Drákói szigort sürget a szakértő a köznyugalom megzavaróival szemben

Elengedhetetlennek tartom a magyar hatóságoknak a lehető leghatározottabb fellépését a visszaélésszerű, szándékos és a köznyugalom, illetve a közrend megzavarására alkalmas cselekményekkel szemben – olvasható Ifj. Lomnici Zoltán, a Századvég jogi szakértőjének írásában, amit az Origónak küldött. Szerinte itt már nem csupán morálisan kétségbevonható klikkvadászatról, politikai haszonszerzésről van szó, hanem az inkriminált megnyilvánulások alkalmasak lehetnek arra is, hogy fokozzák a pánikot és csökkentsék a magyar emberek életének megóvására irányuló védekező intézkedések hatékonyságát.

I. Társadalmi erő a kormány mögött – a rémhírterjesztőket szankcionálni kell

Nem véletlenül szankcionálja a Büntető Törvénykönyv a felelőtlen, vétkes, a köznyugalom megzavarására alkalmas szóbeli és tettleg megvalósuló cselekményeket.

Azt tapasztalhatjuk azonban, hogy egyes online médiumok, politikai pártok, és az előbbiekkel szorosan együttműködő, külföldről finanszírozott NGO-k az elmúlt napokban tudatos hangulatkeltéssel, a veszélyhelyzet szükségszerű bevezetése ellen hergelve a közvéleményt, a problémák túlzott felnagyításával, vagy éppen a hatósági intézkedések okszerűtlen kritikájával, a szabályszegőkre vonatkozó jogkövetkezmények bagatellizálásával hívták fel magukra a figyelmet.

E körben említhető az egyik közismert online híroldal írása, amely a gyermekükkel otthonmaradó szülők tömeges elbocsátását vetíti előre. A portál a Kirúghatják azt a szülőt, aki hétfőn az iskolabezárás miatt nem megy be dolgozni? című írásában azt fejtegeti, hogy az általuk megkérdezett szakértő szerint előfordulhat, hogy az iskola annak ellenére nem szervezi meg az ügyeletet, hogy azt egyes szülők kérvényezték. Ez esetben az sem egyértelmű – folytatódik a cikk – hogy a munkavállaló megtagadhatja-e jogszerűen a munkavégzést.

Itt érdemes rögzíteni: a járvány, illetve az amiatt hozott kormányzati intézkedések valószínűsíthetően nem állnak meg a munkaügyi bíróság előtt elbocsátási indokként. Ami a személyes megbetegedést illeti, a járványügyi okból fennálló keresőképtelenség jogszerű távollétet jelent, és a járványügyi intézkedés idejére táppénz jár – ha ennek egyéb törvényi feltételei fennállnak –, miután a munkavállaló ilyen esetben jogosan marad távol a munkahelyétől.

Sem a járvány, sem a rendelkezések nem mentenek fel senkit a törvények, szabályok betartása alól – sem a morális felelősség alól. Egyetlen munkáltató sem követhet el semmilyen jogsértést a rendkívüli helyzetre hivatkozva. Az oktatási intézményeknek ennek megfelelően végre kell hajtaniuk a kormány utasításait.

II. Az EU-döntéshozók lassú reagálása – támadó veszélyeknek való kitettségünk

Az Európai Bizottság erősen megkésve, március 16-án harminc napos beutazási korlátozás elrendelését javasolta az Európai Unió tagországainak a koronavírus terjedésének lassítására. Eszerint egy hónapig kizárólag azok léphetnének be harmadik országokból az EU területére, akiknek az esetében ez elengedhetetlen. Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke erről már tájékoztatta a G7-országok vezetőit.

Elszánt és erős határvédelem nélkül nincs Európai Unió; ez jelenleg Brüsszel részéről megosztott hatáskörként kezelt, és a schengeni külső határokon fellépő tagországokat hol szankcionálják (lásd például Magyarország esetében), hol viszont pártolják, sőt financiálisan is támogatják (mint utóbb Görögországnál).

Maradt az EU-védjegynek számító bizonytalankodó és ambivalens hozzáállás a döntéshozók részéről: a külső határok védelmére a Frontex-egységek bevetését elvileg az adott tagállam is kérheti, maga a Frontex pedig javaslatokat tehet. Így a némelykor egyenesen politikai „kisgömböcként„ viselkedő Európai Bizottság meglátására, nemegyszer lassúnak mutatkozó felmérőképességére van bízva, hogy egy külső határon van-e annyira gyenge a határőrizet, hogy az már esetleg a schengeni térség nemes vívmányait veszélyezteti.

A teljes cikket az Origo oldalán olvashatják.