A párizsi béketárgyalásokon a magyar delegációt vezető gróf Apponyi Albert a történelmi Magyarország egységének fenntartása mellett érvelt. Az ország területe természetes földrajzi egység, amely szerencsés adottságainak köszönhetően harmonikus gazdasági együttműködést tesz lehetővé, emiatt egységes kormányzást kíván. A magyar állam ezeréves fennállása alatt bizonyította életképességét, évszázadokon át fontos szerepet játszott a térség stabilitásának fenntartásában, „biztosítva így Európa békéjét a keletről fenyegető közvetlen veszedelmekkel szemben”. Hiába érvelt a gróf, a döntés és annak következményei jól ismertek.
Teleki Pál földrajztudós – későbbi miniszterelnök – 1918 októberében azt javasolta, készítsék el az ország nemzetiségi térképét, majd a híres „vörös térképet”, amelyen a magyar nemzetiséget vörössel jelölték (carte rouge). Kristóf Andrea, a Nyíregyházi Egyetem munkatársa szerint az Iparművészeti Főiskola harminc rajzolója segítette az atlaszok elkészítését. Hat térkép készült például Erdély etnikai viszonyairól – cáfolandó a külföldiek által elhitt román vádakat, hogy ott erőszakos magyarosítás folyt. (Ezzel szemben a moldvai csángók elrománosítása tény volt.) Egy másik szakanyag azt igazolta, hogy nincs magyar földbirtokosi dominancia a nemzetiségek lakta területeken. Kristóf Andrea szerint bár kiváló szakmai anyagok születtek, nem érték el a célt a térképekkel, nem tudták befolyásolni a béketárgyalások menetét. Az elkészült anyagokat a két világháború közötti revíziós törekvések tudományos alapjaként használták.
Befolyásolhatják a folyók fejlődését a trianoni határok? A Dráva ártér- és mederfejlődése kapcsán Kiss Tímea, a Magyar Tudományos Akadémia doktora arról beszélt, hogy a folyóra nincs befolyással a határfolyó jelleg. Alig szabályozott mederben hömpölyög a víz, természetes módon fejlődik a Dráva. Ezzel szemben a Felső-Tiszán látványos a változás a magyar és az ukrán szakaszon. Ukrajnában állatokkal lelegeltetik a hullámteret, Magyarországon a gátak között hatalmas erdők alakultak ki. (Ugyanez a helyzet a Maros romániai és magyar szakaszán.) A kutató szerint a legeltetéses gazdálkodás kedvezőbb, mert az árhullámok könnyebben levonulnak az ilyen folyókon.
