Az ítélőtábla közleménye szerint a fiatal férfi a középiskola elvégzését követően nagyapja gazdaságában dolgozott Kakucson. Az áldozattal az általános iskolából ismerték egymást, a vádlottnak már akkor megtetszett a lány; 2013-ban a vádlott szeretett volna közelebbi kapcsolatba kerülni vele, azonban a lány a közeledését többször is elutasította.
2016. március 5-én hajnalban a vádlott felvette a lányt gépkocsijával egy budapesti szórakozóhelynél, és elindultak hazafelé. Útközben a nagyapja tulajdonában álló földterületen lévő kőriserdőbe vitte, ahol vadászkésével 12-szer megszúrta a lányt, aki belehalt sérüléseibe.
A Budapest Környéki Törvényszék 2018. október 17-én a vádlottat előre kitervelten és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és mellékbüntetésül 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban 25 év kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott enyhítésért, védője a tényállás részbeni megalapozatlansága, továbbá téves minősítés miatt, valamint enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta és az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.
A Fővárosi Ítélőtábla úgy találta, hogy „az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás részben megalapozatlan, mert a bűncselekmény előre kiterveltségére, a vádlott indítékára és személyiségszerkezetére vonatkozóan a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem tárta fel kellő mélységben”. A másodfokú bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy a vádlott előre elhatározta volna a sértett megölését.
Ezzel együtt azt is megállapította – az orvosszakértői vélemények alapján -, hogy a cselekmény egyébként is kifejezetten embertelen végrehajtási módja megalapozta a különös kegyetlenséggel történő elkövetést, mint az emberölés minősített esetét.
A táblabíróság az előre kiterveltség hiányára és a vádlott fiatal felnőtt korára, valamint „acting out jellegű személyiségszerkezetére” (mely ugyan kóros elmeállapotként nem volt értékelhető, de a cselekmény elkövetését megkönnyíthette) figyelemmel úgy ítélte meg, hogy nem szükséges a törvény teljes szigora, a büntetési célok elérését az életfogytig tartó szabadságvesztés helyett határozott időtartamú szabadságvesztés is kellően biztosítja.
