Rajtunk lesz majd a világ szeme

A veszprémiek teljes mértékben magukénak érzik a sikert, ugyanakkor a 2023-as Európa kulturális fővárosa projekt elnyerése óriá­si elvárásokkal is jár – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Navracsics Tibor, a projekt kormánybiztosa. A volt uniós biztos beszélt stratégiáról, finanszírozásról és a hazai pálya szépségéről is.

A kormánybiztos óvatosságra int az infrastrukturális beruházásokat illetően Fotó: Kurucz Árpád

– Egy ilyen projektnek, mint az Euró­pa kulturális fővárosa, miért van szüksége kormánybiztosra? Egyáltalán mit csinál egy kormánybiztos?

– Kormánybiztost általában olyankor neveznek ki, ha valamely jól körülhatárolt – értem ezen az időbeli és a térbeli körülhatároltságot is – feladat merül fel, amely horizontális koordiná­ciót igényel. Jelen esetben is ez a helyzet. Egyrészt területi szempontból kapcsolatot kell tartani a térség, annak központja, Veszprém és a főváros között, valamint – tekintettel arra, hogy euró­pai uniós címről van szó – Veszprém, Budapest és Brüsszel között is. Ugyanakkor politikai koordinációs feladatokat is el kell látni. Az Európa kulturális fővárosa cím és évad nemcsak a kultúra területét érinti, hanem egyben térségi gazdaság- és infrastruktúrafejlesztési feladatokat is. Ebből adódóan több szakpolitika térségi összehangolását is el kell végezni.

– Két évre szól a megbízatása, de az eseménysorozat 2023 végén fejeződik be. Hogyan lehetséges ez?

– A jogszabályok a kormánybiztos megbízatási idejét a kinevezésétől számított két évben maximalizálták. Ez most valóban egy kicsit furcsán jön ki, hiszen ez azt jelenti, hogy az én megbízatásom 2021 decemberével véget ér, miközben az Európa kulturális fővárosa évad 2023-ban van. Ugyanakkor reményt ad, hogy a jogszabályok lehetővé teszik az újbóli megbízatást, vagyis van annak esélye, hogy 2023-ban is én leszek az ezzel foglalkozó kormánybiztos.

– Önnek Veszprém hazai pálya. Milyen szerepet tölt be az életében?

– Ha röviden akarnék válaszolni, akkor azt is mondhatnám, hogy betölti az életemet. Itt születtem, itt végeztem iskoláimat az egyetem kivételével. Itt voltam pályakezdő jogász, és ami talán nekem a legfontosabb, hogy a város és környékének országgyűlési képviselője lehettem, mielőtt a miniszterelnök biztosnak küldött volna Brüsszelbe. Ma is minden szállal ehhez a városhoz és a térségéhez kötődöm.

– Uniós biztosként volt köze a cím odaítéléséhez?

– Mindössze annyi, hogy hivatalosan én hirdettem ki a végeredményt. Noha én voltam felelős a területért, az Európa kulturális fővárosa címek odaítélése tőlünk szigorúan elválasztott eljárásban történt. Ha nem így lett volna, összeférhetetlenség miatt akkor sem vehettem volna részt a döntéshozatalban. Így viszont már maga a kísértés is hiányzott.

– Veszprém az eddig megszokottal ellentétben egyedül nyerte meg a pályázatot. Miért?

– Az 1985-ben indult kezdeményezés eddig több mint negyven európai városnak adta a kultúra fővárosa címet. Az utóbbi húsz évben szokássá vált, hogy egy évben két város lesz Európa kulturális fővárosa, időnként azonban előfordul, hogy a még nem tagállamok előtt is megnyitják egy-egy alkalommal a lehetőséget. Így például jövőre a görögországi Eleuzisz mellett a romániai Temesvár és a szerbiai Újvidék lehet még Európa kulturális fővárosai. Az országok közötti sorrendről már évekkel előre a tagállamok kulturális minisztereit tömörítő kulturális tanács dönt. Ennek megfele­lően 2023-ban Magyarország az Egyesült Királysággal együtt adhatta volna Euró­pa kulturális fővárosát. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból, így a magyarországi versenyen nyertes Veszprém egyedül lesz 2023-ban Európa kulturális fővárosa. Óriási lehetőség ez, ugyanakkor óriási felelősség is: némi túlzással azt is mondhatom, hogy rajtunk lesz a világ szeme.

