2°C Taksony 2022. november 29. 
A magyar baloldal volt aktívabb az utóbbi húsz évben a különböző lejárató kampányok kiötlésében, és a személyes lejáratás módszereinek a tökélyre fejlesztése után nemrégiben az intim szférát felhasználó politikai támadásokat honosították meg a professzionálisan felépített Borkai-üggyel – állítják az általunk megkérdezett elemzők.
– Bár a politikának hagyományosan részei a különböző trükközések, cselszövések és egyéb ügyeskedések, a magyar politikai életben ehhez képest is új jelenségként tűnt fel az a személyes lejáratásra, karaktergyilkosságra építő stílus, amelyet – Gyurcsány Ferencnek a politikai színpadra lépését követően – a baloldal vetett be először a 2002-es országgyűlési képviselő-választás kampányában a Fidesz politikusai ellen – emlékeztetett Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet igazgatója, hozzátéve, a Ron Werberhez hasonló fizetett tanácsadók, kampányguruk alkalmazása mellett a kiszervezett, hamis pletykák írásos terjesztését is bevetette a baloldal.
– A politikai megrendelők jellemzően elhatárolódnak ezektől az irományoktól, ezért nehéz a felelősségre vonás még a kiáltó rágalmak esetében is. E módszer egyik iskolapéldája Kende Péter A Viktor című könyve, amelyben Orbán Viktor miniszterelnököt igyekezett hamis információk alapján kedvezőtlen fényben bemutatni a liberálisoknak segítő szerző – mutatott rá az elemző, aki ugyanebbe a kategóriába sorolta az olyan tudatosan terjesztett, hazug szóbeszédeket is, mint a párkapcsolati erőszak vagy a külföldi gyógykezelés mendemondája.
– A politikai ellenfél démonizálása mellett a tudatos félreértésre alapozott lejárató kampány is szerves része a balliberális politikacsinálásnak. Gyurcsány Ferenc maga vallott arról Debreczeni József róla írt könyvében, hogyan forgatták ki Kövér László szavait, amelyek a jelenlegi házelnök köteles beszédként elhíresült, 2002-es szónoklatában hangzottak el, és hogyan építették fel SMS-kampánnyá és tüntetéssé a Gyurcsány szerint sem agresszív vagy fenyegető beszédet – fejtette ki Mráz Ágoston Sámuel.
Az elemző szerint a baloldal arzenáljában visszatérő elem az apák vélt vagy valós bűneire építő offenzíva is: korábban Pokorni Zoltánt, a Hegyvidék fideszes polgármesterét, nemrégiben pedig Varga Judit igazságügyi minisztert próbálták a felmenőik tetteire hivatkozva támadni.
– Az utóbbi egy-két évben, az új ellenzéki politikusgenerációk megjelenésével további, korábban nem jellemző módszerek honosodtak meg a magyar közéletben. A Momentum és a Párbeszéd külföldi tréningeken kiképzett professzionális zavarkeltői az utcán és az Országgyűlésben egyaránt a látványos képek kedvéért igyekeznek rendőri beavatkozást kiprovokálni, egyebek mellett az úgynevezett színes forradalmak atyjának, Szergya Popovicsnak a módszereivel – fogalmazott az igazgató, aki e jelenségbe sorolta a köztelevízió székházában végrehajtott tavaly decemberi ellenzéki szabotázsakciókat is.
Kiszelly Zoltán politológus szerint a Borkai-ügy tálalásával a baloldal egy régi tabut is megsértett, nevezetesen az intim szféra politikai célból történő felhasználását. – A Kádár-rendszerben született közmegegyezés szerint a magánélet tabu, ez a politikusokra is érvényes volt. Borkai Zsoltnak, Győr korábbi polgármesterének a botránya kapcsán azonban nemcsak maguk a felvételek és videók jelentettek nóvumot, hanem ahogyan felépítették, időzítették és hazugságokkal feldúsították azokat egy mérnöki pontossággal megtervezett lejárató kampánnyá – fejtette ki az elemző.
Szavai szerint várhatóan nagyobb mennyiségben kerülnek nyilvánosságra a hasonló jellegű anyagok, ahogyan az utóbbi időben több politikusról is megjelentek ruhátlan képek és videók az interneten.
– Azonban ezek a felvételek előbb-utóbb unalmasak lesznek, a netezők ingerküszöbét csak a bűnügyekkel vagy egyéb erkölcstelenségekkel összefüggő anyagok érik majd el – prognosztizálta Kiszelly Zoltán. Ezzel összefüggésben megjegyezte: ha Gréczy Zsolt (DK) kizárólag a róla kikerült intim fotók tartalma miatt mondott le parlamenti mandátumáról, a tette politikailag nézve nem teljesen érthető – akármennyire is bizarrak a felvételek –, hiszen a tényleges vállalhatatlanságot csak a zaklatási vádak beigazolódása jelentené egy nem vezető pozíciót betöltő politikus esetében.
A politológus szerint nincsen messze, hogy a technika eszközeivel rendkívül élethű, a valós felvételektől gyakorlatilag megkülönböztethetetlen hamisítványok lesznek készíthetők.
– Ez várhatóan tovább emeli a hírfogyasztók ingerküszöbét, és a valós képekre építő szellemes, találó mémek irányába mozdíthatja el a politikai kommunikációnak ezt a szegmensét. Azonban továbbra is fontos marad, hogy egy-egy kompromittáló anyag mennyire képes rámutatni a támadott politikus személyiségének fonákjára, képes-e álszentként leleplezni az általa felépített imázst. Amennyiben nincs jelentős diszkrepancia a lejáratásra szánt képek és videók, valamint a politikus megszokott megnyilvánulásai között, akkor nagy valószínűséggel leperegnek róla a támadások – fejtette ki Kiszelly Zoltán.
