I. Társadalmi erő a kormány mögött – a rémhírterjesztőket szankcionálni kell
Nem véletlenül szankcionálja a Büntető Törvénykönyv a felelőtlen, vétkes, a köznyugalom megzavarására alkalmas szóbeli és tettleg megvalósuló cselekményeket.
Azt tapasztalhatjuk azonban, hogy egyes online médiumok, politikai pártok, és az előbbiekkel szorosan együttműködő, külföldről finanszírozott NGO-k az elmúlt napokban tudatos hangulatkeltéssel, a veszélyhelyzet szükségszerű bevezetése ellen hergelve a közvéleményt, a problémák túlzott felnagyításával, vagy éppen a hatósági intézkedések okszerűtlen kritikájával, a szabályszegőkre vonatkozó jogkövetkezmények bagatellizálásával hívták fel magukra a figyelmet.
E körben említhető az egyik közismert online híroldal írása, amely a gyermekükkel otthonmaradó szülők tömeges elbocsátását vetíti előre. A portál a Kirúghatják azt a szülőt, aki hétfőn az iskolabezárás miatt nem megy be dolgozni? című írásában azt fejtegeti, hogy az általuk megkérdezett szakértő szerint előfordulhat, hogy az iskola annak ellenére nem szervezi meg az ügyeletet, hogy azt egyes szülők kérvényezték. Ez esetben az sem egyértelmű – folytatódik a cikk – hogy a munkavállaló megtagadhatja-e jogszerűen a munkavégzést.
Itt érdemes rögzíteni: a járvány, illetve az amiatt hozott kormányzati intézkedések valószínűsíthetően nem állnak meg a munkaügyi bíróság előtt elbocsátási indokként. Ami a személyes megbetegedést illeti, a járványügyi okból fennálló keresőképtelenség jogszerű távollétet jelent, és a járványügyi intézkedés idejére táppénz jár – ha ennek egyéb törvényi feltételei fennállnak –, miután a munkavállaló ilyen esetben jogosan marad távol a munkahelyétől.
Sem a járvány, sem a rendelkezések nem mentenek fel senkit a törvények, szabályok betartása alól – sem a morális felelősség alól. Egyetlen munkáltató sem követhet el semmilyen jogsértést a rendkívüli helyzetre hivatkozva. Az oktatási intézményeknek ennek megfelelően végre kell hajtaniuk a kormány utasításait.
