Ez a szimpátia, ez a szolidaritás azonban 1989 után hamar elpárolgott, ezért a „mi kötelességünk végre köszönetet mondani az antikommunista szabadságharc hőseinek”.
Lezsák Sándort méltatva felidézte: az ő kertjéből indult útjára a rendszerváltoztatás 1987 szeptemberében, amikor még gumibotoztak, lehallgattak és megfélemlítettek ezreket. Sőt, másokkal együtt pártot is alapított, amikor kevesebbért is súlyos büntetés járt. Részt vett és máig részt vesz az újra független demokratikus Magyarország politikai küzdelmeiben, elindította a népfőiskolai mozgalmat, a Mindszenty Társaság vezetésével pedig magára vállalta az egyik legnagyobb 20. század magyar hős ügyét – sorolta.
Lezsák Sándor a díj átvételét követően úgy fogalmazott: Petőfi Sándor számára „nemzeti liberális”, aki ki akarta terjeszteni a szabadságot. Ezzel szemben a „mai hamis liberálisok” ki akarják sajátítani a szabadságot, ez pedig nagy különbség – mondta.
Hozzátette: 1990 előtt bátorság kellett belehallgatni a Szabad Európa Rádióba, annak híreit továbbadni, csempészni leveleket, könyveket, kéziratot és gyógyszert, vagy szervezkedni. „Ma ahhoz kell bátorság, hogy kormánypártiak legyünk” – vélekedett Lezsák Sándor.
Hernádi Zsolt, a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója méltatásában hangsúlyozta, a két díjazott sokat tett a magyar szabadság kiharcolásáért. Szájer József életútja jó példa arra, hogy a szabadságot nem elég kivívni, annak fennmaradásáért minden nap szorgosan, tisztességesen és állhatatosan dolgozni kell – fogalmazott elvszerű és józan politikusként jellemezve a díjazottat.
Szájer József a díj átvétele után a szabadságról és az azt fenyegető mai veszélyekről beszélt, majd a magyarokat, a lengyeleket, a cseheket és a szlovákokat itt, Európa közepén a szabadság nemzeteinek nevezete.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!