A kormánybiztos óvatosságra int az infrastrukturális beruházásokat illetően

– Ugyanakkor egy komplett térséggel a háta mögött. Ez a Balaton északi partját jelenti?

– Valóban, Veszprém tulajdonképpen a Bakony–Balaton térséggel együtt pályázott és nyert. Földrajzilag ez azt jelenti, hogy a pályázati térség északi határa Zircnél és Bakonybélnél húzódik, beleértve ezeket a településeket is. Keleten Várpalota, nyugaton Keszthely–Hévíz, délen pedig a déli part települései számítanak még a térséghez tartozónak. Mindez azt jelenti, hogy egy 437 ezer lakosból álló régió adja az évad rendezvényeinek helyszíneit, Veszprém központtal.

– Honnan érkezik a pénz és mennyi?

– A programoknak és magának az évadnak a költségvetése alapvetően három forrásból áll össze. A legjelentősebb tétel a központi költségvetés támogatása. Ebben a tekintetben rendkívül nagyvonalú a kormány: tavaly ötszázmillió, idén pedig ötmilliárd forintot fordított az előkészületek támogatására. A másik jelentős, évi több száz milliós forrást Veszprém városa jelenti. Mellette a régió települései önkéntes alapon szállhatnak be a finanszírozásba, és ez meg is határozza esetleges részvételüket, illetve programjaik támogatását az évad során. Az Európai Unió az egyes programokkal, valamint a Melina Mercouri-díj összegével – másfél millió euróval – járul hozzá. Ugyanakkor a szabályozás lehetőséget ad szponzorok bevonására is. Elődeink ezzel gyakran éltek, nekünk még most kell kiépítenünk ezt a hálózatot.

– Mire költik, mi a stratégia? A „megmaradókra” fókuszálnak, az infrastrukturális fejlesztésekre, vagy inkább programcentrikusak lesznek?

– A „megmaradókra” fókuszálunk és programcentrikusak leszünk. A kettő nem mond ellent egymásnak. Olyan programokat akarunk támogatni, amelyek zöme az évad elmúltával is meg tud maradni, hozzájárulva ezzel az adott közösség vagy éppen az egész térség vonzerejének növeléséhez. El akarjuk kerülni a korábbi fővárosok csapdáját, akik az évadra készülve olyan infra­strukturális beruházásokba lovalták magukat, amelyek aztán fenntarthatatlanoknak bizonyultak a közösségnek, és az államnak kellett közbe lépnie. Kifejezetten csak olyan infra­strukturális beruházások támogatásában gondolkozunk, amelyek aztán meg tudnak állni a saját lábukon.

– Mit gondol, a helyiek magukénak érzik a sikert, a címet?

– A veszprémiek teljes mértékben igen. Óriási elvárások fogalmazódnak meg 2023-mal kapcsolatban. Sokan úgy vélik, hogy hatalmas fejlesztéseket kell végrehajtanunk, és mindent meg kell változtatnunk ahhoz, hogy valóban Euró­pa kulturális fővárosa lehessünk. Hol­ott a város sok szempontból már most is Európa egyik kulturális fővárosa: három színháza, három nemzetközi hírű fesztiválja – Auer Fesztivál, Veszprémfest, Utcazene-fesztivál –, három irodalmi folyóirata, két televíziója, művészeti központja, koncertközpontja, kulturális központja van. Mindez egy hatvanötezer lélekszámú városban, amelynek lakói – és az előzőekből adódóan ez már nem meglepetés – egy főre eső kulturális fogyasztásban Európa élvonalába tartoznak. Én az elmúlt öt év folyamán láttam az összes várost, amelyek az Euró­pa kulturális fővárosa címet elnyerték. Bátran mondhatom, hogy Veszprém már most megállja a helyét közöttük.

– Idén Fiume a kiválasztott. Tájékozódott már a szomszédban?

– Terveztem, de sajnos a koronavírus-járvány közbeszólt. Bízom benne, hogy sort tudok rá keríteni, mint ahogyan szeretnék még idén eljutni Temesvárra és Újvidékre is. Tanulni sohasem késő.