Kovács Zoltán: A kommunizmusnak nincsenek hősei, csak áldozatai

Az államtitkár elmondta: kötelességünk az áldozatokról évről évre, napról napra megemlékezni, hiszen ha nem ezt tesszük, „a legalapvetőbb bűnt, a mulasztás bűnét követjük el”.

A kommunizmusnak nincsenek hősei, csak áldozatai – jelentette ki a Miniszterelnöki Kabinetiroda nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkára a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja alkalmából, hétfőn Budapesten.

Kovács Zoltán a szovjet megszállás áldozatainak III. kerületi emlékművénél tartott eseményen azt mondta: kötelesség az áldozatokra évről évre, sőt napról napra emlékezni, hiszen ha nem ezt tesszük, a legalapvetőbb bűnt, a mulasztás bűnét követjük el. Emlékezés nélkül nem lehet büszke, integráns, a maga hagyományaihoz ragaszkodó ás azokhoz magát következetesen tartó közösségeket építeni – hangoztatta.

Az életének 99. évében, hétfő hajnalban Budapesten elhunyt Horváth János volt fideszes országgyűlési képviselőről, a nácizmus és a kommunizmus elleni küzdelem ikonikus alakjáról többször is megemlékezve az államtitkár hangsúlyozta, hogy a legnagyobb mulasztás, amit egy ember, egy nemzet saját magával szemben elkövethet az az emlékezés elmulasztása. A legtöbb országot érintő, legkegyetlenebb diktatúra, a kommunizmus világszerte több mint százmillió halottat hagyott maga után, csak Magyarországon több mint 800 ezer embert érintett hátrányosan – idézte fel.

Kovács Zoltán emlékeztetett rá, hogy 1953-ban ezen a napon 1500-an térhettek haza a kényszermunkából, politikai száműzetésből. Az államtitkár a jelenre térve arra figyelmeztetett, hogy a kommunizmusnak megágyazó alapideológia sok helyen a magát nyugatinak és felvilágosultnak tartó világban reneszánszát éli. Példaként említette, hogy az Európai Bizottság leköszönő elnöke, Jean-Claude Juncker Karl Marx-szobrot avatott tavaly májusban Németországban. Kovács Zoltán úgy fogalmazott: a mi dolgunk, hogy az emléknapokon, és amikor csak tehetjük, emlékezzünk azokra, akik életüket, egzisztenciájukat, családjaikat áldozták fel egy szebb magyar jövő reményében.

Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban Volt Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének elnöke arról beszélt, hogy az idők végezetéig kötelességünk emlékezni és emlékeztetni.