Börtönben tartották volna a gyermekeit kivégző győri férfit

A büntetés-végrehajtási intézet javaslata ellenére helyezték feltételes szabadlábra H. Gábort, aki a hétvégén meggyilkolta két gyermekét, majd öngyilkosságot követett el – értesült lapunk. Forrásunk az ügy részletei és vitás kérdései mellett arra is kitért, hogyan működnek a börtönök, és hogy mi alapján döntenek a bíróságok a rabok sorsáról.

A Vas megyei büntetés-végrehajtási intézetben nem javasolták H. Gábor szabadon bocsátását Fotó: Kurucz Árpád

A H. Gábort fogva tartó büntetés-végrehajtási (bv.) intézet véleményének figyelmen kívül hagyásával döntött úgy a Szombathelyi Törvényszék, hogy az emberölés kísérlete miatt rá kiszabott ötéves börtönbüntetésének kitöltése előtt szabadlábra helyezi a férfit – értesült a Magyar Nemzet. A következmények ismertek: az elítélt vasárnap kioltotta két gyermeke életét, egynek valamiért megkegyelmezett, majd felakasztotta magát győri szállásán. Érdemes megjegyezni azt is, hogy nem ez volt az első, nagy vitát kiváltó döntése a Vas megyei bíróságnak: tavaly ugyanott döntöttek a Cozma-gyilkosság harmadrendű vádlottjának, Sztojka Ivánnak a feltételes szabadlábra helyezéséről.

– Az első kérdések, amelyek ilyenkor mindenkiben megfogalmazódnak, azok, hogy miért engedték ki; miért nem látták előre, hogy ön- és közveszélyes; valamint az, hogy ki viszi el ezért a balhét. Egyikre sem könnyű válaszolni – vetette előre az ügyet teljes mélységében nem ismerő, s ezért névtelenséget kérő igazságügyi forrásunk.

Ami a hétvégi tragédia előzményeit illeti, H. Gábort 2017-ben ítélték el, amiért egy évvel korábban kalapáccsal és egy snitzerrel nekiesett feleségének, és félrelépései miatt majdnem megölte a nőt. Az elmeszakértő véleménye szerint beszűkült tudatállapotban cselekedett, s ez „a terhére rótt cselekmény társadalomra való veszélyességének felismerésében, a felismerésnek megfelelő cselekvésben súlyos fokban korlátozta.” – A köznyelv több szemléletes fordulatot ismer erre, például: elborult az agya, leszállt rá a vörös köd. A beszűkült tudatállapotba került férfi tehát klinikai értelemben nem „bolond”, a pillanatnyi tudatzavara hatására viszont úgy viselkedik, mint „akinek elmentek otthonról”; ön- és közveszélyes lesz – mutatott rá forrásunk, hangsúlyozva: az ilyen elkövetők beszámíthatóak, és jellemzően nem szorulnak orvosi kezelésre, ezért nem is az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI), hanem általános rezsimű bv.-intézetben töltik a büntetésüket.

Az ítélet maga, folytatta, egyszerre szolgálja a társadalom védelmét és hivatott arra, hogy az elkövetőt ráébressze tette súlyosságára, társadalomellenességére, s ezen keresztül elvezesse őt a gyógyulás felé, ami ideálisan egy bűntől mentes, társadalmilag hasznos életet jelent. – A tengerentúlon a börtönök egyik megnevezése is erre utal, a correctional facility, magyarul javítóintézet – fűzte hozzá.

A Vas megyei büntetés-végrehajtási intézetben nem javasolták H. Gábor szabadon bocsátását
Fotó: Kurucz Árpád

Igazságügyi forrásunk kitért arra is, hogy az elítéltekkel börtönéveik alatt pszichológusok és az újabban reintegrációs tiszteknek hívott nevelők foglalkoznak. – Ez nem választás kérdése. Senki sem fogja megkérdezni a rabot, hogy „Akarsz róla beszélni?” – szögezte le, kiemelve, hogy a rendszerbe bekerülő elítéltek egyik első útja a börtönpszichológushoz vezet, aki végig kíséri őket a szabadságvesztésük ideje alatt. – Ez nem jelent feltétlenül napi vagy heti szintű találkozásokat, de általában eleget ahhoz, hogy a fogvatartott pszichés folyamatairól adekvát képet kapjon a büntetés-végrehajtás – mondta forrásunk.

A nevelők viszont egész idő alatt ott állnak az elítéltek mellett, s ugyancsak odafigyelnek a személyiségfejlődésükre, amiről jelentést is tesznek feletteseiknek. Ha valakit nem zártak ki a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből, az idő elérkeztével a büntetés-végrehajtási bíróhoz fordulhat, és kérvényezheti a szabadítását.

– A bv. bíró a bírósági szervezet része, éppúgy, mint aki az illetőt elítélte, ami azt is jelenti, hogy a törvényes kereteken belül szabadon dönthet a rab sorsáról. H. Gábor esetében például a bv.-intézet javaslatával szemben, a pártfogói véleményt és a férfi előadásait helyezte előtérbe. Furcsállhatjuk ezt, kritizálhatjuk, de a bíró intézkedése, a következményektől függetlenül, jogszerű volt. Ezt állapította meg másodfokú határozatában a Győri Ítélőtábla is, ahová az ügyészség fellebbezése miatt került a kérvény – fejtette ki forrásunk, aki egyébként a gyermekek anyjának szerepét tartja az ügy egyik legérdekesebb elemének.

A nő, aki időközben elvált H. Gábortól, a hírek és a Szombathelyi Törvényszék közleménye szerint rendszeresen látogatta a férfit a börtönben, s kiállt mellette abban a perben, amit az ügyészség indított ellene a szülői felügyeleti jog megszüntetése érdekében. Ennek a körülménynek a feltételes szabadságra bocsátás elrendelésénél is szerepe volt. A rendezett családi kapcsolatokra, az apa és gyermekei erős kötődésére a törvényszék és az ítélőtábla határozata egyaránt hivatkozik. Forrásunk a részletek ismeretének hiányában tartózkodott attól, hogy a bíróság döntését minősítse, általánosságban viszont arra hívta fel a figyelmet: a családon belüli erőszak áldozatai, azok, akik bántalmazó kapcsolatban élnek, gyakran nem tudnak elszakadni az agresszortól. Újra és újra megbocsátanak neki, hinni akarnak abban, hogy a legutóbbi pofon volt az utolsó. És olyan esetek is ismertek, sajnos, amikor a szülők szakítása torkollik tragédiába, mert az egyikük annyira ragaszkodik a gyermekeihez, hogy inkább megöli őket, és velük magát, semmint hogy elengedje őket a másik féllel.