Varga Judit kiváló, modellértékű válaszai a liberális támadásokra

Érdemes ennek az újfajta kiállásnak néhány fontos elemét kiemelni.

„Elfogadhatatlan, hogy a bűnözők oldalán áll a joggyakorlat” Fotó: Kurucz Árpád

Varga Judit „újhullámos” fellépése a globalista-liberális hálózattal szemben üdítő erejű, s szerintem modellértékű a továbbiakra nézve. Érdemes ennek az újfajta kiállásnak néhány fontos elemét kiemelni.

Először is: nincs védekezés! A tények szigorú közlése után – amelyek az igazunkat támasztják alá – rámutatunk arra, hogy itt nem vitahelyzetről van szó, melyben érvek csapnak össze, hanem a liberális kritizálók, aggódók fake news-okat terjesztenek a nemzetközi közvélemény előtt, tehát hazudnak, és ez elfogadhatatlan.

Másodszor: elhatárolás és megnevezés. Mit jelent ez? Bemutatjuk a teljességgel alaptalan, vitaképtelen vádak – hazugságok – hátterét. Azt, hogy itt a liberális véleménydiktatúra, a „fősodor” tudatos, Magyarországgal szembeni támadásáról van szó, amelyben nem számítanak a tények, csak a liberálisok politikai szándéka, az, hogy megleckéztessenek bennünket. Az elhatárolással függetlenítjük magunkat tőlük, „leválunk” a köldökzsinórról, nem fogadjuk el a játékszabályaikat, ezáltal szuverénné válunk.

Harmadszor: a saját igazságunk biztos tudatában fölényes, ha kell, ironikus, ha kell, cinikus válaszokat adunk, amellyel nevetségessé tesszük ellenfeleinket. Ennek a módszernek része az is, hogy a liberálisok által használt eszközöket ellenük fordítjuk, s őket minősítjük azokkal a jelzőkkel, állításokkal, amelyekkel minket támadnak. Vagyis: megállapítjuk, hogy fake news-okkal manipulálják a közvéleményt, ami nagyon helytelen és elítélendő, illetve mi „aggódunk” értük, mert „kiüresítik” a demokráciát, autokratikus eszközöket alkalmaznak (Jourova), veszélyeztetve az unió jövőjét.

Ezek bátor, hetyke, ha tetszik, kurucos eszközök, de hát kik éljenek vele, ha nem mi? És van-e veszteni valónk? Vajon az állandó védekezés, az adatok, tények szürke sorolása a mi részünkről eddig mire vezetett? Valljuk be, semmire, csak rosszabb lett. Próbáljunk hát más eszközökkel fellépni.

A miniszter asszony egyébként nemrég azt mondta valahol: az a problémánk, hogy nem vagyunk kellően jelen a nemzetközi sajtó és média vérkeringésében. Ebben is nagy igazság van, már talán száz évvel ezelőtt, Trianon idején is ez volt az egyik legfontosabb gondunk. Ám az is tény, hogy a jelenlegi, velünk szemben totálisan indulatos, elfogult, támadó légkörben a szokványos módszerekkel (olvasói levelek írása, tájékoztató anyagok elküldése a nemzetközi médiába, tiltakozó nyilatkozatok kiadása egyes műsorokkal szemben stb.) nehéz bekerülnünk ebbe a vérkeringésbe – persze azért ezeket is folytatni kell. De sokkal nagyobb eséllyel kecsegtet jelen helyzetünkben egyfajta „berobbanó” stratégia, ami azt jelenti, hogy bátor, kompromisszumoktól mentes, magabiztos megnyilvánulásokkal (lásd Szijjártó Péter fellépését például az észt tévé arrogáns műsorvezetőjével szemben, illetve a CNN-es médiaguru Christiane Amanpourral szembeni határozott kiállását, valamint a legutóbbi, Donald Tusk európai néppárti elnök nácizására adott válaszát), karakteres, ha kell, kicsit meghökkentő tabudöntögetéssel, és persze világos, tényekre alapuló, kristálytiszta okfejtéssel egyszerre forgathatjuk fel a velünk kapcsolatban mesterségesen kialakított, és tudatosan ellenséges vélemény-fősodort. Ez vezethet el oda – persze, ha szerencsénk van –, hogy előbb-utóbb lesznek médiumok és szerkesztők, amelyek és akik talán újragondolják a velünk kapcsolatos lelkiismeretlen, egyoldalú véleményüket. Nem is beszélve a politikusokról.

Varga Judit tehát egy modellt mutat fel, ami legalábbis esélyt kínál a politikai „karanténból” való kitörésünkre. Érdemes követni.