A miniszter asszony egyébként nemrég azt mondta valahol: az a problémánk, hogy nem vagyunk kellően jelen a nemzetközi sajtó és média vérkeringésében. Ebben is nagy igazság van, már talán száz évvel ezelőtt, Trianon idején is ez volt az egyik legfontosabb gondunk. Ám az is tény, hogy a jelenlegi, velünk szemben totálisan indulatos, elfogult, támadó légkörben a szokványos módszerekkel (olvasói levelek írása, tájékoztató anyagok elküldése a nemzetközi médiába, tiltakozó nyilatkozatok kiadása egyes műsorokkal szemben stb.) nehéz bekerülnünk ebbe a vérkeringésbe – persze azért ezeket is folytatni kell. De sokkal nagyobb eséllyel kecsegtet jelen helyzetünkben egyfajta „berobbanó” stratégia, ami azt jelenti, hogy bátor, kompromisszumoktól mentes, magabiztos megnyilvánulásokkal (lásd Szijjártó Péter fellépését például az észt tévé arrogáns műsorvezetőjével szemben, illetve a CNN-es médiaguru Christiane Amanpourral szembeni határozott kiállását, valamint a legutóbbi, Donald Tusk európai néppárti elnök nácizására adott válaszát), karakteres, ha kell, kicsit meghökkentő tabudöntögetéssel, és persze világos, tényekre alapuló, kristálytiszta okfejtéssel egyszerre forgathatjuk fel a velünk kapcsolatban mesterségesen kialakított, és tudatosan ellenséges vélemény-fősodort. Ez vezethet el oda – persze, ha szerencsénk van –, hogy előbb-utóbb lesznek médiumok és szerkesztők, amelyek és akik talán újragondolják a velünk kapcsolatos lelkiismeretlen, egyoldalú véleményüket. Nem is beszélve a politikusokról.