Fotó: MTI/Faludi Imre
Szalkai Gábor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem munkatársa Gyimesbükk példáján keresztül azt üzente, hogy egy apró erdélyi hegyvidéki település hogyan próbál erényt kovácsolni a trianoni döntésből. A verdikt előtt Magyarország és Románia között mindössze négy vasúti átkelő volt – ezek közül a legkeletibb a gyimesbükki. A történelmi országhatár revitalizációja című előadásában Szalkai Gábor a kistelepülés 2008 óta tapasztalható, évről évre új eredményeket hozó kísérletét arra hozta fel példaként, hogy a történelmi országhatár településfejlesztési tényező lehet. A gyimesbükki apró vasúti őrház a Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb őrháza volt egykoron. 1897-ben épült, mindössze néhány méterre az egykori magyar–román határtól. 1920 után a román vasúttársaság tulajdonába került, majd 1940 és 1944 között a Magyar Államvasutak és a Magyar Honvédség használta. Később ismét a román vasúttársaság kezelésébe került, amely 1960-ban megszüntette az őrházi szolgálatot, így az épület egyre romosabb lett. A helyi iskola egykori igazgatója Deáky András – adományozók segítségével – megvásárolta az omladozó épületet, majd az önkormányzat tulajdonába adta. A felújítás, majd a 2008-as átadás után vasúttörténeti kiállításnak ad otthont.
A hely másik kiemelkedő látványossága lehet (lesz) a Rákóczi-vár, amelyet Erdély nagy fejedelme, Bethlen Gábor építtette 1626 körül. Az őrtoronyépítményt a 18. század elején II. Rákóczi Ferenc megerősíttette, ekkor kapta mai nevét. A várhoz valaha 134 lépcsőfok vezetett, ám ennek egy részét a vasútvonal építésekor lebontották, így mára 96 maradt. Ezt is rendbe hozzák, mint a helyi túlélés egyik jelképét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!