Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter köszöntőjében úgy fogalmazott: „Lezsák Sándor és Szájer József nem csupán azért tett nagyon sokat, hogy Magyarország legyőzze a kommunista diktatúrát és a nemzeti függetlenség szabadság és felelősség egyensúlyával jellemezhető útjára lépjen, hanem azért is, hogy (...) szabadságunkat a magyar nemzet javára kamatoztassuk”.
A miniszter szólt arról: amikor 32 éve Lezsák Sándor hozzáfogott a lakiteleki találkozó megszervezéséhez, világosan látta a kor legfontosabb kihívásait. Személyes érdeme van abban is, hogy a találkozót olyan két és fél év követte, amely a magyar jövőért felelősséget érző magyar értelmiséget képessé tette arra a párbeszédre, együttműködésre és alkalmi összefogásra, amelyre a kommunista diktatúra leváltásához elengedhetetlen szükség volt.
Megjegyezte, hogy Lezsák Sándor diktatúrában és demokráciában, kisebbségben és többségben egyaránt ugyanazt képviselte: megőrizni egy évezredes állam és ennél is idősebb nemzet értékeit és hagyományait, és megismertetni azt a lehető legtöbb emberrel.
A miniszter Szájer Józsefről elmondta: ő volt az, aki már a kommunista diktatúra időszakában is a jog eszközével és a jogállam fikciójával harcolt az önkényuralom ellen, így kényszerítve ki a Fidesz jogi személyiségének elismerését.
Szájer József számára mindig is a magyar nemzet volt a fontos és nem a politikai hatalom. „Ezért képes az európai politika egyik legnehezebb közegében, a jogállami alapelveket a nyers politikai érdekek mentén egyre többször átlépő európai parlamentben kitartani” – fogalmazott Gulyás Gergely.
Schmidt Mária történész, a XXI. Század Intézet főigazgatója arról beszélt: a Petőfi-díjjal a közös jóért, a szabadságért tett erőfeszítést ismerik el. „Végső soron a bátorság, a megalkuvást nem tűrő kitartás példaképeit emeljük a magasba azért, hogy mindenhonnan jól láthassák őket”.
Azt mondta: tíz éve, a Petőfi-díj megalapításakor még „nem értettük, mennyire egyedül vagyunk itt Közép-Európában”. „Közel fél évszázadon keresztül azt hittük, hogy európai testvéreink a vasfüggöny túloldalán nemcsak látják gyötrődéseinket, küzdelmeinket, nemcsak velünk éreznek, de értik érzékenységünket, ezért velünk együtt fognak majd emlékezni áldozatainkra és hőseinkre”.