– Alig vártuk, hogy végre kinyisson a veszprémi állatkert, és eljöhessünk ide a gyerekekkel – mondja Tóth András, aki feleségével és két gyermekével a több mint hetven kilométerre levő Fejér megyei Velencéről érkezett a megyeszékhely állatkertjébe. A család nagyon élvezi, hogy végre ki tudott mozdulni otthonról, és a szemerkélő eső ellenére is jól szórakoznak. Ezúttal fél napra jöttek, és a délutáni programjuk végén a gyerekek a zsiráfos hintával játszanak önfeledten.
Az országszerte nagyon várt égi áldás miatt azonban csakhamar hazafelé veszik az irányt, és másik két, kitartó kislánynak adják át a hintát. Ők az édesanyjukkal látogattak el a veszprémi állatkertbe. A két fiatalasszony, akik itt ismerkedtek össze, büszkén mondja, hogy mindketten bérletesek. Ez egyiküknél nem meglepő, hiszen ők helyben, Veszprémben laknak, a másik asszony és lánya azonban Révfülöpről érkezett az állatkertbe. – Lehet, hogy jobb is, hogy nem lakunk közelebb, mert akkor két-háromnaponta itt lennénk. Most is azonnal jöttünk, ahogy meghallottuk, hogy megnyitott az állatkert – mondja nevetve.
Játékos fókaetetés
Nem messze a főbejárattól egy kisebb csapat gyülekezik a fókák medencéjénél. A gyerekek azért is mennek az üvegfalhoz, mert az állatok etetése következik. Két kislány egészen közel merészkedik, ám amikor az egyik fóka nagyot ugrik, az egyikük visszaszalad a szüleihez. Ám hamar összeszedi a bátorságát és csatlakozik a nővéréhez. Az állatok pedig szemmel láthatóan örülnek annak, hogy végre újra vannak látogatók, a gondozó szerint igénylik az emberek jelenlétét. – A fóka az egyik kedvenc. Persze minden állatnak örülnek a gyerekek, az oroszlánt és a zsiráfot is megcsodálták. Már napok óta kérdezgették tőlünk, hogy mikor jövünk. Nem volt kérdés, hogy a lehető leghamarabb ellátogatunk a veszprémi állatkertbe – jegyzi meg Ferenczi Imre, a két kislány édesapja, aki családjával Oroszlányból érkezett.

Fotó: Mirkó István
Nem sokkal később újabb kislány érkezik a családjával, majd mások is csatlakoznak, és együtt csodálják a fókák játszadozását. Később a pingvinek etetéséhez is mindenki átsétál, a gyerekek a lelkesedéstől fűtve egyenesen átszaladnak. Ahogy a gondozó érkezik a halas vödörrel az üvegfalhoz, két pingvin azonnal a vízbe veti magát, majd rövidesen a többiek is követik őket, nem akarnak lemaradni a lakmározásról. Az úszkáló állatokat látva a gyerekek először kuncognak, majd sikongatnak, az egyik kislány pedig a szájával utánozza, miként eszi meg a halat a pingvin. A szülők a háttérből elégedetten nézik a gyermekeiket, abban reménykednek, hogy az állatkertnek nem kell majd újra bezárni.