Nem drámai a tanárhiány

Óriási tanárhiányról, több mint ezeregyszáz betöltetlen állásról harsogott a minap az RTL Híradó, súlyos és tarthatatlan helyzetet vizionálva. A valóságban korántsem ennyire drámai a helyzet, a közigazgatási állásportál adatai szerint nagyjából ugyanannyi pedagógust keresnek most, mint az elmúlt években. A több mint ezer tanár mellett ötszáz tanító és ugyanennyi óvodapedagógus is munkát kaphat, ami nagyságrendileg megegyezik az utóbbi években üresen maradt 2-3 ezer álláshellyel.

Az Emberi Erőforrások Miniszté­riuma (Emmi) szerint nincs rendszerszintű pedagógushiány, természetes, hogy elsősorban nyáron van nagyobb mozgás az álláshelyek között. Helyi szinten, egyes tantárgyak esetében előfordulhat, hogy egy iskola átmenetileg nem talál megfelelő szakembert – írták, jelezve: Ausztriában, Csehországban, Olaszországban, Szlovéniában vagy épp Írországban is jóval több tanuló jut egy tanárra, mint hazánkban. A főállású pedagógusok százötvenezres összlétszáma jó néhány éve viszonylag állandó, az óvodákban 31 ezren, az általános iskolákban 75 ezren, a középiskolákban 43 ezren dolgoznak országszerte.

A KSH idei összesítése szerint az általánosban 1,4 százalékkal, a középiskolákban pedig két százalékkal lettek tavalyhoz képest kevesebben a tanárok. Húszéves távlatban mintegy tízszázalékos a csökkenés, a tanulólétszám a demográfiai folyamatok miatt ugyanakkor ennél jóval nagyobb mértékben, húsz százalékkal mérséklődött, vagyis az egy pedagógusra jutó gyermeklétszám továbbra is kedvező.

Egy tanárra az általános iskolában 9,5 gyerek jut, a gimnáziumokban 10,2, a szakgimnáziumokban 8,8, a szakközépiskolákban pedig 11,1. Országos átlagban egy óvodapedagógus 10,6 gyermekkel foglalkozik. Az adatok nemzetközi összehasonlításban is megállják a helyüket, az OECD-átlag ugyanis pedagógusonként 15 gyerek.

A probléma egyelőre tehát nem a létszámban, inkább az elöregedésben keresendő: a legutóbbi, 2018-as, felső tagozatos tanárokat érintő nemzetközi felmérés (Teaching and Learning International Survey) szerint a hazai válaszadók csaknem fele az ötven feletti korosztályból került ki, a tanárok átlagéletkora 47,6 év volt, miközben a harminc év alattiak aránya még az öt százalékot sem érte el.

Csak helyi szinten, egyes tantárgyak esetében fordulhat elő, hogy nem találnak szakembert
Fotó: Havran Zoltán

Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára az elmúlt év során többször is hangoztatta, hogy még mindig magasabb a frissen végzett, pályakezdők száma, mint a nyugdíjba vonulóké. Ez azonban beavatkozás nélkül hamar átfordulhat. Ahogy arra Horváth Péter, a Nemzeti Pedagóguskar (NPK) elnöke lapunknak nemrég rámutatott: helyettesítésekkel még tudják orvosolni a helyzetet az iskolák, de öt éven belül rengetegen fogják egyszerre elérni a nyugdíjkorhatárt. Úgy látják, hogy a következő egy-két évben még kezelhető marad a helyzet, de utána jön egy olyan időszak, amikor évente öt-hatezren vonulnak nyugdíjba. Ezzel szemben a gyakornoki vizsgát tevő, vagyis tényegesen munkába álló fiatalok éves létszáma háromezer alatt marad.

Vállalkozó kedvű fiatalból nincs ­hiány, az elmúlt években kilenc-tízezren, idén pedig hat és fél ezren kerültek be a felsőoktatásba valamilyen pedagógus szakra (az idei létszám a pótfelvételin még nőni fog). Rétvári Bence kiemelte: 2010 és 2018 között csaknem harminc százalékkal nőtt a pedagóguspályára felvételizők száma.

Hogy az érintettek diplomaszerzés után munkába is álljanak, azt a Klebelsberg képzési ösztöndíj is segíti, amelyre több mint 3,5 milliárd forintot költött már el a kormány. Az ösztöndíj összege a tanulmányi eredménytől és a választott szaktól függ: a kiemelten támogatott szakok közé tartozik az informatikatanár, a matematikatanár, a testnevelő tanár, a biológiatanár, a fizikatanár, a kémiatanár, a technika-, életvitel- és gyakorlattanár, a természetismeret-, valamint a környezettanár.

A tanárhiányt enyhítheti az is, hogy a diplomamentő program révén csaknem tízezer pedagógus oklevelet adtak át nyelvvizsga nélkül. Rétvári Bence a parlamentben nemrég hangsúlyozta, hogy a kormány továbbra is prioritásként kezeli a pedagóguspálya vonzóvá tételét, és vizsgálja a lehetőségeket, hogy létszámban és tudásban is biztosítható legyen a megfelelő színvonalú oktatás.