Országos hálózattá vált mára az Etesd a dokit! kezdeményezés

Furcsa érzés fogja el az embert, ha most lép be a város egyik legfrekventáltabb pontján, az V. kerületben az Easy Wine-ba. Az amúgy elegáns borbisztró jelenleg lehangoló látványt nyújt: a bárszékek lenejlonozva, a különleges fali borhűtők, ahonnan amúgy több mint százféle bort kóstolhatunk, teljesen üresek, nincs bennük egyetlen borospalack sem. Az impozáns üzletet, ahol békeidőben naponta száz vendég is megfordult, most csomagolóanyagok, egyszer használatos ételes- és papírdobozok, kis ládikákban sorakozó fűszernövények töltik meg. A hely étteremként most halott, a tudat azonban, hogy ez az Etesd a dokit! kezdeményezés bölcsője, és hogy a konyhában most is javában zajlik a munka, segít elhessegetni a negatív gondolatokat.

Nagy az összefogás, az emberek tenni akarnak és alkalmazkodnak a rendkívüli helyzethez Fotó: Mirkó István

Londonból haza

Mint megtudom tőle, az elmúlt tíz évben Londonban élt, épphogy hazaköltözött. A világ több országában is dolgozott, végigjárta a szamárlétrát. – Tanulni, fejlődni akartam, de aztán 32 évesen úgy éreztem, eljött a pillanat, hogy eldöntsem, hol élem le az életemet. Kell a stabilitás, és bár ha itt vagyok Magyarországon, hiányzik London, azért nekem az otthon mindig Magyarországot jelentette. Fura, sorsszerű dolog, hogy a koronavírus éppen ide zárt be. Ahogyan az is érdekes, mennyire összekovácsolja az embereket ez a közös trauma. Én ennek is tudok örülni, bár nyilván minden szempontból jobb lenne, ha visszatérhetnénk a normál kerékvágásba. Már csak azért is, mert nekem ugyan van tartalékom, de nem mindenki van abban a helyzetben, hogy jótékonykodjon – evez gyakorlatiasabb vizekre a kissé filozofikusra sikerült eszmefuttatás után Keve Marci.

Parányi sziget

Miközben éppen egy nagy szatyornyi gumikesztyűt hoz maszkban egy futár egy felajánlótól, a séf azt is elmondja, jóllehet nagyon vigyáznak magukra és egymásra, ha bárki megfertőződne, sajnos végleg be kellene zárniuk. Az Etesd a dokit! kezdeményezés mégis tovább élne, az organikus fejlődésnek, na meg a háttérben dolgozó – általuk csak operatív törzsnek nevezett –, jelenleg nyolcfős logisztikai csapatnak köszönhetően mára egy szinte az egész országot lefedő hálózattá vált, aminek Keve Marci konyhája egy fontos, ám csupán parányi szigete.

Az #etesdadokit támogatói között nagy cégek és kis manufaktúrák, őstermelők és komoly vállalatok egyaránt megtalálhatók, az Easy Wine tulajdonosa pedig azt újságolta, hogy a Magyarországi Brit Kereskedelmi Kamara is társuk immár a toborzásban: gyűjtést rendeznek a kezdeményezés számára az angol érdekeltségű cégek körében. Molnár Zoltán, aki maga ugyanúgy részt vesz az itteni önkéntes munkában, mint a felesége és az üzlet vezetője, úgy látja: nagy az összefogás, az emberek tenni akarnak. Szerinte az étterem és általában a vendéglátóipar egyhamar nem fog talpra állni, mint fogalmaz, egy ideig egészen biztosan ő sem ülne be olyan helyre, ahol sokan vannak. Azt is mondja, hogy még nincs B tervük, de a történelem azt mutatta, hogy a nagy válságok után jöttek a legnagyobb fellendülések. Most ők is ebben bíznak.