes civileket leszámítva – pártpolitikai szinten senki nem foglalkozik érdemben a kérdéssel.

– Ha valóban nem politikai, akkor milyen céljai vannak a mozgalomnak? Megmentik az emberiséget?

– A cél nem a túlélés, hanem az életben maradás, az alkalmazkodás. Ez maga a politika. Ezt a világ nagyobb részén már felismerték, és mi azt szeretnénk, hogy ebből a magyarság is kivegye a részét. Nyilván nem a Kárpát-medencéből mentjük meg a bolygót, de olyan szaktudásunk van pél­dául a vízgazdálkodás területén, ami az egész világ számára hasznos lehet. A fogyasztásra épülő neoliberális kapitalizmus viszont felzabálta a természeti erőforrásokat, a mozgalmunk ezért óhatatlanul rendszerkritikus, azaz antikapitalista. Azt üzenjük, hogy ha az ipar és tőke a felelős a környezetszennyezés kilencvenöt százalékáért, akkor ennek társadalmi következmé­nyeiért legalább ilyen arányban vállalják a felelősséget is.

– Beszéljünk egy kicsit közelebbi eseményekről. Három levele is nyilvánosságra került, amelyekben belterjes, a maradék koncon marakodó, degenerált klubnak nevezte az MSZP-t. Miért tagja még mindig a pártnak?

– Én is sokat gondolkozom ezen. Különösen azért, mert ezt a három levelet nem a nyilvánosságnak írtam, mégis kikerült a médiába, ami megkérdőjelezi a diskurzus komolyságát. Mivel a harmadik levelem címzettjei mindössze húszan lehettek, arra kell gyanakodnom, hogy a szenzáció ­miatt valaki az elnökségből szivárogtathatott. Persze a konkrét forrást vagy forrásokat a befogadó szerkesztőségek ismerik pontosan. Végül persze nem is bánom, hogy az MSZP-ről szóló gondolataimat megismerték az emberek. Egyébként olyan ez kicsit, mint a házasság. 1998-ban léptem be a pártba, ami akkor mind létszámában, mind szellemiségében egy egészen más közösség volt a mostanihoz képest. A kérdés számomra az, hogy azokhoz ­legyek-e lojális, akik ilyen-olyan okok miatt elhagyták az MSZP-t, vagy azokhoz, akik itt maradtak. Valahogy még mindig hiszek abban, hogy talán van esélyünk a változásra.

– A történelmi kudarcot hozó EP-választás után milyen eredményre számít az önkormányzati megméretésen?

– A nagyvárosokat leszámítva a polgármester- és képviselőjelöltek nyolcvan vagy több százaléka pártoktól független civil, ezért a választás eredményét inkább szimbolikusnak tartom. Sokkal inkább foglalkoztat, hogy az ellenzék „egy az egy ellen” stratégiája miatt elmossuk a pártok közötti különbségeket, amivel a legnagyobb bajom az, hogy ezáltal szalonképessé tesszük a Jobbikot. Tudok róla, hogy sokan hasonlottak meg azért, mert szocialistaként vagy egyáltalán demokrataként egy jobbikos javára kellett visszalépniük.

Az alelnök a neoliberális kapitalizmus ellenfeleként határozná meg a szocialista pártot
Fotó: Mirkó István

– Erzsébetvárosban Hunvald Györgyöt szorították ki a DK polgármesterjelöltje, Niedermüller Péter kedvéért, akinek semmi köze a kerülethez. Ellenzéki szavazóként kit támogatna, az összellenzéki Niedermüllert vagy a függetlenként induló Hunvaldot?

– Nem fogom Hunvald Györgyöt megtagadni pusztán azért, mert sötét, füstös szobák mélyén valakik úgy döntöttek, hogy kihátrálnak mögüle. Nem akarok jogászkodni, de szerintem őt méltatlanul hurcolták meg, az pedig tény, hogy Gyuri évtizedek óta a kerületben él és dolgozik, mindenki ismeri, emlegeti, a legnagyobb nimbusza neki van, ráadásul még van pár nap a jelölések lezártáig.

– Mindenesetre az EP-választás után Gyurcsány Ferencék váltak az ellenzék vezető erejévé, és elsősorban az MSZP rovására. Hogyan lehetséges, hogy a liberális, kozmopolita DK vonzóbb a baloldali szimpatizánsok számára?

– Rögzítsük, hogy itt új szavazókat csak a Fidesz szerzett és nyert, de nagyon. A baloldalon viszont nemcsak baloldaliak keresik a helyüket, olyannyira nem, hogy még a Fidesznek is vannak zavarba ejtően baloldali ízű tételei. A DK egy kapitalizmusbarát, időnként a baloldalra kikacsintó, de nem baloldali párt. Ha esetleg vettek is el tőlünk szavazatokat, annak nem ideo­lógiai okai voltak, egyszerűen ügyesebbek voltak nálunk. Egy innovatív, jó jelölttel és lényegében ugyanazzal a programmal álltak ki, mint mi, amit megtoldottak az Európai Egyesült Államok gondolatával. Jelentsen ez bármit is, mindenesetre alkalmas hívószónak bizonyult. Megjegyzem, hogy a DK-nak gigamennyiségű pénze volt a kampányra, még a kistelepüléseken is százával-ezrével voltak plakátjaik, míg az MSZP-nek alig. Ehhez rengeteg pénzre, aktivistára volt szükségük, és egy kicsit csiklandós módon jegyzem meg, engedélyre is. Összességében viszont úgy látom, hogy a DK a liberális hajlamú szavazókat tudta aktiválni, ez vezetett a Momentum előretöréséhez is.

– Az önkormányzati választás után tisztújító kongresszust tart az MSZP. Indul az elnöki székért?

– Nem tervezem, ám ha sokakban felmerülne, hogy „volt már mindenféle elnökünk, most a balos Szanyi kéne”, akkor nem ugranék el a feladat elől.

– Ha így történne, mi lenne az első intézkedése?

– Újradefiniálnám az MSZP ars ­poeticáját, az idő ugyanis már túllépett a jelenlegi alapokmányainkban foglaltakon. A neoliberális kapitalizmus ellenfeleként kellene meghatározni magunkat a már említett fenntarthatóság, életben maradás céljával kiegészítve, de természetesen nem távolodhatunk el a rendszerváltás óta máig megoldatlan szociális kérdésektől sem. A baloldali értékrend helyett az MSZP-t jó ideje már jobbára a pragmatizmus jellemzi, pedig mára olyan kicsinnyé váltunk, hogy igazán megengedhetnénk magunknak a markáns ideológiai képviseletet.